A Bátaapátiban zajlott verseny után (persze előtte is, de most aztán pláne) nyilvánvalóvá vált, hogy fejleszteni kell a futáson belül a felfeléket, hadd szokja az izomzatom. Erre jó terepnek tűnik a 3H, közel is van, a lehetőség is sok.
A szombati napra Esztivel egy szintkört terveztünk, amit ő már (anno) sokat futott, én még egyszer sem, eddig kizárólag két keréken gurultam rajta. Érdekes volt most így futva, de mindenképp sikeres edzőfutásként zártam le magamban. Az út sajnos sok helyen nagyon sáros és csúszós volt, ilyenkor nem a tempó növelése volt a cél, hanem a puszta talpon (életben) maradás.
A Fenyőgyöngyétől a szintkör beugrójáig csak bemelegítettünk. Onnan a Virágos-nyeregig igyekeztünk nyomni, Eszti diktálta a tempót, itt még annyira nem csúszott, 3.37km-en 5:19-es km-átlag jött ki. Ott egy kicsit szussszantunk, nyújtottunk, majd visszafutottunk a reptér felett és az Oroszlán-szikla mellett az Árpád-kilátó gerincéig, ez 3,58km volt, a sár (és a fáradtság?) miatt 5:56-os km-átlaggal. Bár, visszafelé Eszti néha úgy húzott, hogy elgondolkodtam: ha annak idején egy futóversenyen látom meg, és tetszik meg, az életben nem érem utol hogy ezt elmondjam neki :)
A teljes futás vége 8,8km lett, na meg egy jó kis kellemes elfáradás :)
Mivel véget értek a szerdai tornatermi edzések, és most a 3sz sem volt kedvező Kőbányán, ezért kitűztem magamnak egy pompázatos tervet: egy Fenyőgyöngye-3H futást. Istivel beszélgettem még múlt héten erről, és mivel elárulta hogy az ő (legjobb?) időeredménye 10:36 volt, így magamat 15 perc köré pozicionáltam. Aztán a hétvégi szintkör után kicsit lejjebb adtam az elvárást, úgy indultam neki hogy mindenképp 18 perc alatt kell maradni.
Az idő egész tűrhető volt, picit hűvös, de néha kukucskált a nap, és enyhe szél is fújdogált (eközben a város más részein havazott...). Az útvonalat jól ismertem bicós edzésekből, így nagyjából körvonalazódott előttem, miként osztom be az erőm. A terv az volt, hogy lb 80-85%-on tartom magam, ez szerintem sikerült is. A nagy meglepetés akkor ért mikor a célegyenesben ránéztem az órára: 13-mal kezdődött rajta a szám. Kicsit megnyomtam, és végül kereken 14:00 percen állítottam le a stoppert a táblánál.
Abszolút elégedett vagyok ezzel így, saját magam szintjéhez képest: 2,3km, 160m szintemelkedés, 14 perc. A pulzusom pedig meglepően kiegyenlített volt végig. No persze, egy versenyen azért közel nem megy majd ilyen jól, erdőben, tájékozódással tűzdelve... hjajj :)
A szombati napra Esztivel egy szintkört terveztünk, amit ő már (anno) sokat futott, én még egyszer sem, eddig kizárólag két keréken gurultam rajta. Érdekes volt most így futva, de mindenképp sikeres edzőfutásként zártam le magamban. Az út sajnos sok helyen nagyon sáros és csúszós volt, ilyenkor nem a tempó növelése volt a cél, hanem a puszta talpon (életben) maradás.
A Fenyőgyöngyétől a szintkör beugrójáig csak bemelegítettünk. Onnan a Virágos-nyeregig igyekeztünk nyomni, Eszti diktálta a tempót, itt még annyira nem csúszott, 3.37km-en 5:19-es km-átlag jött ki. Ott egy kicsit szussszantunk, nyújtottunk, majd visszafutottunk a reptér felett és az Oroszlán-szikla mellett az Árpád-kilátó gerincéig, ez 3,58km volt, a sár (és a fáradtság?) miatt 5:56-os km-átlaggal. Bár, visszafelé Eszti néha úgy húzott, hogy elgondolkodtam: ha annak idején egy futóversenyen látom meg, és tetszik meg, az életben nem érem utol hogy ezt elmondjam neki :)
A teljes futás vége 8,8km lett, na meg egy jó kis kellemes elfáradás :)
Mivel véget értek a szerdai tornatermi edzések, és most a 3sz sem volt kedvező Kőbányán, ezért kitűztem magamnak egy pompázatos tervet: egy Fenyőgyöngye-3H futást. Istivel beszélgettem még múlt héten erről, és mivel elárulta hogy az ő (legjobb?) időeredménye 10:36 volt, így magamat 15 perc köré pozicionáltam. Aztán a hétvégi szintkör után kicsit lejjebb adtam az elvárást, úgy indultam neki hogy mindenképp 18 perc alatt kell maradni.
Az idő egész tűrhető volt, picit hűvös, de néha kukucskált a nap, és enyhe szél is fújdogált (eközben a város más részein havazott...). Az útvonalat jól ismertem bicós edzésekből, így nagyjából körvonalazódott előttem, miként osztom be az erőm. A terv az volt, hogy lb 80-85%-on tartom magam, ez szerintem sikerült is. A nagy meglepetés akkor ért mikor a célegyenesben ránéztem az órára: 13-mal kezdődött rajta a szám. Kicsit megnyomtam, és végül kereken 14:00 percen állítottam le a stoppert a táblánál.
Abszolút elégedett vagyok ezzel így, saját magam szintjéhez képest: 2,3km, 160m szintemelkedés, 14 perc. A pulzusom pedig meglepően kiegyenlített volt végig. No persze, egy versenyen azért közel nem megy majd ilyen jól, erdőben, tájékozódással tűzdelve... hjajj :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.