BUÉK 20 TT hosszúfutás - 15% javulással

Elkezdődött a felkészülés a HOB-ra, és a tervekben benne van minden hónapban (legalább) egy hosszú futás is. A januárra a BUÉK20 TT lekocogása volt ütemezve.

Gyalog hétszer teljesítettem már a túrát, ebből a legjobb idő 3:05 volt. Két évvel ezelőtt próbálkoztam először a futással, akkor 2:25 lett. Mára csak az volt a terv, hogy ennél - ha csak egy picit is - jobban sikerüljön.

Az időjárási- és terepviszonyok a januárhoz képest teljesen ideálisak voltak: 0-2 fok között lötyögött a hőméről, enyhén kásás, kevésbé csúszós volt a hó, a beton csak épp hogy nedves volt, jéggel szinte alig, csak foltokban találkoztam. Az egyetlen komoly nehezítő körülmény az első 3 km-en az emberkerülgetés volt, de ez simán ment. Ja, meg a végén a vádligörcs, de az meg sejthető volt hogy nem marad el :)

Első szakasz, Hűvösvölgy-3H: 30 percre terveztem, 29.43 lett, és még a végén is kaptam levegőt :)

Második, 3H-Apáthy: szintén fél órás terv volt, 28:55, kimondottan szimpatikus. Itt becsúszott egy cukorka a számba.

Harmadik felvonás, ettől féltem a legjobban, és minden évben ez volt a legnehezebb: nem hittem volna hogy fél óra elég lesz, és tényleg csak alig csúsztam ki, 33:41 lett. Ez egyébként jelentős lendületet adott.

Negyedik etap, fel a Nagy-Hárshegyre: nos, a lendület elfogyott mert felfelé bejelzett a jobb vádlim, így kénytelen voltam gyors sétára váltani a két meredek részen. De a végét már megint kocogtam, és 15:32 lett (húsz percre terveztem)

A végét már csak lefelé kellett tolni, de persze ez nem ment könnyen. Háromszor kellett megállni nyújtani, de egyébként ment a lassú futás. A vége tehát 2:12:03 lett, 18,4km-en 850m szintemelkedéssel.

Tudom, most jön az hogy miért írtam 15%-ot fent amikor ez csak 10. Nos, belevettem önkényesen a közérzeti mutatót. Míg két éve a futás után egész nap halott (majd 4 napig beteg) voltam, addig ma hazaérve még nyüzsögtem, pakoltam, és elkészítettem egy csirkepörköltet meg egy jó adag palacsintát. És hát ez sem mindegy. A versenyeken is az a baj, hogy a fáradtságtól hamar elszáll az agyam, és mellémegyek mindennek. Így én abszolút fontos fejlődésnek élem meg azt, ha nem csak az időm javul, hanem a végén az állapotom is jobb lesz mint egy előző alkalommal.

Nos hát, BUÉK lett még egyszer, tervek szerint februárban jön a következő hosszú megmérettetés.

Újév-indítás

Nem vagyok az a babonás típus, de van pár dolog (szokás, mondás) amiben hiszek, és amihez tartom magam. Például szilveszter éjszakáján nem lehet száradó ruha a lakásban, éjszaka az ember virslit eszik, újév első ebédje a lencsefőzelék, stb. És azt is szentül hiszem (és tartom is) hogy amilyen az év első napja olyan a többi is.

Persze racionálisan lássuk be, hogy rendkívül unalmas és kaotikus lenne az élet ha tényleg szigorúan így történne, de akkor is. Szóval január első napján eszem ágában sincs egész nap punnyadni, sőt. A hajnal 3 órás fekvést követően már 10-kor kidobott az ágy, és azon járt az eszem hová kellene menni futni, és mit. Mivel önmagam döntésképtelen voltam, Eszti segítségét kértem azzal az instrukcióval hogy egy egyszerű kocogós kis laza kör legyen, nem túl szintes, jó nagy utakon, és a 3H-n (hogy ne kelljen a szmogos városban messzebb autózni). Nos, hát erre ő ezt irányozta elő nekem:

http://www.runmap.net/route/783368#lat=47.54641&lng=19.01133&zoom=15&type=2

Persze nyilvánvaló volt hogy szó sem lesz laza kocogásról, de nem bántam. Tulajdonképp 2/4 emelkedő, 1/4 sík, és 1/4 lejtő a pályabeosztás, 5350 méteren 160m szinttel. Alapjában egy kellemes rövid edzőkör, avagy olyan amin később akár két kört is lehet nyomatni. Így hóban is kényelmesen elkocogtam rajta, a nyeregből a meredek lejtő a völgy szélén sem volt megterhelő. 32:38 lett a vége, és egy nagyon kellemes érzés miután visszaérkeztem.

