Hol is kezdjem? Kezdem a végén: 15 hónappal azután, hogy először rajtvonalhoz álltam, most végre sikerült az eredményhirdetésen nem csak azért ottmaradni, hogy másoknak gratuláljak :) igen,tudom, hihetetlennek tűnik, de valóban. Hogyan is történhetett eme skandalum? Nézzük!
Persze ahhoz, hogy ezt az összetett első helyezést elérjem 21Br kategóriában, több minden kellett, amit inkább a "szerencse" kategóriába sorolnék. Először is hogy nem volt F35-ös kategória. Ha lett volna, elcsábulok abba, ahol a hosszabb táv miatt esélyem sem lett volna. Ugyanígy mázli volt hogy most a 21Br-be is egy "lájtosabb" mezőny jött össze (bár Eriken kívül mást nem ismertem, de feltételezem hogy így volt). Szintén kapóra jött, hogy akik második nap az 1-2 helyeket elvitték, első nap nem indultak, illetve hogy aki első nap első lett előttem, az pedig a második nap nem volt jelen.
No ennyit a körülményekről, és nézzük hogy én mit tettem az ügy érdekében :)
Az első nap nem sikerült valami rózsásan, a kettes pontnál történő nagy kavarásom eléggé megviselt, össze is jöttünk vagy négyen a pont körül ami elég zavaró. De aztán az négyes után sikerült mindenkit leráznom. Utána sokáig elég jól ment minden, de aztán a 11-es felé menet megint behibáztam. A terv jó volt (kúp kerülése balra, át ez erdőn, majd a zöld megvezet), de az erdős részen balra húztam. A szárazároknál találtam magam, ez sem volt baj, gondoltam az északnyugati vége jó támadópont. Tényleg az volt, de mielőtt a valódi végét megtaláltam, két másik pontját is a végének hittem, és oda-vissza rohangáltam. Pedig egy közelben futó nagyon jó szándékú emberke még pijjogással jelzett is, de valahogy ignoráltam, annyira biztos voltam a tervemben.
A napnak két nagy hibája volt: nem figyeltem a folyosókra és a kifutási irányokra. Ez látszik például az egyes és nyolcas pontok után is. A tempót nagyon gyorsítani nem tudtam, a sok kóválygás miatt, de a hibáknak köszönhetően a 66 perces menetidőmben még így is 10 perc legalább benne maradt. Egyébként 55 percet tűztem ki magamnak induláskor az 5,5km-re. Így aztán a végén meglepődtem hogy második helyre értem be, de persze örültem is neki.
Ez egyben megalapozta a második napomat. Nem szerettem volna a fene nagy önbizalomban elszállni, de ott lebegett, egészen elérhetően a dobogó lehetősége. A második napi cél a fegyelmezettség volt, és egy kis gyorsítás. Aztán mikor megláttam a térképet, már a nagyon nagy gyorsítás :) hiszen látszott, hogy míg a szombat az agymunkáról szólt, a vasárnap a lábmunkáról.
A vasárnapi kezdésem az egyes pontnál már sántított, rossz kúpra mentem fel, én eggyel délnyugatabbra képzeltem magam. Így aztán egy kis túrás következett. De azt hiszem elég józan tudtam maradni, így utána már komolyabb hiba nélkül végigküzdöttem a pályát. Küzdöttem, mert igyekeztem magam minél gyorsabb futásra bíztatni, féltem hogy a tempóm miatt kerül veszélybe a dobogó. Egyébként, ez egy érdekes, új érzés volt :)
A szombat hibájából tanulva nagyon ügyeltem a kifutásokra, és igyekeztem használni a folyosókat, de erre csak a pálya elején a technikásabb pontoknál volt szükségem. Utólag átnézve az útvonalam: a 2-3 közöttit lehetett volna északkeletebbre a tisztáson megoldani (de az út nekem biztonságosabbnak tűnt, bár látványosan lassabb lett...), illetve a 7-8 között lehettem volna bátrabb és be átlósan az erdőbe, de végül is az úton futás itt is gyorsabbnak tűnt.
Szóval a négyes után nyomtam ahogy tudtam, aminek meg is lett az eredménye, az 5,9-es pályáról 49 perc alatt értem be. És 2 másodperccel megnyertem a befutót is, egyébként mindkét nap 2-2 átmenetet is nyertem (ilyen sem volt még). Beérkezés után látva az időmet (a pályán direkt nem néztem az órámra, hogy ne az befolyásoljon, hanem próbáljak maximumon menni) egy kis reménysugár felcsillant :) rohantam Erikhez (vetélytárs, mint fő hasonlítási alap) hogy megkérdezzem az idejét, de kiderült hogy sikerült jobbat jönnöm.
Na szumma szummarum végül is sikerült magam első helyre futnom összetettben (első nap második, második nap harmadik helyekkel) bő 5 perces előnnyel. Jó érzés volt, mint ahogy az is, hogy akik látták/tudták mind gratuláltak. Ez nagyon jól esett. És persze az is hogy az eredményhirdetésen kivételesen nekem is szólt egy kis taps. Nagy örömet okozó, kellemes évzáró verseny volt ez, és egy kicsit olyan, mintha egy elő-karácsonyi ajándék lenne.
