Oh, bocsánat eltévesztettem a szavakat :) helyesen: Szélrózsa és medvehagyma, ezzel a két szóval gondoltam áttekintésképp jellemezni eme bejegyzés fő tartalmát.
A heti előkészítő futást a szerdán a Műegyetemen megrendezésre kerülő kis játék biztosította. A tavalyihoz hasonló jó idő fogadott minket, csak a zápor most elmaradt, amit persze gondolom senki se bánt. Nem nagyon sikerült agyban ott lennem, a hosszú pályába két nagy hiba is becsúszott, pedig hát nem kellett atomfizikusi végzettség a meglepően egyszerű vonalvezetés kibogozásához, csak két erős láb a futáshoz. A mikrosprint pálya a tavalyinál unalmasabb volt (sajnos) mivel szinte teljes egészében a hosszú pálya pontjaira támaszkodott, így hiába nem néztem meg indulás előtt a térképet, akkor sem okozott nagy meglepetést. Utána speciális mobilos tájfutás következett: Eszti otthonról navigált telefonon (ezúton is köszi Oszinak a segítséget) az "A" és "B" pályán egyaránt, előbbi nagyon jól sikerült, utóbbinál félrehúzott az agyam és egy északkelet helyet északnyugatot sikerült menni, ez elvett némi időt. De összességében jól esett a mókázás, és legalább mozogtam egy kicsit.
A hét fő attrakciója kétségkívül a péntek éjszakai Szélrózsa volt. Pusztamarót és környéke amúgy is kedvelt helyszínem, és mint régebbi bejegyzéseimből is kiderült, megszerettem az éjszakai tájfutást. Jókedvűen indultam a rajtból, aztán az egyes pontig kész burleszk volt az az eltelt pár perc: estem-keltem, a szó szoros értelmében. Alapvetően vitt volna a lábam - de nem nagyon bírtam lekezelni a terepet, a medvehagymától láthatatlan talajfelszínt, és a gallyazásokat amik folyamatos magas térdemelésre késztettek. A kettesig elérve látszott hogy ezt erőben nem fogom bírni, így igyekeztem inkább a tájékozódásra figyelni, ami egyébként szerintem a körülményekhez, és legfőképp magamhoz mérten jól is ment. Egy súlyos hibát vétettem, a kilences pontra, ugyan jól látszik hogy az irányt tartottam - de nem a lila dózeren hanem mellette. Így persze máshová érkeztem mint terveztem, és a tisztás szélén sem ellenőriztem az út irányszögét, így rossz helyen mentem fel a gerincre, és erre csak a tetején jöttem rá. Mivel nem tudtam biztosan hogy hol vagyok csak azt hogy északabbra, biztosabbnak láttam visszamenni az útra és onnan újra nekifutni - ez jól is sikerült. Viszont így négy, vagy négy és fél perc biztosan a pontban maradt. Összességében azonban elégedetten értem be, független az időmtől, az 5.7km/170m-es pályán 56:25 lett a vége, 6.8 km tényleges futással, ez a 13 fős mezőny 8. helyét jelentette, 8 másodperc kellett volna a 7. helyhez, és talán ha nincs a hibám a kilencesre meglehetett volna a hatodik is. A TIPO-s csapat remek kis versenyt csinált, jó helyszínnel, jó rendezéssel, élvezhető pályával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.