Egyébként valószínű nem csak én vagyok babonás újév első napjára. Fent a hegyen alig 40 perc alatt 12 kerékpárossal, 8 futóval, és számtalan kiránduló/szánkózó emberkével találkoztam. Sokakat kicsábított az erdőbe újév első napja. Lehetne így év közben is.

Esztendővégi hóbanfutás

Ezek a diégós fiúk MOM-os fiúk mindig kitalálnak valamit! Képesek voltak (hetet-) havat összehordani a terepre, és még meg is csavarintották az év utolsó versenyét! Köszi, jó volt! :)

Már az alap-kitaláció is szimpi volt az első versenykiírásban (miszerint tömegrajt+2 pont kihagyható a pályából), de aztán megérkezett a v2.0 amiben még szuperebb játékszabályok születtek:

• tömegrajt - szuper-frusztráció már az elején :)
• 20 ellenőrzőpont összesen 30 megszerezhető pontértékkel, egy-egy ellenőrzőponton 1,2 vagy 3 pont szerezhető.
• pontbegyűjtős pálya - menj amerre akarsz :)
• kategóriánként meghatározott mennyiségű pontértékkel kellett visszatérni.

Bár tavasszal és amikor még formában voltam biztos jobban ment volna ennyi agymunka, de ettől függetlenül vártam ezt a kis futást. Évzáró hóka-mókának pont tökéletesnek ígérkezett. Bár a nevezéskor szerintem sokan feltették magukban a kérdést hogy "valóban akarok én -5 fokban bokáig érő hóban futni?" - de végül is több mint 50 ember igennel válaszolt :)

A tömegrajt olyan gyorsan megtörtént, hogy szinte észre sem vettem. Odamentünk a rét közepére, még bambultam jobbra, bambultam balra, kerestem az ismerős arcokat. Egyszer csak Isti kezembe nyomott egy gyanúsan kicsi papírdarabot, amiről először azt hittem hogy a játékszabályok kinyomtatva, de aztán kiderült hogy ez a térkép :) és közben már hallottam hogy "3 ... 2 ... 1" és nekilódult a tömeg. Nekem 27 pontot kellett szereznem, de nem készítettem előzetes terveket, gondoltam majd adja magát. Rápillantottam a térképre és az volt a döntésem hogy kimegyek a terep északnyugati szélére, onnan kezdem a begyűjtést. Mivel a 14-es után a 8-as felé vettem az irányt, már egyértelmű volt hogy az 1. pontot kihagyom, 1-es pontértékkel. Gyorsan kerestem mellé egy kétpontosat, rögtön meg is találtam a 16-os személyében. Innentől már csak a többi begyűjtése várt rám, de konkrét sorrendet még ekkor sem terveztem.

Az tisztán látszott hogy a 15-ös után átkerülök a nyiladék túloldalára (próbáltam középen átmenni, de inkább a kerülőt választottam), és az ott lévő pontokat kell felfűznöm. A terv jó volt, de a térkép szélén lévő 19-es pontot nem vettem észre, így azzal nem is terveztem. Így ehhez utólag kellett visszamennem, de szerencsére csak egy egyenes sprintet kellett levágnom, amit hamar letekertem. Az utolsó csoport a déli részen volt, keletről kezdtem a begyűjtést, de itt is kapkodva terveztem, a 11-es után a 17-es helyett a 12-esre mentem, így plusz szintre kényszerültem. Ráadásul a 17-es után ki tudja miért jobbra indultam el, de ezen már csak nevettem mikor észrevettem :)

Pontfogás sorrend: 14-18-3-2-15-4-5-6-8-9-7-19-20-10-11-12-17-13

Sok pici melléfutással, sok helyen hibás útvonaltervezéssel végül 5950 métert futva (110m szint) 50:47 alatt értem be a célba, teljesítve a feltételeket. Így aztán a 10. lettem a sorban a 15 indulóból.

