Edzőverseny - rossz passz

Tulajdonképp azt kellene mondanom hogy tök ciki, sőt szégyen-gyalázat. De egyébként meg ha úgy nézzük, jó levegőn voltam, sütött a nap, és kedvenc időtöltéseim egyikével töltöttem a szombat délelőttöt.

Érdekes volt a pálya, nehéznek semmiképp sem mondható, inkább csak az ismeretlen terep volt az ami nehezítést jelenthetett. "Kedvenc" tereptárgyamból, a gödörből persze ma is kaptam hármat :) Indulásnál még összefutottam Péterrel, aki Kova edző-hétvégéje keretében némiképp hiányos (csak szintvonalas) térképpel volt kénytelen vesződni a terepen, Eszti pedig a letakarásos verziót választva 5 perccel előttem indult.

A 1-2-3 pontokat jól fogtam, mondhatni magabiztosan, a 4-esnél már kicsit megcsusszantam, de a kúp segített, így max. 1 perc kurfli után meglett a kavics. Az első komolyabb keverés az ötös után következett, egy völggyel elnéztem magam, de nagyon csúnyán. Annyira biztos voltam benne hogy jó helyen vagyok, hogy kétszer is végigtúrtam mindent, aztán visszaspuriztam az útra, ahol persze (az út irányszögéről, és a kúpról) regvest rájöttem hogy mit rontottam, onnantól már egyenest nekifutottam a pontnak. De ez a kis móka 10 percembe került. (Itthon kielemezve jó megoldás lett volna, ha az ötösből kifutva eleve a völgyet követem.)

Aztán két sikeres átmenet után a kilences felé menet jól lecsúsztam a hegyről, már láttam az utat mikor észbekaptam. De itt sem volt több 1 percnél a veszteség. Ismét egy könnyű átmenet jött, majd pedig egy őrült nagy keverés: közel húsz fokkal északabbra indultam ki a 10-esből, és a tisztás közepén teljesen értetlenkedve bolyongtam. Még az erdőfoltok se akartak jó helyen lenni, aztán pár perc téblábolás után úgy döntöttem továbbfutok az útig, majd lefelé a völgyön hamar felugorttam a gerincre és meglett a pont is. (Itthoni elemzés: észre kellett volna venni, hogy a 10-ről kifutáskor szinte síkban mentem, nem ereszkedtem le a völgybe.)

Itt már fáradt voltam, és inkább süttetem az arcom a nappal :) nagy futásról már szó sem volt, komótosan kocogtam a pontok között, viszont sokáig hiba nélkül. A 17-18 átmenet nagyon jól sikerült, ez az a szitu ami nekem még nem annyira fekszik (oldalazás, völgyek-gerincek számolgatása), de most sikeres volt a végrehajtás.

Na aztána a 18-as után megint jött az über gáz: a völgyből kimászva túl sréhen, és legfőképp túl gyorsan húztam fel, így sokkal sokkal jobban megközelítettem a platót mint azt gondoltam, és erre jó sokáig nem jöttem rá :) mikor igen (5-6 perc?) akkor a 15-öst segédpontnak használva futottam le a 19-esre.

Ezután már nyugis volt minden, az uccsó pontot kicsit máshová vártam, de Eszti nem hagyott esélyt téveszteni: ott várt a fényképezőgéppel :)

Összességében jó kis kaland volt, bár szégyellem magam hogy a tervezett (számomra reális) 80-90 perc helyett 107 percet nyomultam, három őrült nagy tévedéssel.

Egy kis tájfutó praktika a végére: mit tegyünk, ha a hosszú hajunk kibomlik az erdőben, és lifegése zavar futás közben? Megoldás: használjuk a tájoló gumiját, mint a lenti ábrán látható Eszti anyukájának bemutatójában :)