Öten zötykölődtünk az autóban, Eszti anyukája, Eszti, Isti, Peti én én. A bicskei lefordulás után kicsit csöpögni kezdett az eső, de egyébként el voltunk kényeztetve a 6-8 fokkal rendesen.
Én dugókára készültem, de aztán végül bója-érintős saját-időmérős futás lett a vége, ami talán - így utólag visszagondolva - nem is baj. Az viszont annál inkább probléma volt, hogy jelentősebb koncepció nélkül indultam neki, egyetlen tervem az volt hogy megpróbálom a térképolvasásra szánt idő mennyiségét csökkenteni. De egyébként nem hajtottam magam - sem fizikailag sem szellemileg.
A 6km-es pályát beszélte rám Eszti (nehogymá' csak a hegy körül fussak, há' az piskóta), és előtte is indultam 10 perccel reménykedve hogy nem ér be (hehe, én kis naív). A 106-osig nem is volt gond, utána viszont nagyon benéztem a dolgokat: a pontozott jelleghatár nagyon félrevitt. A 108-as környékén utolért Péter (asszem 3 perccel indult később, de hát ugye neki kicsit erősebb a lába...), pár ponton együtt csalingáztunk, köztük a 111-esnél aminél szintén nagyon jobbra húzott a lábam. A 112-nél előbb rohantam le, de utána könnyű volt korrigálni, Péter ügyesebb volt neki hamarabb meglett. A 113-ra jó volt a terv, csak nehéz volt a zöld közötti átjárót megtalálni, na és ott láttam utoljára Pétert magam mögött.
A 114-re a terv az volt, hogy az alatta lévő oszlopot használom támadópontnak, meg is láttam hamar, el is indultam felfelé de a pont sehol. Kicsit nézelődtem még, közben jött Eszti, aki - de ezen nem lepődünk meg - ráesett arra a pontra, ami melett 2 méterrel mentem el nem sokkal azelőtt. Áááááá. A 115-ös után megpróbáltam kicsit ügyeskedni, elsprinteltem Eszti melett a dózerúton, és jó előre megnéztem hol lesz a kövi pont, a terv az volt hogy a háznál majd kicsit jobbra húzok az oldalba, de a sprint okozta energiefelvétel kikapcsolta az agyi működésemet, és ehelyett az onnan 100 méterre lévő tisztáson találtam magam. Na gondoltam, Eszti egy ilyen hibát látva ezek után megkérdőjelezi hogy eddig biztosan segítség nélkül mentem-e végig a pályákon :)
Utána már nem volt gond, lazán bekocogtam a célba, Eszti nagyon nagyon szuper fotót csinált rólam az uccsó ponton.
Tapasztalat: bár nem egy verseny volt, csak egy edzés, tényleg kicsit alulmotivált voltam, és ismét előjöttek a nagyon gyermeteg térképolvasási hibák, ez elkeserítő. A teljes menetidő ezen a könnyű pályán 68 perc lett, ami nem annyira elkeserítő 4 darab 1-2 perces keverést is beleértve, de ettől még nagyon nagyon elégedetlen vagyok magammal. Na majd talán ha kiengesztelődöm, másképp látom ...
Én dugókára készültem, de aztán végül bója-érintős saját-időmérős futás lett a vége, ami talán - így utólag visszagondolva - nem is baj. Az viszont annál inkább probléma volt, hogy jelentősebb koncepció nélkül indultam neki, egyetlen tervem az volt hogy megpróbálom a térképolvasásra szánt idő mennyiségét csökkenteni. De egyébként nem hajtottam magam - sem fizikailag sem szellemileg.
A 6km-es pályát beszélte rám Eszti (nehogymá' csak a hegy körül fussak, há' az piskóta), és előtte is indultam 10 perccel reménykedve hogy nem ér be (hehe, én kis naív). A 106-osig nem is volt gond, utána viszont nagyon benéztem a dolgokat: a pontozott jelleghatár nagyon félrevitt. A 108-as környékén utolért Péter (asszem 3 perccel indult később, de hát ugye neki kicsit erősebb a lába...), pár ponton együtt csalingáztunk, köztük a 111-esnél aminél szintén nagyon jobbra húzott a lábam. A 112-nél előbb rohantam le, de utána könnyű volt korrigálni, Péter ügyesebb volt neki hamarabb meglett. A 113-ra jó volt a terv, csak nehéz volt a zöld közötti átjárót megtalálni, na és ott láttam utoljára Pétert magam mögött.
