2009. november 30., hétfő

Zuppa edzőfutás

Sokat kellett várni a következő alkalomra hogy Istivel elmehessek egy tanítós-edzőfutásra, de megérte. Reméltem hogy a Borókán nyújtott agyi teljesítményemhez hasonlót tudok produkálni, és nem sokat tévedtem.

Induláskor (előtte én nem láttam a pályát) Isti 5km-re saccolt, és 45 percet irányzott elő, a cél most nem a gyors tempó, hanem az egyenletes kocogás mellett a pontos tájékozódás volt. Fontos feladatom volt még hogy minden átmenetet pontosan tervezzek meg, legyen egy végr
ehajtási elképzelés. Illetve hogy ne legyenek nagy megtorpanások.

A pályát Haresz rakta ki nekünk, amiért ezúton is dupla köszönet, az esti futás hangulatát nagy mértékben emelte a pontok megjelölésére alkalmazott módszer, ami egyébként nagyon praktikus volt, főleg az üde zöld színe dobta fel a látványt :) lehet tippelni hogy mi volt az :)

Az első három pont kiegyensúlyozottan ment, a négyesre is megvolt a konkrét terv, át az úton, majd az első gerincen fel balra, és a peremen végig. De rosszul éreztem a távolságot, és a másodikon mentem fel, amit csak fent ismertem meg a külön kúpról, innen már hamar meglett a pont. Az ötösnél kis bizonytalanság volt, a terv része a nyiladék utáni völgy, majd a lejtőpihenő volt, de úgy éreztem hogy a lejtőpihenő
nél megcsúsztam, így ki akartam futni az útra hogy onnan újra támadjak amikor hirtelen szemben belobogott a pont. Ez volt a mázlifaktor. Itt jobb lett volna ha inkább jobbra húzok és ívelek, a meredekebb rész, a gerinc a kövekkel megvezetett volna.

A 6. és 7. és 8. pontokkal nem volt probléma (bár a 8. felé menet egyszerűbb lett volna a domborzatot követni mint kimenni az útra), a kilences felé menet a terv az útkanyarból való támadás volt, az útkanyar meg is lett, de nem merőlegesen fordultam hanem lapos szögben, így eggyel odébb lévő gerincre futottam, sajnos nem is én vettem észre a hibát, a gerinc végén Isti hívta fel a figyelmem a jellegfára. A 10.
felé menet is a biztonságosabb utat használtam, mivel az út völgyön való átkelését jó támadópontnak találtam. Itt viszont eggyel előbb fordultam rá a gerincre de ezt magamtól észrevettem és hamar visszakorrigáltam, utána már könnyen meglett a pont. Utólag kielemezve egy sima irányfutással át a két völgyön a ligetest követve is jó megoldás lett volna.

És sajnos itt következett a nagy és csúnya hiba, aminek oka az volt hogy egy "ja, már mindjárt vége a pályának" felkiáltással szépen leengedtem. :( Sajnos igazi tervem sem volt, és valahogy képtelen voltam normálisan kiolvasni a domborzatot, valamint irtózatosan jobbra húztam. Teljes agy-rövidzárlat. A keresztúttól fel a k
úpra menetnél azt hittem hogy a balra lévő völgy oldalában húzok fel ... na erről ennyit. (Érdekes: mi lett volna ha egyedül vagyok?) Aztán a kúp tetején szembesültem a hülyeségemmel. Végigfutva hamar meglett az első völgy, de ott meg nem hittem el hogy tényleg az, feljebb vártam a pontot, így átkukkantottam a másikba is, de aztán megbeszéltük hogy ott lesz az ahol először vártuk, csak még lejjebb, és úgy is volt.

A végén lévő óriási bakitól eltekintve azt gondolom hogy jó és sikeres volt az edzés, én legalábbis úgy éreztem hogy sokkal jobban ment mint az előzőek. Pedig nem nevezném könnyű terepnek, nappal persze (feltehetően) mindez sokkal egyszerűbben ment volna. A tervezett 45 percet futás közben felkorrigáltuk 50-re, egyébként 54 lett, ha minden hibát beleszámolok kb. 47-48 percre lehetett volna levinni ilyen laza tempó mellett. A teljes futott táv 4,2km volt.

A futás után a pályaelemzésnél megbeszéltük, hogy az alapvető fő hibám (még mindig) az hogy nem mindig veszem észre azokat a markáns dolgokat amik igazán segítenének egy-egy átmenetnél, gyakran elveszem az apró, de kevésbé jelentős részletekben.

