Jól esik, hogy versenyeken sokan kérdezgetik: miért ilyen csendes a blog. Hát kérem, így jár aki nem nagyon futogat, mert akkor nincs miről írni. Az OB-k viszont biztos pontok az eseménynaptárban, és ily módon biztos témák a blogban is.
Abszolút üdvözöltem az idei rövidtávú bajnokság helyszínválasztását, Zánkán utoljára (ha jól emlékszem) 1992-ben voltam pelyhedző állú kamaszként (voltak is mindenféle szerelmi kalandok mindenféle sátrakban ... bár érdekes, két évtized után visszatérve a helyszínre, abszolút semmit nem találtam ismerősnek). Már előző nap leérkeztünk a családdal, és gondoltuk kipróbáljuk a meghirdetett labirintus-mikrosprint huncutságot. Az elvonuló nyarat idéző kellemesen meleg délutánban jól is esett a séta az Óperencián túlra, ahol a rendezvény helyet kapott. Már a megtalálása is felért egy kalanddal, odaérve konstatáltuk hogy mi vagyunk az első lelkes vállalkozók a teljesítésre. Ez még nem lett volna baj (sőt), de az már erősen felbosszantott hogy első futóként az összes dobozt én ébresztettem fel. No beérkezés után nem is rejtettem véka alá a mérgemet.
A szombati napról - hát hogy is mondjam csak finoman - látván az elért eredményemet és a felrakott pálya-útvonalamat, nem is igen lehet mit írni: jól látszik minden. Bár a tavalyi és tavalyelőtt két ROB-on sikerült az "A" döntőbe jutnom, és nem is annyira a mezőny végén, az idén a két durva hibám simán a "B" döntőbe repített. Pedig még ez a megfontoltan lassú tempó is elég lett volna ha jobban figyelek. Az elszállás a begyorsulós rész után a ligetesben következett be, egyszerűen nem figyeltem a 4000-es térképre, arra hogy minden nagyon gyorsan jön, plusz az iránytartással is komoly problémák voltak. Pedig így utólag valljuk be, bagatell könnyű pontok voltak, kicsit körbenézek és rengeteg segítségem lett volna: a 16. pont előtt észre kellett volna vennem tőlem balra mikor az út beér a két bokor közé. A 17. pontra pedig balra kifutva kellett volna indulnom. De sajnos kapkodtam és nem olvastam ki a térképet, így a végére nagyon csúnya idővel értem be. A közel 3 km-es pályán a 22 percemmel a 32 indulóból a 28. helyre érkeztem.
Ennek megfelelően a "B" döntő már nem annyira hozott lázba, és még a plusz egy órás (összesen több mint 120 perces(!)) karantén sem tudott lehervasztani, inkább csak egy kis kellemes levezető-futásra mentem ki. A pálya sokkal de sokkal könnyebb volt mint a selejtező, igazából mondhatom, hogy gondolkodást nem igényelt, csak futást. Mellémenés is csak egy pár méteres (pár másodperces) volt, még bőven a saját értékrendem tűréshatára alatt. A befutó előtt még igyekeztem megnyomni, hogy ne maradjak le nagyon az egy perccel később indult üldözőmtől, így a 2,5 km-es pálya végén 16:19-es idővel a 8 fős "B" mezőny harmadik helyére értem be.
Ettől függetlenül szép emlék marad a ROB, szuper helyen voltunk, szuper időjárás volt, a pályák is jól sikerültek, és jó térképet is kaptunk. Az egyedüli negatív talán csak az elhúzódó döntő rajt miatti extra hosszú karantén volt, de azt is simán túléltem, tehát mit panaszkodjak. Ám továbbra is úgy fest - mint azt tavaly Vácon megállapítottam - hogy a ROB egyáltalán nem az én műfajom. Azért szeretem. Így is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.