Taktikai K.O. - Pontbegyűjtő Csapatbajnokság 2012

Van az úgy, amikor nem elég a futás és a tájékozódás, taktikára is szükség van. Amikor nem csak magáért küzd az ember hanem egy csapatért. Remek lehetőség erre a Országos Pontbegyűjtő Csapatbajnokság, amit idén volt szerencsém először kipróbálni, a ROB utáni napon Uzsán.

A publikált térképrészlet előrevetítette hogy technikás pályák várhatóak, fizikailag sem könnyű, szabdalt terepen. A mi kis KST-s F125-ös csapatunk ráadásul olyan három tagból állt akik nemhogy még sosem futottak együtt, de alig ismerték is egymást. Kova és én szerencsére nem voltunk ismeretlenek egymásnak, de harmadik bajtársunkkal, Divin Gyurival még sosem találkoztunk. A közös megismerkedés után úgy döntöttünk, hogy mivel Kova fut a legrégebben, rábízzuk az elosztást, mi ketten Gyurival pedig vállalunk fizikailag nehezebb részeket mert feltehetőleg jobb (egymáshoz képest pedig egyforma) kondiban vagyunk mint Kova.

Elérkezett a rajt pillanata, szerencsénkre pont jutott egy kis asztalrész. A térképre pillantva nem is tűnt olyan bonyolultnak a dolog, jól látszott három kisebb pontcsoport északon, keleten és délen, a középsőket kellett csak szétdobni logikusan. De nem így történt. Legnagyobb megdöbbenésemre Kova elkezdte egyesével elosztani a pontokat. Közben vészesen halad előre az idő, egymás után rajtoltak el mellőlünk a csapatok, mi meg csak lelkesen osztogattunk. A bonyolultságra való tekintettel ráadásul után plusz összeolvasásra is szükség volt, a végén már Vöcsök (egyébként teljesen jogosan) odajött noszogatni minket hogy menjünk már. Végül 8(!) perc elteltével elindultunk.

A pálya egyébként jó volt, gyönyörű erdő, szép szabdalt terep, igazi csemege. Az elején igyekeztem biztonságosabban, lassabban menni hogy szokja a szemem és az agyam a dolgot, de a negyedik pontomra ("B") így is behibáztam kicsit. Utána már nagy hiba nem volt (csak egy kis túlfutás a "D" pontnál), persze így utólag látszik hogy sok útvonalválasztás inkább biztonsági, vagy fáradtságból fakadó volt, mintsem logikus. De mint kiderült, a végeredmény szempontjából ez nem számított. A befutópont előtt 100 méterrel találkoztam a szemből érkező Gyurival, megnyugodtam hogy akkor mi ketten tényleg egyforma erőben vagyunk és ezek szerint egyforma mennyiségű/nehézségű pontokat is kaptunk. Befutottunk a célba, ahol viszont Kovát teljesen kipihenve találtuk. Na ez gyanús volt. És valóban: míg mi Gyurival 96 percet küzdöttünk kint (én személy szerint 10 km tényleges futással), Kovának ez csak 82 perc volt.  14 perc különbség pedig sok. Plusz az elején a 8 perc elosztás, akárhogy is nézem 10 percet simán otthagyott a csapat a pályában. Mondjuk az is igaz, hogy fizikailag sem bírtam olyan jól mint sejtettem, a végén már sajnos gyalogolni kellett az emelkedőket, de egyébként ez a csapat többi két tagjával is így volt.

A végső eredményünkkel pedig a 20 fős mezőny 17 beérkezőjéből a 6. helyet foglaltuk el, ami így is szép eredmény (elsőre), de szomorú vagyok az elvesztegetett 10 perc miatt, miután 7 percre lett volna csak a dobogó. De a lényeg: amennyire tartottam eleinte ettől a fajta versenyzési formától, most egy csapásra úgy megszerettem. Szóval remélem nem az utolsó volt, és jövőre találok egy remek csapatot hogy újra kipróbálhassam a csoportos küzdelmet.