Tavaszi szösszenetek

Az elmúlt egy hónap kevés eseménnyel telt, mivel idén eleve letettem a HOB-ról, nagy verseny nem is igen mutatkozott a láthatáron, inkább csak kis szerdai edzések és tegnapra egy kis éjszakai botorkálás.

Március végén Farkeserdőn kezdtünk, igazán kellemes időjárási körülmények között, Ábelék láttak vendégül minket egy kis szerda délutáni mókára. Farkaserdő nekem az eleve elrendelt utakon futás helyszíne, és mivel elég nyamvadtan érkeztem meg, nem is igen terveztem mást mint egy laza nyargalást az ösvényeken. A dupla pályát választottam - ha már ott vagyok ugye akkor fussam is le a nevezési díjat vagy mi. És egyébként hogy mennyire jól sejtettem az erőnlétemet, a második körben még a legkisebb emelkedő (ami azt hiszem volt vagy 5-10 méter szintkülönbség maximum) megterhelőnek bizonyult :) A végére 52 perc 11 másodperces futásommal (8 km futott táv) a 30 beérkezőből a 9. helyre csöppentem.

Április első szerdáján a Rege parkban tettem tiszteletemet, a MOM-osok által rendezett versenyen. A Rege-park számomra egy teljesen ismeretlen terep volt, sosem jártam még arra, egy részét sem ismertem. Így legalább tartogatott némi tájékozódási feladatot is a verseny. Először is hozzá kellett szokni az igen részletgazdag térképhez, amin félelmetesen gyorsan jöttek a dolgok. Aztán pedig venni kellett a csavarokat is, amit a pályába csempésztek. A pálya vége felé lévő két darab, igencsak bozóttúrásos-pólószaggatásos ponttól eltekintve igencsak jó kis feladatot kaptunk, élvezhető volt végig a futás. Mármint a kocogás - mert ez inkább annak sikerült. Nagyon sok induló volt, 71 ember ért sikeresen célba a 3km-re kiírt pályán, jómagam 24:44-es idővel a 22. helyre pottyantam be.

Egy héttel később az egyik kedvenc lakótelepi derbim, az Újhegy-kupa következett, idén sajnos már Feri bá' nélkül, ami elég fura is volt. De hogy azért a régi kellemes megszokásokat is élvezhessem, a suli előtti rajthelyen Kozma Laci bácsi nyomta a kezembe a térképet. Természetesen az F21-nek címzett pályát választottam, közel 5 km közepesen erős futással 24 perc és 47 másodperc alatt teljesítettem a kihívást, ha 3 másodperccel jobbat jövök pont felférek a dobogóra, így a 20 fős mezőny 4. helyét foglaltam el.

Három nappal ezelőtt műfajt váltottam, és ellátogattam a CSTSZ 2. fordulójára, amely KFKI-s versenyközponttal került megrendezésre. Kicsit borsózott a hátam a gondolattól, hogy ismét lehetőségünk nyílik a János-hegy összes emelkedőjének megmászására, de óriási szerencsémre a pályakitűző jobb belátásra tért és egy remek Kakukk-hegy / János-hegy alja kombóval lepett meg. Induláskor átnéztem a pályát, és 80 perces laza tekerés mellett döntöttem. Két apróbb hibával, de valóban kellemes, nem megerőltető laza tekeréssel sikerült végigevickélni a pályán, 15 km tekerés után a tervezettnél picivel előbb, 78 és fél perc alatt értem vissza. Érdekes, hogy a mezőnyből 6 emberke hibával tért vissza (?), én a 17 érvényes teljesítő közül a 9. helyre kerültem.

Igazán kellemes mókának ígérkezett a hét végére kiírt Budapest Éjszakai Bajnoksága. A rendező MOM-osok neve és a kiválasztott helyszín (Gazdagrét - Hosszúrét) is egyaránt záloga volt a sikernek. A 35-ös mezőny két nagy ellenfelet tartogatott, legalábbis nevezéskor ezt láttam még a hét elején, aztán már nem is igen foglalkoztam a témával. A 20:30-ra kiírt rajtidő 20:45-re tolódott, szerencsére, ha már éjszakai verseny, legyen sötét is hozzá :) az én rajtidőm 13 volt, szerencsés előjelként. A kiírásban is az szerepelt hogy itt nem a sebesség lesz a döntő, hanem a tájékozódás. 2010 októberében volt szerencsém Hosszúrét bokraihoz, tetszettek is. Azt próbálgattam találgatni, hogy a 29 pontomból vajon mennyi lesz az elején a házak között, mintegy könnyítésképp. Aztán az egy perces rajt előtti térképnézegetésből ki is derült minden, bár azt kicsit fájlaltam hogy az első 5 pont amit a lakótelepen töltöttem ennyire eseménytelen, de lezártam annyival hogy csak az volt a cél hogy a terep tetejére jussunk. Onnan aztán következett a mini-borókás feeling. Tényleg befékeztem, és igyekeztem a hangsúlyt a tájékozódásra helyezni. Magamhoz képest gondolkodtam: nem a legjobb megoldást (értsd: legrövidebb vagy leglogikusabb átmenet) akartam megtalálni, hanem a számomra legbiztonságosabbat. Az volt a célom hogy mindig pontosan tudjam hol vagyok és merre tartok. Így esett meg hogy a 7-8 közötti hibázás után a 8-9 között "útba ejtettem" a 12-es pontot, valamint hogy a 15-ös felé inkább egy szép kerülővel mentem, biztosabb támadópontot kitűzve. A 17-esnél sajnos benéztem egy bokrot, de látszik hogy észrevettem hamar és tempócsökkenés nélkül átnavigáltam a jó helyre. A második komolyabb hiba a 20-21 átmenetbe csúszott be, itt az átmenet elején hiába néztem folyamatosan a tájolót és hiába próbáltam tartani a szintet, csúnyán lecsúsztam, szerencsémre pont a 24-es magasságába. Itt helyre raktam magam, de utána az úton nem mentem eléggé fel, és egy bozót alulról kerülése miatt jócskán fel kellett másznom a 21-esre. Ezután tempóra kapcsoltam és megtekertem a célig. A legvégén a házak között valami megérzéstől vezérelve plusz beleadtam még ami bennem volt. 

Aztán nemsokára kiderült, ennek bizony volt értelme, sőt! A beérkezéskor a második helyre rakott a gép, aztán hátracsúsztam a harmadikra. A mázli pedig abban rejlett hogy a mezőnyből nem volt ott mindenki, így sanszot kaptam a dobogón maradásra, negyed 11-re pedig ez már véglegesség is vált. Hát, bár kis verseny volt, kis mezőnnyel, de azért örültem ennek. A győztes idő 45 perc felett volt kicsivel, és 50:39-et jöttem, így szereztem meg a harmadik helyet, mögöttem a 4. és 5. helyen beérkező is 50:52-es időt futott. 13 másodperc - volt értelme a végén a hajrának! A dobogó magasabb fokai számomra pedig szépen ott maradtak a 8. és a 21. pontokban. De ez nem bántott, mert azzal a jó érzéssel jöttem be (akkor még nem tudva az eredményt) hogy ez egy jó futás volt, és megtettem mindent amit saját erőmhöz képest meg tudtam tenni. Egy szónak is száz a vége: egyelőre még csak álom hogy minden futásom ilyen fegyelmezett legyen, de mindenképp szép és használható emlékként marad meg bennem ez a kis verseny. A MOM-osok pedig kitettek magukért nem csak a pályával, hanem az egyedi kézzel készített ajándékkal is, köszönet érte!

-