Hirtelen jött - szép emlék lett

És történt pedig ezen a szép vasárnapon, hogy minden előzetes tervezés és nekikészülődés nélkül egyszer csak egy tájfutóverseny versenyközpontjában találtuk magunkat...

Esztivel épp hazafelé tartottunk egy Bakonyban eltöltött túrázós programról vasárnap délelőtt, amikor is a Sörédet Csákvárral összekötő úton megláttunk egy bóját. Fék, kanyar vissza, gondolunk bekukkantunk mi történik itt. És hopp: azt láttuk hogy bizony egy verseny zajlik. Megérdeklődtük a helyzetet, és kiderült hogy a Fejér Megyei Normál távú Egyéni Bajnokság rendezvényére csöppentünk be. Hát ezt nem hagyhatjuk ki - gondoltuk, és eldöntöttük hogy ha lehetőség van rá kinézünk a terepre. A-E voltak a pályák megjelölve, mi a "C" középutat választottuk a maga 4300 méterével. Mivel mindössze egy elég merev talpú túracipő, és egy nem túl rugalmas hosszú szárú túranadrág állt mindkettőnk rendelkezésére, ez egy optimális megoldásnak bizonyult. A gyönyörű napsütés, és a csodaszép őszi Vértes egyértelműen "kötelezővé" tette a részvételt, nem is beszélve a tájfutás iránti szenvedélyünkről.

Farmerban, utcai ruhában megjelenve, és kicsit furcsán kérdezősködve biztosan nem keltettünk nagy bizalmat a szervezőkben, de ők nagyon kedvesek voltak: kaptunk dugókát is, és felszóltak a rajtban álló indító embernek hogy várjanak meg minket. Én indultam előre, Eszti 5 perccel utánam, és mivel a nálunk lévő használható tájolók száma egyre korlátozódott, ő így enélkül vágott neki a pályának. A terep remek volt, de hát ebben a futásra teljesen alkalmatlan felszerelésben inkább csak a kocogás ment, de legalább volt időm nézegetnem a térképet. A feladatok közül egyedül az 5. pont tréfált meg, simán elmentem mellette, de aztán egy kis körrel megtaláltam, bő másfél percem ment el vele. Ezután már csak a 11. pont előtti gödörben történő hasra esést kellett tenyérrel tompítanom, és egyébként vidáman, gond nélkül lecsurogtam a célba, 38 perces idővel.  Eszti nem sokkal később megérkezett, 10 másodperccel jobb időt futva (izé, kocogva) mint én. Nagyon  jól esett a mozgás mindkettőnknek, szép időben, jó terepen, mit is kívánhattunk volna mást. 

Az már csak ráadás volt hogy ez eredményhirdetésen egymás mellé állhattunk egy-egy aranyszínű medállal a nyakunkban.

Ennek a napnak a legnagyobb tapasztalata azonban az volt, hogy ím: milyen egyszerűen milyen remek versenyt lehet rendezni. Nem volt nagy felhajtás, mégis minden a helyén volt, és mindenki jól érezhette magát. Ez alatt az alig másfél óra alatt amit a helyszínen töltöttünk minden tökéletes volt, semmi nem hagyott kívánnivalót maga után. Jól kialakított vk és rajt, a rajtban az igényekhez (kis létszám) igazított, de nagyon precíz indítás. Szintén a verseny méretéhez igazodóan jó minőségű térkép, jól megtervezett pályával. (ez természetesen az általam futottra vonatkozik). És persze korrekt elismerése a futóknak (érem) - emlékszem ez utóbbiról nemrég elég mélyreható beszélgetés ment a tájfutók között a levelezőlistán. Egyszóval minden a helyén volt, és remek hangulat uralkodott a helyszínen. Köszönet mindezért a szervezőnek!