Fenntartó bejegyzés

Nos igen, mint az a legutolsó bejegyzés óta eltelt idő mennyiségéből is látszik, mostanában nem nagyon van motivációm írni a tájfutó eseményeken szerzett élményeimről.

Ennek persze egyik fontos oka, hogy kevésre járok. Vagy amin vagyok kevés élményt hoz (lásd idei ROB). Ahogy nemrég írtam is, egy kicsit most a terepfutás, illetve régi hobbim a teljesítménytúrázás felé húzok. Illetve a futásban szerzett tapasztalatomat és erőnlétemet felhasználva kvázi ötvözöm a kettőt.
Ez utóbbira a legjobb példa a Pálos 70 teljesítménytúra, ami október 5-én került megrendezésre. 74 km és 2300 m szintemelkedés, A Gellért-hegytől egészen Márianosztráig. Gyakorlatilag egy elég erős tempóval gyalogoltam végig (a nagyon emelkedőkön is 6 km/h átlag vagy az felett), a lejtőkön illetve tartósan sík részeken pedig kocogtam, futottam. A reggel fél 6-os indulást követően általában csak rövid megállók voltak az ellenőrzőpontokon, két hosszabbnak mondható étkezési szünetet jelöltem ki Csobánka Szent-kúton illetve Pilisszentlászlón. Szentlászló után egyébként vissza is vettem a tempóból, mert egy komphoz kellett igazodni, ellenben az utolsó 8 km-t futottam. Így 11 és fél óra tiszta nettó menetidővel teljesítettem a távot.

De ami az egészből a legfontosabb: a végére nem voltam kimerült, nem éreztem izomfájdalmat, nagyon kellemesre sikerült ez egész napi menet. A tapasztalat hogy remekül lehet hasznosítani a futással szerzett állóképességet, illetve sokat segít az, hogy bármikor képes vagyok belefutni, belekocogni ha kell, a túrába.

Meglátjuk mit hoz a jövő. Tetszenek a hosszú távok, a lefutott teljesítménytúrák, de biztos hogy továbbra is szívesen járok tájfutó versenyekre is, de biztosan jobban megválogatom hogy mikor és hova. Talán lesz még ennek a blognak élvezhető tartalma :)