Hurrá, hurrá, megérkezett az idei első verseny, érdemes volt kivárni a tél végét (nem mintha más alternatíva is lett volna). Most mindkét napra beneveztünk, ottalvással, hadd szóljon! :)
Beújítottam egy Garmin 305-öst, mivel úgy gondoltam hasznos segítség lesz abban, hogy további fejlődésem biztosítása érdekében pontosabban ki tudjam elemezni bokorközi bénázásaimat otthon, a melegben punnyadva. Éreztem hogy lesznek ebből nagy nevetések (és sírások, falkaparások), és így, hogy az első bevetés a boróka-dzsungelharc lett, tényleg voltak is.
Mindkét nap kellemes időjárással fogadott, még egy kis napsütés is jutott. Szombaton talán jobban be tudtam melegíteni, (pláne hogy rajt előtt Esztit kimentem fotózni, így volt egy kis felvezető kocogás), vasárnap erre nem volt annyi idő (meg lehetőség) sem. Ez látszott is, kisebb teljesítménnyel (lassabb átlagtempóval) zárult a második napi pálya.
De összességében elmondható, hogy nagyon is számított a téli Kova-féle tornatermi edzés-sorozat, úgy éreztem hogy állóképességileg jobban teljesítettem mint tavaly. Mindkét nap 9km körüli mennyiséget kavarogtam, (igen, nem tévedés, hiába csak 5 kilcsis pályák voltak, ez vagyok én...) ennek 60-70%-a futással (na jó, a profik mércéjével kocogással) telt, és egyszer sem fulladt lihegésbe/zihálásba a dolog, ellentétben a tavalyi versenyekkel.
Az átlagpulzus első nap 167, második nap 163 volt, látszik hogy vasárnap kicsit leeresztettem. Szombaton a sebességem is egy hangyányit erősebb volt. No ennyit a körülményekről, nézzük mi is történt!
1.nap, 5100m - 14 pont
Lendületesen kezdtem, szépen hasítottam a terepen, vidáman, új élményekre szomjasan :) aztán csúnyán elkevertem, de olyan csúnyán, hogy miközben 8 percen keresztül kerestem egy teljesen rossz helyen az első pontot, a fél mezőny elment mellettem :) a tévedés oka az volt, hogy rossz erdőszélt választottam támadási pontnak, és persze hagytam magam meggyőzni hogy tényleg ott vagyok. Hát ez van :) sok volt a kihagyás ;) Aztán sokáig egészen jól mentek a dolgok, mígnem elérkezett a 8. és 9. pont. A rémálom. Mindkettő. Még most is kiráz a hideg ha belegondolok. A kilences azért durvább volt, ott még az erdőszélig is túlfutottam, hátha onnan visszafelé az útkanyarból megtalálom. De nem így lett. Illetve igen, de sokadjára és sok idő elteltével. A 10-re menet ugyan túlfutottam, de ezt tudtam, és így plusz keresésbe nem került a pont, csak a kerülő vitte az időt. Onnantól a célig meg már tiszta sor volt.
Nagyon csúnya kezdés volt az egyes. Hihetetlen hogy képtelen voltam körbenézni, és észrevenni hogy totál más helyen vagyok. Tavaly már próbáltam leszokni arról, hogy a második sikertelen nekifutás után ugyanott, ugyanúgy túrjam a terepet az pontért, de most tessék, ismét beleestem a csapdába.
81 perc lett a vége, az egyes a nyolcas és a kilences elvitt kb. 16-18 plusz percet, a többi az én szintemhez viszonyítva "normális" időérték volt.
2. nap, 5500m - 14 pont.
Hiába, de nem tudott letörni a tegnapi sikertelenség. Nyilván ezer módon rákoncentráltam arra, hogy a szombati bakikat nem követem el. Nos, még szerencse hogy nem esküdtem valami komoly dologra :)
Az egyes pont most nem volt mumus :) először egy másik tisztásra mentem, de ez csak max fél perc csúszást jelentett. No de aztán jött a kettes :) a terv az volt, hogy az útról letérve, az erdőszélt követve annak végén vágok ki délkeletre a tisztásra, majd be a ponthoz. Hát, ez csak terv maradt. A valóság a térképen látható, szörnyű. Egy kúppal odébb képzeltem magam, plusz a nyavalyás hosszúkás töbör sem lett meg, mint kiválasztott támadópont. Sokáig. Vagy 6-8 plusz perc elment erre is. De mindez semmi a 3-as megtalálásához képest, ami egy max. 3-4 perces átmenet lett volna akkor is, ha nagy bizonytalanságomban a tájolót két kézzel szorítva lépésben sétálok át iránymenetben. Ehelyett, megint a fránya erdőszél lett volna a tartalék támadópont, de mint látszik, jócskán túlfutottam, és csak igen sokáig tartó, több irányból történő próbálkozás hozta meg a sikert. Plusz 10 percért cserébe :( A négyesnél csak egy kis megtorpanás volt a meredek lejtő miatt, de nagy vész nem volt. Onnantól már ment minden, igaz kicsit lassabban mint kellett volna, de keverések nélkül.