Köszönet a szervezőknek a remek mókáért, igazán kitettek magukért hogy kitalálták ezt az átlagostól eltérő futást, jól sikeredett, és a napsütés a szép havas erdő mellé csak extra ráadás volt.

BUÉK!

Összegzés és tervek

Arra gondoltam, jól jönne egy summázása az elmúlt egy évnek, már csak amiatt is hogy ha később visszaolvasom majd az irományaim, lehessen hasonlítani. Nézzük mi is történt 2010-ben.

Év elején kitűztem hogy mind az öt bajnokságot kipróbálom, ez sikerült is. A nappali OB-val pont két év telt el hogy elkezdtem a tájfutást, méghozzá pechemre egy elég erős F35-ös kategóriába. Nem nagyon sikerült még felnőni a feladathoz, a mezőny végén kullogok, idén az összetett eredményem a 10. lett, a 11 értékelt versenyzőből. Bajnokságonkénti bontásban így néz ki a dolog:

A HOB nagyon betett, előtte életemben egyszer futottam csak 20km-t. Az éjszakain jól ment a tájékozódás, de erőnek híján voltam. A KOB-on a 36 fokos hőség betett, majdnem fel is adtam a kimerültség miatt. A sprintet csúnyán elrontottam - agyban nem voltam ott. Az ONEB-re betegen érkeztem, de szintén inkább a helyes döntések hiánya vitte el az "A" döntőt.

A teljes évben a bajnokságokon kívül 16 belföldi és egy külföldi versenyen fordultam meg, összesen 25 versenynappal. Ezen kívül még 13 darab 3sz versenyen is koptattam a futócipőmet. 

2011-ben is szeretnék ott lenni mind az öt bajnokságon, természetesen jobb eredményeket elérve mint eddig. Talán a tájfutásban eltöltött idő segít több tapasztalatot gyűjteni, ezzel pedig jobban boldogulok majd a versenyeken - már ami az agymunkát illeti. A fizikum pedig - nos, az első 35 évem túrázással és kerékpározással ment el, nehéz átállni a futómozgásra, de azért szép lassan belerázódom, igyekszem tenni is érte. Már készül a HOB-ra az edzéstervem, ami azt hiszem hogy a legfontosabb, úgy gondolom utána már szinten tartanak a többi versenyek.

Eleinte úgy voltam vele, hogy mindenképp szeretnék elmenni a WMOC-ra. Már majdnem le is adtam az előnevezést most a kedvezményes időszakban, de aztán hirtelen meggondoltam magam. Egyrészt kicsit megijedtem, hogy vajon ott-e a helyem ilyen felkészültséggel egy világversenyen. Másrészt nézegettem a költségeket és a programot, és mindezen tényezők együttes értékelése alapján úgy döntöttem, inkább a Hungária Kupa az a verseny, amin szívesen ott lennék, és kipróbálnám, milyen 5 napon keresztül folyamatosan futni. Megszerettem az alföldi terepeket, és Matyiék rendezésében is biztos vagyok hogy jó lesz.

Most pedig jön a téli álom, tartós ébrenléttel.

Minden út a négyeshez vezet? - Őszi Boróka 2010

Még a bejegyzés megírása előtt felfrissítettem az emlékezetemet, és megnéztem tavaszi borókás szereplésem. Megdöbbenve tapasztaltam - mivel tényleg semmi prompt emlékem nem volt - egy sor hasonlóságot: a február végi versengésen is összetettben a negyedik helyen végeztem, akkor is első nap nyolcadik voltam, közel azonos perchátrányom volt összetettben ... ez már azért félelmetes! Az persze más kérdés, hogy a mostani eredményhez teljesen más út vezetett.

Míg tavasszal szörnyű időjárás és szörnyű torokfájás gyötört, most ez nem volt elmondható: csodaszép idő és jó közérzet jellemezte a szombatot, a vasárnapot pedig egy kis fáradtság, és enyhén borult, kicsit szemerkélős, de futásra abszolút megfelelő időjárás. A hosszú (első nap 1,2 második nap 2,3km-es) rajthoz vezető utak remek lehetőséget nyújtottak a bemelegítésre, ki is használtam. És persze - rendezéstechnikailag megszokott módon - első nap kaptuk az igazi dzsungelt, vasárnapra pedig a gépemberek pályája maradt.

Első napi dzsungel-pálya

A felrakott térképek az általam bekacskaringózott útvonallal igazából magukért beszélnek, néhány momentum szorul csak magyarázatra.

