ONEB előtti napok - gyengén

Hamar elrohant ez a pár hét, és a naptárba nézve vészesen rikolt rám a nagy piros karika a lap szélén, benne négy betű: ONEB. Meglátjuk, beérik-e a felkészülés gyümölcse, sikerül-e kicsit erősebben rajthoz állnom.

A nagy megmérettetés előtti utolsó hét első napján a szintfelmérő körömet mentem futni. Sajnos nem jó passzban. Fáradtan értem a parkolóba, és hiába a jó alapos bemelegítés, ólomnehézségű lábakkal indultam neki a körnek. Azt tudtam hogy ebből nem lesz jobb, mint múlt alkalommal, pedig szerettem volna. Árpád-kilátóig még ment valahogy, de az Újlaki-hegy felé már nagyon éreztem a vádlim, úgy tűnt szinte egy helyben tipegek, és sosem érek fel. Vissza is vettem a tempóból, hogy elkerüljek egy esetleges izomgörcsöt. Úgy sejtettem, bőven 40 perc fölött lesz az időm. A lejtőn próbáltam még belefutni, de az is csak mérsékelten ment.

 

Aztán visszaérve a parkolóba jött a meglepetés: 38:19, azaz csak 40 másodperccel rosszabb mint az előző alkalommal, amikor nagyon jó formában voltam. Aztán hazaérve és a részidőket nézve újabb meglepetés: ez a 40 másodperc is egyenletesen oszlott el, ráadásul ehhez az alig rosszabb eredményhez egy sokkal alacsonyabb pulzusszám társul. Hát döglött krokodil legyek ha értem :) A terv nem sikerült, nem vittem 35 perc alá, de ennek ellenére úgy érzem, sikerült fejlődnöm. Meglátjuk mire lesz elég.

Szerdán kilátogattam Gazdagrétre, a 3sz mókára. Tavaly a házak közötti terep is tetszett, de mostanra mást ígértek a szervezők. És tényleg. Hosszúrét és Madárhegy környéke volt a verseny színhelye, fele bokros-fás sztyepp, fele házak közötti terület. Sajnos a hétfői fáradtság és gyengeség még kitartott, sőt, melléjött egy kis torokfájás is, ezért ismét nem tervezhettem nagy futást, inkább próbáltam a pontosságra és a jó útvonalválasztásra figyelni. Egy-két kis hibától eltekintve úgy gondoltam ez ment is, folyamatosan futottam, kevés megtorpanás volt. Igazán nagy gondolkodást inkább a bokrok közötti kanyargások igényeltek, ott néha azért körbe kellett nézni, és a tüskék is csak lépegetést vagy lassú kocogást engedtek.

Az 5,2km-es pályán 6,8km-t futva értem be 42:20 alatt, nem is vártam jobbat, szerintem a menők majd olyan  31-32 perc között jönnek, hiszen a pálya döntő többsége inkább csak a futásról szólt. [a sejtésem bejött, Isti nyerte 31:17-tel, én a 13. helyet csíptem meg a 42 beérkezőből] Beérkezés után Oszinak jeleztem hogy mintha a 15. pont nem lenne a helyén, mert odafelé menet láttam a 11. pontot, enyhén mentem csak utána felfelé, mégis utána 15. pontig egy csomót kellett leereszkednem. Sajnos a track nem ezt mutatja, hanem azt hogy minden a helyén volt és én vettem fel túl sok szintet. Utólag nézve a 3-4 átmenet is jobb lett volna talán északról, ám a 10-11 az igazán nagyon fura: én úgy emlékszem hogy végig a jelleghatáron próbáltam menni, és az látszik, hogy a végén ráadásul be is csúsztam egy bokor mögé. Hmm.

Összességében jó kis móka volt ez, főleg így hétköznap délutánra. A térkép igazán jó munka, én  legalábbis megtaláltam magam a folyosókban ahol kellett. A hétre ennyi volt az edzés, remélem a gyengeség elmúlik szombatra, és kellő felkészültséggel állhatok a rajthoz. A cél a selejtezőn és a döntőn is a 15-20 hely között célba érni, ehhez úgy érzem leginkább egy hibátlan futás tud hozzásegíteni - azon leszek.