Kicsit jobbat mentem a kicsit hosszabb távon, 76 perc lett a vége, de simán lehetett volna akár 60-65 is, ha a 2-3 pont környékén kicsit nyugodtabban kezelem a történéseket, vagy ha legalább olyan tempóval futok mint előző nap.
Tapasztalatok: A szokásos :) na jó, ennél kicsit konkrétabban: egyértelmű, hogy ez még mindig a nagyon dilettáns tájfutás kategória, de igazából lelkesedés még mindig nagyon sok van, keresem a fejlődés lehetőségeit, és igyekszem is minél többet tenni. Hogy is mondják? Belejövök majd mint kiskutya az ugatásba :)
Nézőpontok: Zsebe Zsolti szerint: ilyen terepen a "lassabb néha gyorsabb", nem árt néha fékezni és jól átnézni, mi is a szitu. Eszti szerint a tapasztalatok alapján történő fejlődésnek vannak bizonyos korlátai, és egyes hibákat bármennyi gyakorlás és tapasztalás után is képesek vagyunk elkövetni. Zsebe Isti szerint a fejlődés és a tanulás folyamatos, még akár 10-15 év után is. Szerintem pedig kitartás, fegyelmezettség, és koncentrálás kell, minél több, sok verseny, sok tapasztalás ami leüllepedhet és tudássá érhet.
Beújítottam egy Garmin 305-öst, mivel úgy gondoltam hasznos segítség lesz abban, hogy további fejlődésem biztosítása érdekében pontosabban ki tudjam elemezni bokorközi bénázásaimat otthon, a melegben punnyadva. Éreztem hogy lesznek ebből nagy nevetések (és sírások, falkaparások), és így, hogy az első bevetés a boróka-dzsungelharc lett, tényleg voltak is.
Mindkét nap kellemes időjárással fogadott, még egy kis napsütés is jutott. Szombaton talán jobban be tudtam melegíteni, (pláne hogy rajt előtt Esztit kimentem fotózni, így volt egy kis felvezető kocogás), vasárnap erre nem volt annyi idő (meg lehetőség) sem. Ez látszott is, kisebb teljesítménnyel (lassabb átlagtempóval) zárult a második napi pálya.
De összességében elmondható, hogy nagyon is számított a téli Kova-féle tornatermi edzés-sorozat, úgy éreztem hogy állóképességileg jobban teljesítettem mint tavaly. Mindkét nap 9km körüli mennyiséget kavarogtam, (igen, nem tévedés, hiába csak 5 kilcsis pályák voltak, ez vagyok én...) ennek 60-70%-a futással (na jó, a profik mércéjével kocogással) telt, és egyszer sem fulladt lihegésbe/zihálásba a dolog, ellentétben a tavalyi versenyekkel.
Az átlagpulzus első nap 167, második nap 163 volt, látszik hogy vasárnap kicsit leeresztettem. Szombaton a sebességem is egy hangyányit erősebb volt. No ennyit a körülményekről, nézzük mi is történt!
1.nap, 5100m - 14 pont
Lendületesen kezdtem, szépen hasítottam a terepen, vidáman, új élményekre szomjasan :) aztán csúnyán elkevertem, de olyan csúnyán, hogy miközben 8 percen keresztül kerestem egy teljesen rossz helyen az első pontot, a fél mezőny elment mellettem :) a tévedés oka az volt, hogy rossz erdőszélt választottam támadási pontnak, és persze hagytam magam meggyőzni hogy tényleg ott vagyok. Hát ez van :) sok volt a kihagyás ;) Aztán sokáig egészen jól mentek a dolgok, mígnem elérkezett a 8. és 9. pont. A rémálom. Mindkettő. Még most is kiráz a hideg ha belegondolok. A kilences azért durvább volt, ott még az erdőszélig is túlfutottam, hátha onnan visszafelé az útkanyarból megtalálom. De nem így lett. Illetve igen, de sokadjára és sok idő elteltével. A 10-re menet ugyan túlfutottam, de ezt tudtam, és így plusz keresésbe nem került a pont, csak a kerülő vitte az időt. Onnantól a célig meg már tiszta sor volt.