Az első nap nagyon nem éreztem az átjárókat, nem tudtam olyan precízen kiolvasni a térképet, több apró melléfogás is megesett. Egy igazán nagy (kb. négy perces) a 6-7 átmenet: a hatos után az útról letérve egy 90 fokos hiba, természetesen a vadetető felé akartam menni, de később vettem csak észre hogy rosszul áll a tájoló. A hetes előtt a völgy tetején pedig már a fene sem tudja hogy miért vágtam át jobbra a gerincen.

Második napi gépember-pálya

A második napon igyekeztem a sebességre helyezni a hangsúlyt, tudván hogy pörgős pálya lesz, ez persze belesodort több apró hibába, mint például a rossz kifutás a hármasról és a hatosról. Amin egyértelműen a dobogó múlt, az a 8. pontfogás elbukott másfél perce: nem találtam a bejáratot, szenvedtem, aztán végül kifutva az útra és megkerülve a kúpot értem oda.

Második nap, elgyötörten.
Köszi a képért tájfotós!

Az első napi 8. hely után, mivel a dobogó mindössze 2,5 percre volt (tudtam hogy Kocsik Árpi nem lesz vasárnap) abszolút reménykedtem a bronzéremben, igyekeztem ezért mindent meg is tenni vasárnap, de sajnos nem jött össze. Hazudnék ha azt állítanám hogy nem voltam csalódott, de az is igaz hogy már hazaérve abszolút jó érzés maradt bennem: úgy éreztem jól kifutottam magam a hétvégén, a negyedik hely pedig ebben a mezőnyben egészen elviselhető eredmény.

Jó volt látni a több mint háromszáz résztvevőt, élvezni a büfét (hát még az akciós tea vasárnap, hihihi), és persze a kihangosítást. A pályák kemények voltak, ahogy az illik. Remélem azért jövőre tudnak még mit fokozni a szervezők.

És a szokásos befejezés: mikor lesz már jövő tavasz, hogy újra visszatérhessek a Borókába? :)

Derűre ború, borúra derű - Őszi Spari 2010

Evidencia hogy nincs két egyforma futás, és ezt ez a hétvége is jól bizonyította. Mint ahogy azt is, nálam a második napok mostanában jobban sikerülnek. A kérdés, mennyire befolyásolhatom ezt.

Szombaton reggel 9-re sikerült leérni Csákberénybe, és a kocsiból kiszállva trópusi meleg csapott meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe előtt 1 nappal már reggel 14 fokon állt a hőmérő higanyszála, és  napközben 20-ig meg sem állt. Fullos tavaszi hangulata volt a dolognak, egy szál vékony felsőben is frankón izzadtam. De azért jól esett, sőt azt sejtettem, jótékony hatással lesz a futásomra az igazán kellemes idő. Nos a fene tudja - így utólag - számított-e bármit is.

Indulás után rögtön elkapcsoltam az órám kijelzőjét, hogy még véletlenül se lássam az időmet: fussak ahogy tudok, illetve ahogy módom nyílik rá. És mondogattam magamban a versenyre kitűzött szabályt: nem változtatunk a terven! De hiába. A kettes előtt végül csak nem mentem el az úton a településhatárig, és hagytam volna magam megvezetni a töltéssel és a földletöréssel, hanem levágtam, és ezzel jól bele is keveredtem a környékbe. 4 perc hopp. Az 5-6 emelkedője totál kiszívott, talán ezért is sikerült ilyen rendkívül csúnyára a következő két átmenet. A 7. felé abszolút nem éreztem a terepen hogy felfelé húzok, pedig a track jól mutatja mi történt. És sajnos hiába néztem körbe, nem esett le hogy hiányzik egy hegy és egy völggyel több van. A 9-10 átmenet is gyilkos volt, hamar lejött hogy mi a helyes útvonal, de végigcsinálni ... Aztán egész jól elvoltam, a 14. pontnál volt egy kis túl- és melléfutásom, majd bezötyögtem a célba. Reggel induláskor 70-75 perc közé terveztem, az eredményeket nézve a terv jó volt, de az eredmény 86:28 lett. Ez sajnos csak a mezőny végére volt elég, 12 célba érkezőből a 9. lettem. A részidőkből látszik hogy 6 perc maradt a 2., 7., 8. pontokba a hiba miatt, a többi a gyengeség. A 8.9km-es pályán végül 11,7km-t futottam, mindezt 300m szinttel. Hát ez tényleg sok. De a durva hogy 21B-ben még Düdü is megfutotta a 72 percet ezen a pályán ... most mit mondjak? Virsli vagyok :) Düdü meg nagyon menő!

