HOB 2013 - fagyos hangulatban

Sok mindenben első volt ez a HOB: először volt értékelhető felkészülésem, először voltam a Nyírségben, és először történt meg hogy a befutás után nem volt időeredményem.

Tavaly decemberben jött az elhatározás, hogy megpróbálom félretenni a szokásos téli punnyadást, és felkészülés gyanánt igyekszem rendszeresen futni, sőt, mindezt több hosszú táv beiktatásával. Előző bejegyzéseimben már írtam róla, hogy nem igen szeretem a telet, mármint ami a futást illeti: hideg is van, vagy fagyott vagy havas a talaj, szóval nem komfortos. De úgy fest, hogy a négy hónap alatt átfordultak bennem a dolgok: egészen megszerettem a téli futásokat, és elkezdtem kacsingatni a hosszabb távok felé is. Illetve úgy összességében, a terepfutás mint fogalom kezd gyökeret verni bennem.

Na de a lényeg mégis csak a 2013. évi nyílt országos hosszútávú egyéni bajnokság, amely idén Nyírbátorban került megrendezésre. Sosem jártam még azon a környéken, bár pár térképet láttam nyírségi terepekről, de ez messze van attól mintha ismerném is. Saját kútfőből arra számítottam, hogy az F40-es kategória 90 perces győztes idejéhez kiadott 13 km-es pályám a lapos terepen legalább 17 km-es futott távot jelenthet, tehát erdőrészeket fogunk kerülgetni, esetleg egy-két átvágással. Optimistán azt gondoltam, a felkészülésnek köszönhetően talán 100 percen belül tudok majd maradni. De ezt még akkor, amikor nem tudtam hogy aznap fagypont körüli hőmérséklet, és erős szél vár ránk. Ez utóbbi két tényező pedig nem túl nagy segítség a futásban.

Ilyen elképzelésekkel érkeztem tehát a rajtba, szép új SI 11-es dugókámmal. Persze izgulhattam volna, mert köztudottan a versenyrendezők közül még nem mindenki frissítette az SI-doboz készletét az új típusú dugókák kezelésére, de nem tettem, mert lévén országos bajnokság, ezt a kockázatot kizártam. Aztán a rajtban jött a meglepetés: a törlés doboz nem csippant. De még ekkor sem estem pánikba, mert törölt dugókával jöttem, és úgy gondoltam, hogy a kinti dobozokkal már nem lehet baj. Persze azért felkészültem arra, hogy lyukasztanom kell majd, de hát ez sem a világ vége - gondoltam. 

Nagyon fura volt hosszútávú verseny létére a repülőrajt, de szerencsére egészen megtorpanás nélkül sikerült kezdenem. Bár a rajt környékén pontatlan volt a térkép, ez szerencsére nem sokat befolyásolt, mert igen hosszú első átmenet lévén a kezdeti irányfelvétel elnagyolható volt. Az első pontnál volt egy kis bizonytalanságom, nehezen ment a 15000-es térképen a domborzatolvasás, elsőre feljebb kerestem a bóját. A második pontnál aztán jött a meglepetés: nem csippant a doboz. Az elmúlt 5 évben (mióta elkezdtem a tájfutást) még sosem kellett lyukasztanom, így az első manőver elég sok időt elvitt. De azért igyekeztem lelkesen tovább futni. A négyes pont felé menet hibáztam egyet a pont előtt, nagyon a gerinchez akartam viszonyítani, pedig az eredeti futás irány pont jó helyre vitt volna. Innentől viszont elég uncsi volt a pálya, csak futni kellett, további hibáim nem is voltak, mindössze egy kis figyelmetlenség a 13. pont előtt. Aztán a végén még volt két lyukasztásom, majd leértem a befutóhoz, és irány a cél. Ott viszont hidegzuhany: a cél doboz sem csippant. Ne már! Senki nem állt ott, lenyomtam az órámat, gyorsan lyukasztottam egyet, és mentem a kiolvasáshoz, és igyekeztem a lefagyott számmal minél érthetőbben mondani hogy kell idő, mert nem ment az elektronikus pontérintés a célban. Közben persze igyekeztem magamhoz térni, mivel azért saját erőforrásaimhoz képest eléggé kifutottam magam (a vége 15,3 km lett).

Miközben a célba érkezőknek járó meleg teát kortyolgattam, az járt a fejemben, hogy mennyire érdekel egyáltalán engem, hogy vajon elfogadják-e így a futást, vagy sem. Örültem annak, hogy saját magamhoz képest elég tisztességesen végigcsináltam a pályát, dacára a zord időjárásnak, igazából megette a fene ha nem lesz érvényes eredményem. Aztán átöltözés után már úgy voltam vele, hogy azért egy próbát megér, visszamentem a sátorhoz, és próbáltam érdeklődni. Szlávik Zoli nagyon rendes volt, próbált segíteni, Román János lerendezett egy "egyszerre csak egy dolgot tudok csinálni" válasszal. Hát ez van. Nem várhattam meg mi lesz a vége, időre vártak rám, így eljöttem.

Most, egy hét elteltével, és a nyilvánosságra hozott eredmények után azért felmerült pár kérdés bennem:

- 70:21-es idővel nyerték a pályánkat. 90 perc körülivel kellett volna. Ez elég nagy eltérés.

- Tanultam versenybírói tanfolyamon, tehát tudom, nem nagy dolog lefrissíteni az új szoftverre a dobozokat. És szerintem egy országos bajnokságra elvárható. Sajnálom hogy nem történt meg. Azon pont alapján, miszerint "a pontérintés a versenyző felelőssége" ez persze nem lenne felhozható hibának. Ugyanakkor az is irányelv, hogy egyenlő feltételek legyenek a versenyzőknek. Sok új dugókát használóknál, nálam is, ez utóbbi nem teljesült.

- Már a rajtban kiderült hogy baj lesz pár futónál. Miért nem állt felkészülten a célban valaki, aki írta volna az időket?

Egyébként nem is igen tudom, hogyan lett végül célidőm, pontosabban hogyan született meg a 93:39, ami a hivatalos eredménylistába került, mert senkit nem láttam aki felírta volna mikor befutottam, az órámból letöltött adatok szerint 93:15-nél léptem át a célvonalat. No mindegy, végül is örülhetek hogy lett eredmény, az én szintemen teljesen mindegy a helyezés. Magamban úgy zártam le ezt a napot, hogy saját elvárásomhoz képest egészen jót sikerült futni, és határozottan látszik a fejlődés az eddigiekhez képest. Így azt hiszem, lesz értelme továbbra is folytatni a futóedzéseket, meglátjuk, az év többi OB-ja is hasonló megelégedéseket hoz-e majd.