Nos, ez több szempontból sem egy klasszikus Boróka Kupa volt. Egyrészt mert nem a Kaskantyú vagy Bócsa körüli rekettyésben rendezték, másrészt mert nyílt kategóriában indultam, harmadrészt pedig mert szándékosan megnöveltem a testsúlyom 8 kg-mal és lemondtam a futásról.
Az utolsó indok némi magyarázatra szorul, bár gondolom aki ismer hamar kitalálta: ezen a gyönyörű napsütötte hétvégén a valódi versenyzés élményét átadtam drága szeretett feleségemnek (valljuk be neki azért jobban is áll), én pedig magamra rögzítettem fél éves korát betöltött Kiskópénkat és úgy vágtam neki mindkét nap a terepnek, könnyített kihívással.
Tekintve hogy nyílt kategóriában és sétálva közlekedtem, a pályaelemzésektől eltekintenék, az agyi kapacitásom (már ami a tájékozódási készséget illeti) igen csekély részét kellett csak használnom, bár azért ahol lehetett vittem bele némi extrát. Futás hiányában fizikailag sem merülhettem ki. Amiről viszont írni szeretnék az nem más, mint az egyébként abszolút nem szokványos mozgásforma tökélyre fejlesztése érdekében tett lépéseim. Mert lássuk be: nem mindennapi megoldásokat igényel ha az ember egy gyerekkel a hasára kötve igyekszik hatékonyan haladni a terepen.
 |
| Első nap |
Először is két fázisra kell osztani a gyerkőc viselkedését, ami jelentősen befolyásolja a haladást. Van az ébrenléti és az alvással töltött idő. Mindkét állapot más-más hozzáállás igényel. Az első esetben gondos apuka bizony nem hagyja hogy a gyerek csak úgy unatkozzon a hordozóban zötykölődve. Először is beszélni kell hozzá, ami egyébként kimondottan hasznos is tud lenni, mert például miközben elmondom miként közelítem meg a következő pontot simán lehet hogy rájövök: ez hülyeség. A kimondott dolgok - még ha triviálisak is - mindig erősebben érvényesülnek. Persze el kell fogadni, hogy a hátam mögött érkező másik versenyző a takarás miatt nem látva a gyereket okkal néz hülyének hogy mit dumálok itt ahelyett hogy gyorsabban mennék. Ezen túl lehet hogy a puszta beszéd nem köti le a gyereket, az én esetemben szükség volt valamire amivel a kezében babrálhatott. Szereti a faleveles ágakat, de egyrészt valamiért inkább örökzöldek voltak a környéken, amin eredetileg lomb volt az meg lehullott. Ha meg találtam egy csenevész ágat 5-6 levélkével, odaadtam neki, a gyerek megrázta, és a leveleknek annyi. Hiába no, ez a ősz. További lefoglalást segítő elemek még a menet közbeni lovacskázás (hangutánzás rugózó mozgással), és az éneklés, ez utóbbi mindig bejön, de a külvilág ez esetben is érdekesen reagál - ezt kezelni kell.
 |
| 2. nap |
Szerencsére ebben a fázisban keveset töltöttünk, mert Kiskópé elég hamar bealudt rajtam: első nap a 3. második nap pedig az 5. átmenetben. No ilyenkor megnyílnak a lehetőségek. Egyik kezemmel biztos tartás adtam a fejecskéjének, másikkal átfogtam a hordozót hogy ne mozogjon menet közben. A térképet igyekeztem minél kevesebbszer nézni, hogy ne kelljen a kezeimet sokat használni. És a lényeg pedig: a minél gyorsabb haladási technika. Klasszikus futásról szó sem lehetett. Mindenképp a gyalogló mozgást kellett felgyorsítani, illetve megoldani hogy a felső testem ne mozogjon. Ehhez berogyasztottam, és így a hajlított térdem mint egy rugó fogta fel az egyenlőtlen terep okozta kilengéseket, ily módon haladtam úton, nem úton egyaránt. Hát mit mondjak, érdemes kipróbálni, extra fárasztó. Ráadásul marha jól be is öltöztem, mintha túrázni mennék (ez nem is értem honnan jött, de mindegy), így 10 perc után úgy izzadtam mint a ló. Főleg a második nap voltam közröhej tárgya a célba érkezés után.
De a terv sikerült. Gyerkőc jókat aludt, a pályán jól haladtam, és akárhogy is de egészen elfogadható időkkel értem be. És mondani sem kell, nagyon élveztem az egészet. Utólag bevallom: az is örömet okozott, hogy a lassú mozgásnak köszönhetően soha nem mentem semminek mellé, sőt, alapvetően mindig jó előre tudtam hol lesz a pont, szép tiszta átmeneteim voltak, kevergésről szó sem volt. Ja, és persze egyik nap sem használtam tájolót, egyáltalán, egy picit sem.
A két nap összesített eredményében végül a 16 darab értékelt versenyző közül az 5. helyet foglaltam el. Minden hasonló cipőben járó apukának és anyukának javaslom kipróbálásra ezt a "sportot" :)
elég bátor vagy, hogy az első napi 3-4 átmenetben a veszélyes területnek jelölt tanya felé vetted az irányt. főleg kisgyerekkel.
VálaszTörlésnekem volt egy pontom közel a háztól ÉK-re egy mélyedésben, de így is tartottam a helytől. méhek, vicsorgó kuvasz, mérges puskás ember, bármit lehetett. de látom megúsztad :)