Még kettő a végére

Azt hittem már erre az alapozási időszakra nem lesz hosszú futás témám, de végül is lett. Mert a sors (vagy valami) nem nagyon akarta hogy akár csak egy normális edzőfutásom is legyen, amit urambocsá élvezhetek is.

Mert mikor azt hittem már vége a tél szorításának, majdnem egy hét kellemes langyos idő után, ismét visszakívánkoztam a Vértesbe, ahol pár héttel ezelőtt a poklok poklát éltem át az egyik futás közben. Persze így utólag már azt mondom, nevetséges volt a terv. Mert miért is gondoltam hogy azért mert 150 méteres magasságban minden szép és száraz, ugyanaz vár majd rám 200 méterrel magasabban is. Hát nem. Bizony ott az olvadó lucskos hó és/vagy a sár tartotta magát még mindig. Sebaj, ez jutott. De most persze nem akarom még egyszer ugyanazt leírni mint az előző bejegyzésben, nézzük tehát csak a különbségeket. Két fontos megemlíteni való akad eme futással kapcsolatban, kezdjük az egyszerűbbel. Most először kipróbáltam az egyik neves szuper-energia gélt. Azt ami olyan pici tasakban van, marha édes, de sok kalóriát ad elég hamar. A futóboltban sokáig válogattam, végül több félét is vettem, erre a futásra hoztam először tesztelni. El is neveztem Turbónak. Na szóval, tervek szerint Várgesztesen nyomtam magamba. A kérdés: hogyan lehet mérni, hogy hatékony-e. Az igaz, hogy visszafelé nem éheztem el, pedig a számítottnál többet futottam. Más hasonló hosszú futásoknál a semmi, vagy a 3-4 szem szőlőcukor bizony kevés volt. Szóval nagy tapasztalat nem gyűlt össze, ha csak az nem, hogy többek elmondásával ellentétben az elfogyasztás után nem lett rendellenes a bélműködésem - ha értitek mire gondolok :) A másik megemlíteni való pedig az, ami eddig még nemigen volt: az eltévedések (kicsiny elkeverések). A térképen a kék szaggatott vonal jelzi a tervet, és zölddel jelöltem három helyen ahol lecsúsztam az útról. Tudom, elég ovis dolog egy sima turistajelzést követni, nem is értem hogy vétettem el. Hát ez van. A harmadik baki a Lófő-völgynél bizony jó sokat rápakolt a távra - az nem nagyon hiányzott. Elég fáradtan fejeztem be a futást, az utolsó nagy emelkedőn bizony bele is gyalogoltam. A kegyetlenül rossz terepviszonyok ellenére azonban elég tűrhető időm lett: 19,7 km-t futottam 2:10 alatt. Tehát "csak" 10 perccel csúsztam ki a tervből, ami bár arányaiban akár soknak is mondható, én mégsem értékelem rossznak.

Egy hét feltöltődés után úgy gondoltam, a masszív melegedés és a csapadékmentes idő meghozza gyümölcsét, és a hétvégén futhatok egy igazán jót a Bia 25 teljesítménytúrát. Gyalogtúra üzemmódban már 10 alkalommal teljesítettem a kihívást, gondoltam megnézem milyen futva. Amolyan alapozást búcsúztató elő-tavaszi kocogásként. El is hívtam Hareszt, hadd legyen neki is jó, na meg pláne nekem, mert ugye az segít, ha van valaki aki erősebb és kicsit húz ha kell. Na de persze a túra napján ismét rájöttem hogy idén nem vagyok a sors kegyeltje, egész napos esőt jósolt a meteorológia. Sebaj, kemények vagyunk, amibe meg nem halunk bele attól erősebbek leszünk. Vagy mi. A hajnali és reggeli csapadék szépen módszeresen szétáztatta a terepet, így várható volt hogy a sár bizony elég sok energiát kivesz majd. Így is lett. Az első 6 km három durva nagy emelkedője elképesztően rosszul esett. Bokrokba kapaszkodva húztuk fel magunk, vagy a erdőben próbáltunk az út mellett botorkálni. Egyik sem volt jobb vagy eredményesebb a másiknál. Aztán kis pihi következett Sóskútig, a frissítőpontra gyenge esőben érkeztünk, de még aránylag jó állapotban. Aztán nem sokkal odébb, fent a kálvárián már azt éreztem, itt bizony holtpont lesz. Pedig már a Turbót is elfogyasztottam. Mindeközben Hareszon semmi nem látszott. Ez egyszerre volt megnyugtató és elcsüggesztő is. A tókerülés után a Nyakas-kőig feljutás gyakorlatilag "utolsó erőből" ment, de ott sem utaltam ki magamnak 2 perc pihenőnél többet. Ez talán hiba volt, mert így az utolsó 4-5 km-be 3-4 alkalommal is bele kellett  gyalogolnom - tiszta szégyen. De aztán valami egészen elképesztő lajhármozgással csak behúztam magam a célba.

Szerettem volna 2:30 alatt maradni a 25 km-es távon, de ez két okból sem sikerült. Egyrészt az idő 2:39 lett, másrészt - nagy megdöbbenésemre - a tényleges futott táv is mindössze 23,4 km-re rúgott. Ez lett tehát a nem túl sikeres szezonzárás, most egy kis pihi, aztán HOB. Nagyon várom már.