A MOM kupa után újabb 10 napot kellett várni, mire újra rajtvonalhoz állhattam, már hiányzott is :) de tényleg. Pedig ezek a tingli-tangli szerdai versenyek nem sok szívet dobogtatanak meg - tudom. De az enyémet igen :)
Eredeti terv szerint a normál pályán szerettem volna elindulni, de sajna későn értünk oda, így már nem lehetett indulni azokon, csak a "Merre menjek" formáción. Azt viszont én otthon elolvastam és nem nagyon volt szimpi - túl sokat kell gondolkodni, az tűnt ki belőle. Szóval durcásan álltam rajthoz :) Elöl indultam hogy Eszti ne várjon rám órákat, 4km-t és 32 pontot ígért a pálya, ami nekem csöppségemnek sok :)
Elindultam, egyes-kettest még agy nélkül mentem, aztán utána ez első csomópontnál gondolkodtam: a déli irányt választottam, helyesen. Mentem egy kis kört, aminek a vége a "NAGY" csomópont lett, fenn az egyetlen domb tetején (frankón még ez a 10 méter szint is fárasztó volt, gáz). Aztán még egy kis kör következett, majd nekiálltam a külső nagynak, aminek a végén egy hurok megint visszavitt a dombra, majd a végső kis kör be a rajtba.
Összességében a pontok könnyűek voltak, nem volt min gondolkodni, még ismeretlen terepen is (Népliget ezen részén nem jártam) adta magát minden. Az útvonalválasztásban szerencsém volt, utólag elemezve jó döntés volt, persze létezett más megoldás is, de "felesleges" szakaszokat nem mentem. Ami itt megint hiányzott: az a kraft. Túl hamar elkezdtem lihegni.
A végére egyébként már abszolút tetszett ez a fajta futás :) komolyan. A kezdeti durca mosollyá alakult, persze nyilván a sikerélmény miatt, hogy kisilabizáltam az útvonalat. Avagy: a kezdők szerencséje :)
október 30.: megjött az eredmény, elégedett vagyok :) 34 indulóból mindössze 13-an mentünk végig a pályán, ebből én a 8. lettem (Eszti a 6.)
Tapasztalat: a lustaság mögé kell látni, azért egy laza kocogásnál mindig több van az emberben :)
Eredeti terv szerint a normál pályán szerettem volna elindulni, de sajna későn értünk oda, így már nem lehetett indulni azokon, csak a "Merre menjek" formáción. Azt viszont én otthon elolvastam és nem nagyon volt szimpi - túl sokat kell gondolkodni, az tűnt ki belőle. Szóval durcásan álltam rajthoz :) Elöl indultam hogy Eszti ne várjon rám órákat, 4km-t és 32 pontot ígért a pálya, ami nekem csöppségemnek sok :)
Elindultam, egyes-kettest még agy nélkül mentem, aztán utána ez első csomópontnál gondolkodtam: a déli irányt választottam, helyesen. Mentem egy kis kört, aminek a vége a "NAGY" csomópont lett, fenn az egyetlen domb tetején (frankón még ez a 10 méter szint is fárasztó volt, gáz). Aztán még egy kis kör következett, majd nekiálltam a külső nagynak, aminek a végén egy hurok megint visszavitt a dombra, majd a végső kis kör be a rajtba.
Összességében a pontok könnyűek voltak, nem volt min gondolkodni, még ismeretlen terepen is (Népliget ezen részén nem jártam) adta magát minden. Az útvonalválasztásban szerencsém volt, utólag elemezve jó döntés volt, persze létezett más megoldás is, de "felesleges" szakaszokat nem mentem. Ami itt megint hiányzott: az a kraft. Túl hamar elkezdtem lihegni.
A végére egyébként már abszolút tetszett ez a fajta futás :) komolyan. A kezdeti durca mosollyá alakult, persze nyilván a sikerélmény miatt, hogy kisilabizáltam az útvonalat. Avagy: a kezdők szerencséje :)
október 30.: megjött az eredmény, elégedett vagyok :) 34 indulóból mindössze 13-an mentünk végig a pályán, ebből én a 8. lettem (Eszti a 6.)
Tapasztalat: a lustaság mögé kell látni, azért egy laza kocogásnál mindig több van az emberben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.