Köszönet Haresznak a felvezetésért, és Istinek az okításért, n
agyon szuper edzőfutást tudhattam megint magaménak. És csak így utólag belegondolva: a pálya egyes pontjain, amikor elég magabiztosan mentem, el is felejtettem, hogy valójában kuka sötét van, és csak a lámpa fényében lévő dolgokat látom ... de az is elég volt a tájékozódáshoz. Ezen érdemes elméláznom ...


2009. november 22., vasárnap

Elő-karácsony a borókásban

Hol is kezdjem? Kezdem a végén: 15 hónappal azután, hogy először rajtvonalhoz álltam, most végre sikerült az eredményhirdetésen nem csak azért ottmaradni, hogy másoknak gratuláljak :) igen,tudom, hihetetlennek tűnik, de valóban. Hogyan is történhetett eme skandalum? Nézzük!

Persze ahhoz, hogy ezt az összetett első helyezést elérjem 21Br kategóriában
, több minden kellett, amit inkább a "szerencse" kategóriába sorolnék. Először is hogy nem volt F35-ös kategória. Ha lett volna, elcsábulok abba, ahol a hosszabb táv miatt esélyem sem lett volna. Ugyanígy mázli volt hogy most a 21Br-be is egy "lájtosabb" mezőny jött össze (bár Eriken kívül mást nem ismertem, de feltételezem hogy így volt). Szintén kapóra jött, hogy akik második nap az 1-2 helyeket elvitték, első nap nem indultak, illetve hogy aki első nap első lett előttem, az pedig a második nap nem volt jelen.

No ennyit a körülményekről, és nézzük hogy én mit tettem az ügy érdekében :)

Az első nap nem sikerült valami rózsásan, a kettes pontnál történő nagy kavarásom eléggé megviselt, össze is jöttünk vagy négyen a pont körül ami elég zavaró. De aztán az négyes után sikerült mindenkit leráznom. Utána sokáig elég jól ment minden, de aztán a 11-es felé menet megint behibáztam. A terv jó volt (kúp kerülése balra, át ez erdőn, majd a zöld megvezet), de az erdős részen balra húztam. A szárazároknál találtam magam, ez sem volt baj, gondoltam az északnyugati vége jó támadópont. Tényleg az volt, de mielőtt a valódi végét megtaláltam, két másik pontját is a végének hittem, és oda-vissza rohangáltam. Pedig egy közelben futó nagyon jó szándékú emberke még pijjogással jelzett is, de valahogy ignoráltam, annyira biztos voltam a tervemben.

A napnak két nagy hibája volt: nem figyeltem a folyosókra és a kifutási irányokra. Ez látszik például az egyes és nyolcas pontok után is. A tempót nagyon gyorsítani nem tudtam, a sok kóválygás miatt, de
a hibáknak köszönhetően a 66 perces menetidőmben még így is 10 perc legalább benne maradt. Egyébként 55 percet tűztem ki magamnak induláskor az 5,5km-re. Így aztán a végén meglepődtem hogy második helyre értem be, de persze örültem is neki.

Ez egyben megalapozta a második napomat. Nem szerettem volna a fene nagy önbizalomban elszállni, de ott lebegett, egészen elérhetően a dobogó lehetősége. A második napi cél a fegyelmezettség volt, és egy kis gyorsítás. Aztán mikor megláttam a térképet, már a nagyon nagy gyorsítás :) hiszen látszott, hogy míg a szombat az agymunkáról szólt, a vasárnap a lábmunkáról.

A vasárnapi kezdésem az egyes pontnál már sántított, rossz kúpra mentem fel, én eggyel délnyugatabbra képzeltem magam. Így aztán egy kis túrás következett. De azt hiszem elég józa
n tudtam maradni, így utána már komolyabb hiba nélkül végigküzdöttem a pályát. Küzdöttem, mert igyekeztem magam minél gyorsabb futásra bíztatni, féltem hogy a tempóm miatt kerül veszélybe a dobogó. Egyébként, ez egy érdekes, új érzés volt :)

A szombat hibájából tanulva nagyon ügyeltem a kifutásokra, és igyekeztem hasz
nálni a folyosókat, de erre csak a pálya elején a technikásabb pontoknál volt szükségem. Utólag átnézve az útvonalam: a 2-3 közöttit lehetett volna északkeletebbre a tisztáson megoldani (de az út nekem biztonságosabbnak tűnt, bár látványosan lassabb lett...), illetve a 7-8 között lehettem volna bátrabb és be átlósan az erdőbe, de végül is az úton futás itt is gyorsabbnak tűnt.

