Igen, merthogy a térkép neve: "Anna-völgy, pampák" :) amolyan magyar módra, némi szinttel, sok tüskés-szúrós bozóttal, bokaugrasztó kis gödrökkel, és néhány helyen - csak ma, csak itt, csak nekünk - kis bójákkal.
Alapvetően nem értem miért ilyen kevesen verődtünk össze, érzésem szerint kb. 60-70 emberke lehetett aki futott. Pedig az éjszakai tájfutás jó, és ha valamikor, na itt igazán ki lehet gyakorolni az igazi tájékozódást. Persze nem árt egy jó lámpa sem, és néha egy kis "mázli" a pontok környékén. Előbbire érdemes alapozni, utóbbira nem szabad.
Az indulás előtt még Isti ellátott egy jó tanáccsal, miszerint is hagyjam magam vonalas tereptárgyakkal (árok, vezeték, stb.) megvezetni, így biztosabb lehet a pontfogás. A félpályán már bőven beláttam hogy ez tényleg jó módszer. A fejemen egy újonnan beszerzett Silva Alpha fejlámpa biztosította a fényt, panaszra nem lehetett okom, még azt is láttam amit nem kellett volna.
A 26 pontos pályát kicsit túlzásnak tartottam, de aztán a végére már nem éreztem ilyet, jobban lekötött hogy nem voltak óriási átmenetek, hanem mindig a keresésre lehetett/kellett figyelni. Az én pályámon hatalmas útvonal-választási feladatok sem voltak, ellenben néhány pontcsoportot (19-20, 22, 23-24) teljesen feleslegesnek éreztem, legfőképp a dzsuvázás és bozóttúrás miatt.
No de nézzük mi is történt. Az első pontra szándékos kerülést terveztem, direkt nem akartam átmenni a völgyön, verseny után Eszti és Zsuzsi mesélte hogy ótvar dzsuvás volt, szóval nem bántam meg az úton futást. Az ötösig jól mentek a dolgok, aztán a hatosnál fekete-lyuk szindróma következett. Elsőre irányban akartam rámenni, a kis távolság miatt. Amikor éreztem hogy túlmehettem, gyorsan kimentem az útra, hogy onnan fogjam meg (új támadópont elve), de másodjára sem sikerült. Ezután jött a segítség, egy futó személyében, így már nagy duzzogva meglett.
Utána sokáig nem volt gond, egészen jó tempóban ment a futás (kocogás?) is, és mindig voltak jó támadópontok. A tízes helyett a tizenegyest sikerült először eltalálni, de ez nem sok buktát jelentett. A tizenkettesnél is volt segítségem, pont kifutottak a pontról mikor odaértem. A 16,18 pontoknál nagy segítség volt az előbb már említett vezetővonal-megoldás. A 19-20 pontok környékén nem esett jól bemenni a dzsuvába, de igyekeztem fegyelmezetten keresni a mérgelődésem ellenére is, és így hiba nélkül meglett mind a kettő: az első a kövektől támadva, a második domborzatból. Igaz, a zöldben csak csigalassúsággal tudtam botorkálni. A 20. pont utáni lejtőn eszembe jutott számtalan szebbnél szebb gondolat ...
A 22. pont oda-visszáját teljesen feleslegesnek éreztem, a 23. könnyen meglett tekintettel a fa tekintélyes méretére, a 24. pont igazi szívás (szivatás?) volt. Csakúgy mint onnan kivergődni a 25. pontra. Sajnos a végét nem sikerült szépen befejezni, mert nagyon balra húztam, és mivel láttam fényeket, nem a térképet-tájolót néztem, hanem azokat, de sajnos az emberkék nem az pontom körül kolbászoltak. Így visszafutottam az útra, és a távvezeték-elágazástól támadtam - eleve is ezt kellett volna. Pech. Csak érdekességképp: az utolsó négy (dzsuvás) ponthoz annyi idő (19 perc) kellett, mint a pálya közepén 6-8 normális átmenethez.
