Még a bejegyzés megírása előtt felfrissítettem az emlékezetemet, és megnéztem tavaszi borókás szereplésem. Megdöbbenve tapasztaltam - mivel tényleg semmi prompt emlékem nem volt - egy sor hasonlóságot: a február végi versengésen is összetettben a negyedik helyen végeztem, akkor is első nap nyolcadik voltam, közel azonos perchátrányom volt összetettben ... ez már azért félelmetes! Az persze más kérdés, hogy a mostani eredményhez teljesen más út vezetett.
Míg tavasszal szörnyű időjárás és szörnyű torokfájás gyötört, most ez nem volt elmondható: csodaszép idő és jó közérzet jellemezte a szombatot, a vasárnapot pedig egy kis fáradtság, és enyhén borult, kicsit szemerkélős, de futásra abszolút megfelelő időjárás. A hosszú (első nap 1,2 második nap 2,3km-es) rajthoz vezető utak remek lehetőséget nyújtottak a bemelegítésre, ki is használtam. És persze - rendezéstechnikailag megszokott módon - első nap kaptuk az igazi dzsungelt, vasárnapra pedig a gépemberek pályája maradt.
 |
| Első napi dzsungel-pálya |
A felrakott térképek az általam bekacskaringózott útvonallal igazából magukért beszélnek, néhány momentum szorul csak magyarázatra.
Az első nap nagyon nem éreztem az átjárókat, nem tudtam olyan precízen kiolvasni a térképet, több apró melléfogás is megesett. Egy igazán nagy (kb. négy perces) a 6-7 átmenet: a hatos után az útról letérve egy 90 fokos hiba, természetesen a vadetető felé akartam menni, de később vettem csak észre hogy rosszul áll a tájoló. A hetes előtt a völgy tetején pedig már a fene sem tudja hogy miért vágtam át jobbra a gerincen.
 |
| Második napi gépember-pálya |
A második napon igyekeztem a sebességre helyezni a hangsúlyt, tudván hogy pörgős pálya lesz, ez persze belesodort több apró hibába, mint például a rossz kifutás a hármasról és a hatosról. Amin egyértelműen a dobogó múlt, az a 8. pontfogás elbukott másfél perce: nem találtam a bejáratot, szenvedtem, aztán végül kifutva az útra és megkerülve a kúpot értem oda.
 |
| Második nap, elgyötörten. Köszi a képért tájfotós! |
Az első napi 8. hely után, mivel a dobogó mindössze 2,5 percre volt (tudtam hogy Kocsik Árpi nem lesz vasárnap) abszolút reménykedtem a bronzéremben, igyekeztem ezért mindent meg is tenni vasárnap, de sajnos nem jött össze. Hazudnék ha azt állítanám hogy nem voltam csalódott, de az is igaz hogy már hazaérve abszolút jó érzés maradt bennem: úgy éreztem jól kifutottam magam a hétvégén, a negyedik hely pedig ebben a mezőnyben egészen elviselhető eredmény.
Jó volt látni a több mint háromszáz résztvevőt, élvezni a büfét (hát még az akciós tea vasárnap, hihihi), és persze a kihangosítást. A pályák kemények voltak, ahogy az illik. Remélem azért jövőre tudnak még mit fokozni a szervezők.
És a szokásos befejezés: mikor lesz már jövő tavasz, hogy újra visszatérhessek a Borókába? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.