Őszintén szólva erős kétségeim voltak hogy érdemes-e indulnom vasárnap is, de aztán győzött az igen. Kevés alvással, és fáradt izmokkal, valamint elöl-hátul bekapcsolt ködlámpával érkeztem vissza az előző napi tett helyszínére. Persze egy órával korábban volt, de azért vészjóslóan néztem körbe: ilyen tejfölben kell majd  futni? A köd aztán felszállt, de a felhők maradtak, a hőmérséklet pedig pont a fele volt az előző napinak. Jól felöltöztem, de még így is enyhén fázva értem ki a rajtba, ráadásként még a baj térdem is fájdogált. De azért igyekeztem vidám lenni, és ebbe a körülmények is besegítettek. Amikor ugyanis kivettem a térképet a helyéről, elsőre rögtön visszaraktam, gondolván ez a sajtcetli nem lehet az enyém. Pedig de. Aztán nekilódultam az alig tenyérnyi papírdarabbal.

Az első két pontra biztonsági megközelítést választottam, kihasználva az utakat, így a szemem és az agyam is jól átállt a feladatra, utána már egyre jobban elengedhettem magam. A hatos pontnál befogtam egy vetélytársat, nagy valószínűséggel a mezőny osztrák tagját. Jó darabig nem tudtam szabadulni tőle, aztán a 11-12-13 átmenetet megpörgetve némi előnyre tettem szert, és így míg ő a 13. pontot fogta, én már eltűntem a hegyoldalban a bokrok között. A pálya amúgy jól ment, a 10. és 16. pontokon kívül nem volt más mellémenés, és ez a kettő sem volt több 1 percnél. A 18. után pedig maradt erőm belesprintelni is a végébe. A befutás után örömmel hallottam Kocsik Árpi szavait: "Nagy Sándor érkezett az 5. helyre" - köszi Árpi ezúton is, jól esett így megérkezni. Ezután megnéztem az órámat: 68:09 lett a vége, két perccel jobb mint amit vártam. Persze a pálya könnyebb volt mint tegnap, kevesebb (240m) szinttel, és szerintem kevésbé technikás vonalvezetéssel. A kiírt 8,7km végül futva 10,4 lett. Sajnos a második napra csak hat emberke jött el, közülük a harmadik lettem, összetettben pedig a két nap eredményei alapján a 6 értékelhető összidőből az 5. az enyém.

Befutópont után az első napon

Érdekes a két nem is olyan különböző pályán futott két alapjaiban más eredmény, tekintve azt is hogy az első nap a körülmények jobban indokoltál volna a szebb eredményt. Az ONEB is hasonló volt: második nap sokkal szebbet produkáltam. Jövőre lehet hogy kipróbálom, hogy minden fontosabb verseny előtt pénteken elmegyek egy térképes edzőfutásra. Talán csak egy kis bemelegítés hiányzik az ilyen nagyobb versenyek előtt.

És itt a végén azért hadd illesse pár dicsérő szó a rendezőket! Remekül kialakított versenyközpont, jó térképek és pályák, élő közvetítés (speaker), on-line versenyeredmények, a routegadget-re felkerülő versenypályák: olyan volt ez mint amilyennek 2010-ben egy kétnapos versenynek lenni kell. Köszönet a remek szervezésért!

Városmajor ötödszörre

Remek mérője a tájfutásban eltöltött időmnek az, hogy mennyi Városmajorban rendezendő 3sz futáson vettem részt. Remélem egyszer majd azt írhatom hogy a századik :)

No de hát tényleg - nem lehet megunni! Ráadásul fel is csillant az szemem mikor megláttam hogy Kocsik Árpi tervezte a pályát. Persze úgy lett volna stílusos ha futás közben a park közepén némi kihangosítással kommentálja is amit lát, de ehelyett be kellett érnünk egy "m1" matricás tévékamerával. Tényleg, tudja valaki hogy a felvett anyagból mi készül, és az majd hol lesz látható?