Egészen vidáman és nem túl fáradtan értem be a célba, és az aztán még jobban felvillanyozott hogy egy mellettem kiolvasó emberke adataiból kiderült hogy nem lettem utolsó a kategóriámban a majdnem 87 percemmel :) hurrá! Nagyon élveztem a futást, az idő is kegyes volt, és a két nagyobb hiba ellenére elégedett voltam magammal. Sajnálatos hogy kevés éjszakai verseny van, de majd jönnek a téli edzőfutások, munka után pedig hogyan máshogy mint sötétben :)
Alapvetően nem értem miért ilyen kevesen verődtünk össze, érzésem szerint kb. 60-70 emberke lehetett aki futott. Pedig az éjszakai tájfutás jó, és ha valamikor, na itt igazán ki lehet gyakorolni az igazi tájékozódást. Persze nem árt egy jó lámpa sem, és néha egy kis "mázli" a pontok környékén. Előbbire érdemes alapozni, utóbbira nem szabad.
Az indulás előtt még Isti ellátott egy jó tanáccsal, miszerint is hagyjam magam vonalas tereptárgyakkal (árok, vezeték, stb.) megvezetni, így biztosabb lehet a pontfogás. A félpályán már bőven beláttam hogy ez tényleg jó módszer. A fejemen egy újonnan beszerzett Silva Alpha fejlámpa biztosította a fényt, panaszra nem lehetett okom, még azt is láttam amit nem kellett volna.
A 26 pontos pályát kicsit túlzásnak tartottam, de aztán a végére már nem éreztem ilyet, jobban lekötött hogy nem voltak óriási átmenetek, hanem mindig a keresésre lehetett/kellett figyelni. Az én pályámon hatalmas útvonal-választási feladatok sem voltak, ellenben néhány pontcsoportot (19-20, 22, 23-24) teljesen feleslegesnek éreztem, legfőképp a dzsuvázás és bozóttúrás miatt.
No de nézzük mi is történt. Az első pontra szándékos kerülést terveztem, direkt nem akartam átmenni a völgyön, verseny után Eszti és Zsuzsi mesélte hogy ótvar dzsuvás volt, szóval nem bántam meg az úton futást. Az ötösig jól mentek a dolgok, aztán a hatosnál fekete-lyuk szindróma következett. Elsőre irányban akartam rámenni, a kis távolság miatt. Amikor éreztem hogy túlmehettem, gyorsan kimentem az útra, hogy onnan fogjam meg (új támadópont elve), de másodjára sem sikerült. Ezután jött a segítség, egy futó személyében, így már nagy duzzogva meglett.
Utána sokáig nem volt gond, egészen jó tempóban ment a futás (kocogás?) is, és mindig voltak jó támadópontok. A tízes helyett a tizenegyest sikerült először eltalálni, de ez nem sok buktát jelentett. A tizenkettesnél is volt segítségem, pont kifutottak a pontról mikor odaértem. A 16,18 pontoknál nagy segítség volt az előbb már említett vezetővonal-megoldás. A 19-20 pontok környékén nem esett jól bemenni a dzsuvába, de igyekeztem fegyelmezetten keresni a mérgelődésem ellenére is, és így hiba nélkül meglett mind a kettő: az első a kövektől támadva, a második domborzatból. Igaz, a zöldben csak csigalassúsággal tudtam botorkálni. A 20. pont utáni lejtőn eszembe jutott számtalan szebbnél szebb gondolat ...
A 22. pont oda-visszáját teljesen feleslegesnek éreztem, a 23. könnyen meglett tekintettel a fa tekintélyes méretére, a 24. pont igazi szívás (szivatás?) volt. Csakúgy mint onnan kivergődni a 25. pontra. Sajnos a végét nem sikerült szépen befejezni, mert nagyon balra húztam, és mivel láttam fényeket, nem a térképet-tájolót néztem, hanem azokat, de sajnos az emberkék nem az pontom körül kolbászoltak. Így visszafutottam az útra, és a távvezeték-elágazástól támadtam - eleve is ezt kellett volna. Pech. Csak érdekességképp: az utolsó négy (dzsuvás) ponthoz annyi idő (19 perc) kellett, mint a pálya közepén 6-8 normális átmenethez.
Egészen vidáman és nem túl fáradtan értem be a célba, és az aztán még jobban felvillanyozott hogy egy mellettem kiolvasó emberke adataiból kiderült hogy nem lettem utolsó a kategóriámban a majdnem 87 percemmel :) hurrá! Nagyon élveztem a futást, az idő is kegyes volt, és a két nagyobb hiba ellenére elégedett voltam magammal. Sajnálatos hogy kevés éjszakai verseny van, de majd jönnek a téli edzőfutások, munka után pedig hogyan máshogy mint sötétben :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.