Szóval a négyes után nyomtam ahogy tudtam, aminek meg is lett az eredménye, az 5,9-es pályáról 49 perc alatt értem be. És 2 másodperccel megnyertem a befutót is, egyébként mindkét nap 2-2 átmen
etet is nyertem (ilyen sem volt még). Beérkezés után látva az időmet (a pályán direkt nem néztem az órámra, hogy ne az befolyásoljon, hanem próbáljak maximumon menni) egy kis reménysugár felcsillant :) rohantam Erikhez (vetélytárs, mint fő hasonlítási alap) hogy megkérdezzem az idejét, de kiderült hogy sikerült jobbat jönnöm.




Na szumma szummarum végül is sikerült magam első helyre futnom összetettben (első nap második, második nap harmadik helyekkel) bő 5 perces előnnyel. Jó érzés volt, mint ahogy az is, hogy akik látták/tudták mind gratuláltak. Ez nagyon jól esett. És persze az is hogy az eredményhirdetésen kivételesen nekem is szólt egy kis taps. Nagy örömet okozó, kellemes évzáró verseny volt ez, és egy kicsit olyan, mintha egy elő-karácsonyi ajándék lenne.



Utólag belegondolva, azért nagyon fontos volt ezen a hétvégén az, hogy lelkileg tökéletesen kiegyensúlyzott állapotban voltam. Az előző időszakban volt némi gond, ami eléggé leterhelt szellemileg, és jól láthatóan rányomta a bélyegét például a Eger GP-re és a Spari kupára is. Ahhoz, hogy a fegyelmezettség és a koncentráció megvalósuljon, tiszta fejjel kell nekiindulni.

2009. november 15., vasárnap

Velence másodszor is

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel idén ismét hagytuk magunkat elcsábulni a velencei labirintus-játékokra, amely egyébként a jubileumi harmincadik rendezés volt talján barátaink részéről.

Mivel sok kedvem nem volt másfél-ezer km-t leautókázni, ezért a vonatos megoldást választottuk (a repzi sajnos időben nem volt jó). Hát mit is mondjak :) a kétszer 14 óra zötykölődés, bár hálófülkés kocsiban fekhettünk, nem annyira vált a fő kedvencemmé. Az oda-vissza összesen 8 alkalommal álomból felriasztó kopogás az üvegen, majd az élesen belém hasító "passzport kontrooool" szavak okozta sokk sokái
g kínzó emlék marad. De sebaj, legalább erről is van már tapasztalat.

A szombati bemelegítő etap, a park-o előtt olyan voltam mint egy leharcolt veterán. De aztán egy darab 33g-os sport szelet, a fene tudja hogyan, de erőt töltött belém, így aztán lelkesen álltam rajthoz. Az első 5 pontig 4:13-as percátlagot futottam, aztán persze elfáradtam, de a végén így is a 4:40-et tartani tudtam. Ezt sokkal-sokkal jobbnak éreztem mint a tavalyi futásomat. Aztán másnap jött a hidegzuhany: az eredményeket látva kiderült, hogy helyezésileg (közepe mögött picivel) semmivel sem lettem jobb mint egy éve
:( hát kicsit elszomorított, de ez van. Pedig múltkor tuti nem futottam ilyen tempóval.

A vasárnapi verseny egy kis hajókázással kezdődött, majd a rajtnál 30 perc várakozással. Az idő kedvezett, hideg nem volt, pláne aki bemelegítésre használta az időt, egy rövid ujjas felső elegendőnek bizonyult. Még a rajt előtt igyekeztem elővenni tavalyi emlékeimet, amelyek közül kettő volt a legmeghatározóbb: az egyik hogy mennyire odafigyelve kellett bogarászni a térképet, és gyorsan döntetni az útvonalról, a másik pedig hogy a 9.3km-es pályán saccra kb. 11-11,5km-t futottam, ami önmagában is soknak számít (nálam), nem hogy tájékozódva.

Így aztán, erőt is tartalékolva nem túl erős lendülettel indultam neki, így az első két pontnál
némi bizonytalanság bejött, de aztán túllendültem ezen. A pálya egyébként sokkal gondolkodósabb volt mint egy évvel ezelőtt, főleg a 10-16 pontok környékén kellett eléggé figyelnem. De egyébként erősen meglepett a 2-3 átmenetben a kényszerkerülő, már akkor sejtettem hogy nem úszom meg annyival a futást mint tavaly. A Rialtón való átkelés után már sajnos 5:30-ra esett vissza az egyébként 5:10 környékéről induló átlag, de éreztem hogy térképolvasás okozta apró megtorpanások miatt ezt sem fogom tudni tartani. Így is lett.