A futás egyébként a már megszokott élményt adta, én a szokásos 1 perc hibámat hoztam (1., 10., 13. pontokra), viszont jó hír, hogy a tavalyinál alig lazább (3/4-es teljesítmény) futással majdnem azonos tempót sikerült diktálni, azzal a különbséggel hogy akkor majdnem a halálomon voltam mikor beértem, most viszont kevésbé éreztem a futás okozta terhelést. A pályakitűzés amúgy tetszett, jó volt az 1-2, 6-7, 9-10 kirakása, hisz benne volt a pakliban hogy valaki benézi a teljesen azonos irány miatt. És tetszett a pontok futásiránnyal ellentétes oldalra történő elhelyezése is :) A 3200 méterre kiírt hosszú pályán végül 3960 métert futottam 20:18 alatt (érdekesség: Eszti utánam indult, nem is láttuk egymást, és ő 20:19-et jött), ezzel úgy az első negyed végére saccolom magam helyezésileg. A győztes gondolom úgy 16 perc körül lesz [...] Hopp, megjött az eredmény: 13. lettem a 64 beérkezőből (ej, 10 mp kellett volna hogy Gyimesi Zoli elé kerüljek), és viszont 17:15 lett a győztes idő (Isti otthon maradt).

Említésre méltó esemény, hogy Béla klubtársunkat már ott láttam a versenyen, pedig két hete történt hogy elnyelte őt egy beton-akna a Hosszú-rét terepen. Hát, Béla nagyon kemény. Le a kalappal!

ONEB 2010 - "címvédés"

Nem sokkal több mint két évvel azután, hogy elkezdtem tájfutó versenyekre járni, ezen a hétvégén bizonyítékát adtam annak hogy méltón viselem címemet: dilettantizmuson címvédése makulátlan volt.

A hét közben jött gyengeségemet nem nagyon tudtam kipihenni, sajnos csak péntekre sikerült egy nap szabit kiutalnom magamnak, így szombaton délben meglehetősen leverten és még enyhén fájó torokkal álltam a rajthoz.  Utólag most már azt mondom hogy a pálya pontosan annyival volt könnyebb az elvártnál, mint amennyivel én gyatrábban álltam neki a versenynek. Tehát jórészt inkább a figyelmetlenségen múlott minden. Látszik ez például a részidős eredményekből, sőt vizuálisan is a routegadget-en: a nálam 10 perccel jobb időt futó Kiácz Bencéhez képest az 5. ponton (ameddig nem hibáztam) még előnyöm volt, és a 7. utáni részidők sem olyan rosszak. Tehát egyértelműen a 6-7 hibája, és nem feltétlen a lassabb futás okozta a 29. helyet, és ezzel a "B" döntőbe kerülést. A 6. pontra a felső szekérúton terveztem menni a kanyar ívéig, és onnan betámadni, de a rengeteg kidőlt fa miatt döntöttem úgy hogy az út alatt folytatom, ahol aztán elvesztettem a fonalat. Ennél még az is jobb lett volna ha a betonig futok le és annak az íve után mászok vissza picit - biztosabb támadóponttal. A 7.-re dettó: nem vártam meg a beton ívét, levágtam előbb, bele is csúsztam az árokba rendesen.

Mindennek köszönhetően vasárnap a "B" döntőben futottam, korai rajtidővel, és köszönhetően a szombat délutáni intenzív pihenésnek némiképp jobb közérzettel mint előző nap. Itt már a futás is jobban ment, nem éreztem ólom-nehéznek a lábamat mint szombaton. Az útvonalválasztásnál igyekeztem inkább a biztonságra menni, még ha az kerülővel is jár - ez rögtön az 1. átmenetnél látszik is (de hasonló megfontolások vezettek a 10. és 11. átmeneteknél is). Az hogy a 2. pontra az árokban megyek jó ötletnek tűnt, pedig így utólag fent talán gyorsabb lett volna. A pálya első mumusa a 9. pont volt, igyekeztem szintet tartani, sőt úgy emlékszem felfelé is húztam, de valójában ez nem így volt, és a fejemben rosszul is modelleztem le a térkép alapján hogy mit kell látnom, így ott hagytam kb. 2 percet. De az igazi baki a végén következett, amikor már magabiztosan kész tervvel igyekeztem a 11. pont felé, de egyáltalán nem tanulva az előző napi hibámból megint utolsó pillanatban változtattam meg az elképzelésem, és előbb tértem le az útról, méghozzá két gerinccel. De aztán a végét megnyomtam, és látszik is hogy ennek volt értelme, alig hajszállal csíptem meg az első helyet. Sőt, a mezőny szoros volt, 1 percen belüli idő jutott a harmadik helyezettnek is.