A 114-re a terv az volt, hogy az alatta lévő oszlopot használom támadópontnak, meg is láttam hamar, el is indultam felfelé de a pont sehol. Kicsit nézelődtem még, közben jött Eszti, aki - de ezen nem lepődünk meg - ráesett arra a pontra, ami melett 2 méterrel mentem el nem sokkal azelőtt. Áááááá. A 115-ös után megpróbáltam kicsit ügyeskedni, elsprinteltem Eszti melett a dózerúton, és jó előre megnéztem hol lesz a kövi pont, a terv az volt hogy a háznál majd kicsit jobbra húzok az oldalba, de a sprint okozta energiefelvétel kikapcsolta az agyi működésemet, és ehelyett az onnan 100 méterre lévő tisztáson találtam magam. Na gondoltam, Eszti egy ilyen hibát látva ezek után megkérdőjelezi hogy eddig biztosan segítség nélkül mentem-e végig a pályákon :)
Utána már nem volt gond, lazán bekocogtam a célba, Eszti nagyon nagyon szuper fotót csinált rólam az uccsó ponton.
Tapasztalat: bár nem egy verseny volt, csak egy edzés, tényleg kicsit alulmotivált voltam, és ismét előjöttek a nagyon gyermeteg térképolvasási hibák, ez elkeserítő. A teljes menetidő ezen a könnyű pályán 68 perc lett, ami nem annyira elkeserítő 4 darab 1-2 perces keverést is beleértve, de ettől még nagyon nagyon elégedetlen vagyok magammal. Na majd talán ha kiengesztelődöm, másképp látom ...
sanyi, te aztán gyors vagy. mármint a blogírásban :-) asszem ma nekem volt könnyebb dolgom, bár igyekeztem úgy indulni, hogy ne legyen segítségem, ez elkerülhetetlennek bizonyult, vagy engem értek utol vagy én mást és mindenki egyfelé ment. így történhetett meg, hogy a 105-re menet már megpillantottam egy piros kendős fejet és mivel jól láthatóan nem egy helyi mámi szedte a rőzsét, az csak te lehettél. a 107-ből a 108-ra én balra kerültem, ott megint lemaradtam kicsit, aztán a dombtetőn koccantunk. a 111-nél a szemközi oldalban látható erdőfoltból kapcsoltam, hogy elcsúsztunk nyugat felé. a 112-nél az útkereszteződésből rájöttem, hogy még menni kell. a növényzet ábrázolása szerintem nem volt nagyon király, itt (112) pl. susnyásabb volt, mint a térképen. azér' csak meglett és már hasítottunk is tovább. a 113-t szerencsére te megoldottad, aztán a 114-re jót húztam és egyenesen beletrafáltam. utána még a 117-nél csúsztam el egy kicsit jobbra, de egy tapasztaltabb kollégával együtt gyorsan korrigáltam, a 118-ra kis bizonytalanság után szerencsével ráestem, aztán gyorsan jött a vége: 58:30.
VálaszTörléshát ez egész más, mint a boróka, itt a jelleghatárok helyett a szintvonalakat igyekeztem megfejteni. az egész tökjó volt, de legközelebb a leghosszabbra megyek.
ja, a fotó tényleg ultraszuper, könnyű annak, aki fotogén.
p
szerintem én meg a pároddal együtt futottam a 108-tól a 112-ig. ha minden igaz...
VálaszTörlészoli
Említett valami hasonlót Eszti, akár Te is lehettél :)
VálaszTörlésLehet hogy én voltam :) mindenesetre akkor a blogodban a 107-108 átmenetnél az út utáni völgyben kicsit arrébb jelölted az útvonaladat mert a völgyből elég hamar kimásztunk...nem mentünk benne végig mert elég dzsuva volt...akkor még val'szeg nem láttál de én már régebb óta néztem a hátadat (kb 103-104 között már láttam).
VálaszTörlésna akkor egész jól bírtam :)
VálaszTörlésamúgy tényleg kimentem a völgy bal oldalára
ha nagyon pontosak akarunk lenni