Persze ahhoz, hogy ezt az összetett első helyezést elérjem 21Br kategóriában, több minden kellett, amit inkább a "szerencse" kategóriába sorolnék. Először is hogy nem volt F35-ös kategória. Ha lett volna, elcsábulok abba, ahol a hosszabb táv miatt esélyem sem lett volna. Ugyanígy mázli volt hogy most a 21Br-be is egy "lájtosabb" mezőny jött össze (bár Eriken kívül mást nem ismertem, de feltételezem hogy így volt). Szintén kapóra jött, hogy akik második nap az 1-2 helyeket elvitték, első nap nem indultak, illetve hogy aki első nap első lett előttem, az pedig a második nap nem volt jelen.
No ennyit a körülményekről, és nézzük hogy én mit tettem az ügy érdekében :)
Az első nap nem sikerült valami rózsásan, a kettes pontnál történő nagy kavarásom eléggé megviselt, össze is jöttünk vagy négyen a pont körül ami elég zavaró. De aztán az négyes után sikerült mindenkit leráznom. Utána sokáig elég jól ment minden, de aztán a 11-es felé menet megint behibáztam. A terv jó volt (kúp kerülése balra, át ez erdőn, majd a zöld megvezet), de az erdős részen balra húztam. A szárazároknál találtam magam, ez sem volt baj, gondoltam az északnyugati vége jó támadópont. Tényleg az volt, de mielőtt a valódi végét megtaláltam, két másik pontját is a végének hittem, és oda-vissza rohangáltam. Pedig egy közelben futó nagyon jó szándékú emberke még pijjogással jelzett is, de valahogy ignoráltam, annyira biztos voltam a tervemben.
A napnak két nagy hibája volt: nem figyeltem a folyosókra és a kifutási irányokra. Ez látszik például az egyes és nyolcas pontok után is. A tempót nagyon gyorsítani nem tudtam, a sok kóválygás miatt, de a hibáknak köszönhetően a 66 perces menetidőmben még így is 10 perc legalább benne maradt. Egyébként 55 percet tűztem ki magamnak induláskor az 5,5km-re. Így aztán a végén meglepődtem hogy második helyre értem be, de persze örültem is neki.
A vasárnapi kezdésem az egyes pontnál már sántított, rossz kúpra mentem fel, én eggyel délnyugatabbra képzeltem magam. Így aztán egy kis túrás következett. De azt hiszem elég józan tudtam maradni, így utána már komolyabb hiba nélkül végigküzdöttem a pályát. Küzdöttem, mert igyekeztem magam minél gyorsabb futásra bíztatni, féltem hogy a tempóm miatt kerül veszélybe a dobogó. Egyébként, ez egy érdekes, új érzés volt :)
A szombat hibájából tanulva nagyon ügyeltem a kifutásokra, és igyekeztem használni a folyosókat, de erre csak a pálya elején a technikásabb pontoknál volt szükségem. Utólag átnézve az útvonalam: a 2-3 közöttit lehetett volna északkeletebbre a tisztáson megoldani (de az út nekem biztonságosabbnak tűnt, bár látványosan lassabb lett...), illetve a 7-8 között lehettem volna bátrabb és be átlósan az erdőbe, de végül is az úton futás itt is gyorsabbnak tűnt.
Szóval a négyes után nyomtam ahogy tudtam, aminek meg is lett az eredménye, az 5,9-es pályáról 49 perc alatt értem be. És 2 másodperccel megnyertem a befutót is, egyébként mindkét nap 2-2 átmenetet is nyertem (ilyen sem volt még). Beérkezés után látva az időmet (a pályán direkt nem néztem az órámra, hogy ne az befolyásoljon, hanem próbáljak maximumon menni) egy kis reménysugár felcsillant :) rohantam Erikhez (vetélytárs, mint fő hasonlítási alap) hogy megkérdezzem az idejét, de kiderült hogy sikerült jobbat jönnöm.
Utólag belegondolva, azért nagyon fontos volt ezen a hétvégén az, hogy lelkileg tökéletesen kiegyensúlyzott állapotban voltam. Az előző időszakban volt némi gond, ami eléggé leterhelt szellemileg, és jól láthatóan rányomta a bélyegét például a Eger GP-re és a Spari kupára is. Ahhoz, hogy a fegyelmezettség és a koncentráció megvalósuljon, tiszta fejjel kell nekiindulni.
na jólvan ám sanyi
VálaszTörlésezek után lehet áthúzni elitbe! :)
gratulálok!
szép volt sanyi!
VálaszTörléskülönösen tetszik az árokból kiugró mozdulat. gondolom bedobtak egy kézigránátot vagy ilyesmi, mert a kép hátterében mások is fejvesztve menekülnek.
Ugyan Zoli, ez azért nem olyan nagy szám :) lehetőség szerint maradok továbbra is az amúgy elég erős 35-ös mezőnyben :)
VálaszTörlésKöszi Peti :) egyébként ezt úgy fogalmaztuk meg Esztivel, hogy teljesen valószerűtlen mozgással futottam felfelé a meredeken. De hát a befutóért mindent ;)
VálaszTörlés