Az eredmények:
Selejtező 64:20, légvonaltáv 6,4km, futott táv: 8km, helyezés 29/33.
Döntő: 67:29, légvonaltáv 7,4km, futott táv: 9,4km, helyezés: 1/9.

A tavalyi ONEB-nél egy iciripicivel sikerült jobbnak lennem, de tegyük hozzá: mindkét nap nagyon könnyű pályán. Akárhogy is, de a lelkesedésem töretlen, és a dugókát sem rakom el a fiók mélyére, sőt! Lesz még itt olvasnivaló, bőven.

ONEB előtti napok - gyengén

Hamar elrohant ez a pár hét, és a naptárba nézve vészesen rikolt rám a nagy piros karika a lap szélén, benne négy betű: ONEB. Meglátjuk, beérik-e a felkészülés gyümölcse, sikerül-e kicsit erősebben rajthoz állnom.

A nagy megmérettetés előtti utolsó hét első napján a szintfelmérő körömet mentem futni. Sajnos nem jó passzban. Fáradtan értem a parkolóba, és hiába a jó alapos bemelegítés, ólomnehézségű lábakkal indultam neki a körnek. Azt tudtam hogy ebből nem lesz jobb, mint múlt alkalommal, pedig szerettem volna. Árpád-kilátóig még ment valahogy, de az Újlaki-hegy felé már nagyon éreztem a vádlim, úgy tűnt szinte egy helyben tipegek, és sosem érek fel. Vissza is vettem a tempóból, hogy elkerüljek egy esetleges izomgörcsöt. Úgy sejtettem, bőven 40 perc fölött lesz az időm. A lejtőn próbáltam még belefutni, de az is csak mérsékelten ment.

 

Aztán visszaérve a parkolóba jött a meglepetés: 38:19, azaz csak 40 másodperccel rosszabb mint az előző alkalommal, amikor nagyon jó formában voltam. Aztán hazaérve és a részidőket nézve újabb meglepetés: ez a 40 másodperc is egyenletesen oszlott el, ráadásul ehhez az alig rosszabb eredményhez egy sokkal alacsonyabb pulzusszám társul. Hát döglött krokodil legyek ha értem :) A terv nem sikerült, nem vittem 35 perc alá, de ennek ellenére úgy érzem, sikerült fejlődnöm. Meglátjuk mire lesz elég.

Szerdán kilátogattam Gazdagrétre, a 3sz mókára. Tavaly a házak közötti terep is tetszett, de mostanra mást ígértek a szervezők. És tényleg. Hosszúrét és Madárhegy környéke volt a verseny színhelye, fele bokros-fás sztyepp, fele házak közötti terület. Sajnos a hétfői fáradtság és gyengeség még kitartott, sőt, melléjött egy kis torokfájás is, ezért ismét nem tervezhettem nagy futást, inkább próbáltam a pontosságra és a jó útvonalválasztásra figyelni. Egy-két kis hibától eltekintve úgy gondoltam ez ment is, folyamatosan futottam, kevés megtorpanás volt. Igazán nagy gondolkodást inkább a bokrok közötti kanyargások igényeltek, ott néha azért körbe kellett nézni, és a tüskék is csak lépegetést vagy lassú kocogást engedtek.

Az 5,2km-es pályán 6,8km-t futva értem be 42:20 alatt, nem is vártam jobbat, szerintem a menők majd olyan  31-32 perc között jönnek, hiszen a pálya döntő többsége inkább csak a futásról szólt. [a sejtésem bejött, Isti nyerte 31:17-tel, én a 13. helyet csíptem meg a 42 beérkezőből] Beérkezés után Oszinak jeleztem hogy mintha a 15. pont nem lenne a helyén, mert odafelé menet láttam a 11. pontot, enyhén mentem csak utána felfelé, mégis utána 15. pontig egy csomót kellett leereszkednem. Sajnos a track nem ezt mutatja, hanem azt hogy minden a helyén volt és én vettem fel túl sok szintet. Utólag nézve a 3-4 átmenet is jobb lett volna talán északról, ám a 10-11 az igazán nagyon fura: én úgy emlékszem hogy végig a jelleghatáron próbáltam menni, és az látszik, hogy a végén ráadásul be is csúsztam egy bokor mögé. Hmm.