Nagyon csúnya kezdés volt az egyes. Hihetetlen hogy képtelen voltam körbenézni, és észrevenni hogy totál más helyen vagyok. Tavaly már próbáltam leszokni arról, hogy a második sikertelen nekifutás után ugyanott, ugyanúgy túrjam a terepet az pontért, de most tessék, ismét beleestem a csapdába.
81 perc lett a vége, az egyes a nyolcas és a kilences elvitt kb. 16-18 plusz percet, a többi az én szintemhez viszonyítva "normális" időérték volt.
2. nap, 5500m - 14 pont.
Hiába, de nem tudott letörni a tegnapi sikertelenség. Nyilván ezer módon rákoncentráltam arra, hogy a szombati bakikat nem követem el. Nos, még szerencse hogy nem esküdtem valami komoly dologra :)
Az egyes pont most nem volt mumus :) először egy másik tisztásra mentem, de ez csak max fél perc csúszást jelentett. No de aztán jött a kettes :) a terv az volt, hogy az útról letérve, az erdőszélt követve annak végén vágok ki délkeletre a tisztásra, majd be a ponthoz. Hát, ez csak terv maradt. A valóság a térképen látható, szörnyű. Egy kúppal odébb képzeltem magam, plusz a nyavalyás hosszúkás töbör sem lett meg, mint kiválasztott támadópont. Sokáig. Vagy 6-8 plusz perc elment erre is. De mindez semmi a 3-as megtalálásához képest, ami egy max. 3-4 perces átmenet lett volna akkor is, ha nagy bizonytalanságomban a tájolót két kézzel szorítva lépésben sétálok át iránymenetben. Ehelyett, megint a fránya erdőszél lett volna a tartalék támadópont, de mint látszik, jócskán túlfutottam, és csak igen sokáig tartó, több irányból történő próbálkozás hozta meg a sikert. Plusz 10 percért cserébe :( A négyesnél csak egy kis megtorpanás volt a meredek lejtő miatt, de nagy vész nem volt. Onnantól már ment minden, igaz kicsit lassabban mint kellett volna, de keverések nélkül.
Kicsit jobbat mentem a kicsit hosszabb távon, 76 perc lett a vége, de simán lehetett volna akár 60-65 is, ha a 2-3 pont környékén kicsit nyugodtabban kezelem a történéseket, vagy ha legalább olyan tempóval futok mint előző nap.
Tapasztalatok: A szokásos :) na jó, ennél kicsit konkrétabban: egyértelmű, hogy ez még mindig a nagyon dilettáns tájfutás kategória, de igazából lelkesedés még mindig nagyon sok van, keresem a fejlődés lehetőségeit, és igyekszem is minél többet tenni. Hogy is mondják? Belejövök majd mint kiskutya az ugatásba :)
Nézőpontok: Zsebe Zsolti szerint: ilyen terepen a "lassabb néha gyorsabb", nem árt néha fékezni és jól átnézni, mi is a szitu. Eszti szerint a tapasztalatok alapján történő fejlődésnek vannak bizonyos korlátai, és egyes hibákat bármennyi gyakorlás és tapasztalás után is képesek vagyunk elkövetni. Zsebe Isti szerint a fejlődés és a tanulás folyamatos, még akár 10-15 év után is. Szerintem pedig kitartás, fegyelmezettség, és koncentrálás kell, minél több, sok verseny, sok tapasztalás ami leüllepedhet és tudássá érhet.
Nézőpontom pontosítása: Más dolog tapasztalatokat leszűrni és elméletben jól tudni (ez is fontos!) és megint más versenyhelyzetben alkalmazni vagy nem alkalmazni azokat. Én magam remek tanácsokat tudok Sanyinak adni aztán keményen képes vagyok elkövetni minden azzal ellentéteset. Nagy fegyelem/koncentrálás kell ahhoz hogy a saját tapasztalataidat is alkalmazni tudd. (nem olyan egyszerű a képlet hogy ha már egyfajta hibát elkövettél akkor az pipa, soha többé nem követed el újra) :)
VálaszTörlésEszti
le a kalappala kitartásod előtt! de tényleg!
VálaszTörlésaz a gubanc, ami az egyes pont előtt kavarog, nálam már kiverte volna a biztosítékot és ott helyben térképet szaggatok, tájolót török, majd eret vágok :)
No igen :) köszi :) az a baj, annyira bele tudok feledkezni a lelkes keresésbe, hogy nem is veszem észre az idő múlását, és persze gyakran a hibát sem.
VálaszTörlés