Összességében jó kis móka volt ez, főleg így hétköznap délutánra. A térkép igazán jó munka, én  legalábbis megtaláltam magam a folyosókban ahol kellett. A hétre ennyi volt az edzés, remélem a gyengeség elmúlik szombatra, és kellő felkészültséggel állhatok a rajthoz. A cél a selejtezőn és a döntőn is a 15-20 hely között célba érni, ehhez úgy érzem leginkább egy hibátlan futás tud hozzásegíteni - azon leszek.

Hirtelen jött - szép emlék lett

És történt pedig ezen a szép vasárnapon, hogy minden előzetes tervezés és nekikészülődés nélkül egyszer csak egy tájfutóverseny versenyközpontjában találtuk magunkat...

Esztivel épp hazafelé tartottunk egy Bakonyban eltöltött túrázós programról vasárnap délelőtt, amikor is a Sörédet Csákvárral összekötő úton megláttunk egy bóját. Fék, kanyar vissza, gondolunk bekukkantunk mi történik itt. És hopp: azt láttuk hogy bizony egy verseny zajlik. Megérdeklődtük a helyzetet, és kiderült hogy a Fejér Megyei Normál távú Egyéni Bajnokság rendezvényére csöppentünk be. Hát ezt nem hagyhatjuk ki - gondoltuk, és eldöntöttük hogy ha lehetőség van rá kinézünk a terepre. A-E voltak a pályák megjelölve, mi a "C" középutat választottuk a maga 4300 méterével. Mivel mindössze egy elég merev talpú túracipő, és egy nem túl rugalmas hosszú szárú túranadrág állt mindkettőnk rendelkezésére, ez egy optimális megoldásnak bizonyult. A gyönyörű napsütés, és a csodaszép őszi Vértes egyértelműen "kötelezővé" tette a részvételt, nem is beszélve a tájfutás iránti szenvedélyünkről.

Farmerban, utcai ruhában megjelenve, és kicsit furcsán kérdezősködve biztosan nem keltettünk nagy bizalmat a szervezőkben, de ők nagyon kedvesek voltak: kaptunk dugókát is, és felszóltak a rajtban álló indító embernek hogy várjanak meg minket. Én indultam előre, Eszti 5 perccel utánam, és mivel a nálunk lévő használható tájolók száma egyre korlátozódott, ő így enélkül vágott neki a pályának. A terep remek volt, de hát ebben a futásra teljesen alkalmatlan felszerelésben inkább csak a kocogás ment, de legalább volt időm nézegetnem a térképet. A feladatok közül egyedül az 5. pont tréfált meg, simán elmentem mellette, de aztán egy kis körrel megtaláltam, bő másfél percem ment el vele. Ezután már csak a 11. pont előtti gödörben történő hasra esést kellett tenyérrel tompítanom, és egyébként vidáman, gond nélkül lecsurogtam a célba, 38 perces idővel.  Eszti nem sokkal később megérkezett, 10 másodperccel jobb időt futva (izé, kocogva) mint én. Nagyon  jól esett a mozgás mindkettőnknek, szép időben, jó terepen, mit is kívánhattunk volna mást. 

Az már csak ráadás volt hogy ez eredményhirdetésen egymás mellé állhattunk egy-egy aranyszínű medállal a nyakunkban.

Ennek a napnak a legnagyobb tapasztalata azonban az volt, hogy ím: milyen egyszerűen milyen remek versenyt lehet rendezni. Nem volt nagy felhajtás, mégis minden a helyén volt, és mindenki jól érezhette magát. Ez alatt az alig másfél óra alatt amit a helyszínen töltöttünk minden tökéletes volt, semmi nem hagyott kívánnivalót maga után. Jól kialakított vk és rajt, a rajtban az igényekhez (kis létszám) igazított, de nagyon precíz indítás. Szintén a verseny méretéhez igazodóan jó minőségű térkép, jól megtervezett pályával. (ez természetesen az általam futottra vonatkozik). És persze korrekt elismerése a futóknak (érem) - emlékszem ez utóbbiról nemrég elég mélyreható beszélgetés ment a tájfutók között a levelezőlistán. Egyszóval minden a helyén volt, és remek hangulat uralkodott a helyszínen. Köszönet mindezért a szervezőnek!