Jelentős mellémenésem nem volt, viszont két vagy három alkalommal megtorpantam a tájékozódással, illetve volt egy rossz kifutási irányom is a 9-es pontról. Na de az igazi szívinfarktus akko
r ért, amikor megláttam a 17-18 átmenetet :) egyébként, így utólag azt mondom zseniális volt a pályatervezés: az első kétharmadban az agyat zsibbasztották le, majd pedig ezzel az átmenettel a lábizmokra céloztak. Bejött. A végére 5:40-es tempó jött össze, ez már előrevetítette hogy a tavalyinál sokkal jobb hely nem fog összejönni.

Végül is 17 perc alatt teljesítettem a nagy átmenetet, megnézve a részidőket az látszik hogy a nálam jobb helyen végzettek közül is jó pár embernek ennél több idő kellett ehhez. Sajnos a 19-20-cél szakaszokat már nem nyomtam annyira amennyire kellett volna, ami azért szomorú, mert 6 másodperc 3 hely
et jelentett volna. No sebaj, így most a 33. helyen értem célba az 57 beérkezett közül, ami mindenképp javulást jelent a tavalyi eredményemhez képest.

És csak érdekességképp: a 9,2km-es pályán, 14,5km-t írt k
i az óra, amiből ha levonjuk a térképen is látható melléméréseket (a sikátorok közötti gyengébb műhold-jel vétel miatt), akkor is 14km körül futottam, ami az én mércémmel eszméletlen sok. De jó kis móka volt, ismét, és aki eddig nem próbálta ezt a versenyt annak (továbbra is) melegen ajánlom: Velencében jó móka a tájfutás :)

És persze a tavalyi lábjegyzetet idén is "érvényes":) Eszti ismét elhozta a WA kategória első helyét. Egyébként sok szép magyar eredmény született, az én kategóriámban pl. a második helyet Fehér Fecó, a harmadikat Baracsi Gábor kapta, az elitben a legjobb magyar 9. hely Lenkei Zsolté. Én személy szerint még szintén értékesnek tartom Vellner Gábor 4. helyét M20-ban, már csak azért is mert mindössze 16 másodp
erc választotta el a dobogótól. Persze a lányok sem unatkoztak, például WB-ben a dobogó mindhárom fokán a mi lányaink álltak. Így ezúton is gratulálok minden dobogósnak!


2009. november 8., vasárnap

Őszi Spari - még mindig gyengén

Az Eger nagydíj után kicsit talán túl bátran azt hittem hogy onnan már csak jobb lehet, de nem :) a mostani Őszi Spari s teljesítményem pont fordítottja volt a tavalyinak, de egyáltalán nem jobb mint a Eger GP-n nyújtottak.

Úgy fest idén az ONEB után kikapcsolt az agyam, és most többszöri reset, meg újraindítás után sem hajlandó rendesen működni. Tavaly egyébként az Őszi Sparin az első napom volt extra béna, és másnap szépítettem. Most az első napban (ugyan volt hibám) de nem volt vészes, a második nap viszo
nt totál káoszba ment át.

Mindkét nap becsúszott egy-egy figyelmetlenségi hiba: szombaton a 7-es pontom helyett az egyesre akartam visszamenni (egész egyszerűen a számot néztem el, az össze
kötő vonalat meg nem figyeltem). Vasárnap pedig a 4-5 átmenetnél az 5-6 irányát néztem, É/D felcseréléssel. Ez figyelmetlenség, nem voltam elég fegyelmezett, passz.

Viszont mindkét nap (és ez zavar...) ami általánosan probléma volt az a szintnek a nem érzése. Az első nap a tizes pontra menet látszik mennyire lecsúsztam, de ugyanez történt a második nap négyes pontjával amikor már a köveknél túrtam, ki tudja miért. A második napban csak az a bosszantó hogy a két hibámmal összesen 20 perc pluszt raktam a pályába (míg az első napi félremenések 3-3 percesek voltak), és ilyen durva (kezdő) hibám már régen volt. Ez kicsit elszomorított. Illetve nagyon. De hát ez van.

A második nap kettes pontja viszont örök rejtély marad, és sajnos a track sem mutatja jól mi is történt, de megpróbálom leírni.A terv az volt, hogy a zöld mentén végig, majd átvágás a kopasz kúpra, ez meg is volt, onnan pedig a kinyúló tisztás nyelven le az útig, és így pont szemben lesz a gerinc, aminek a bal oldalán (vagy ha úgy jobban tetszik akkor a gerinctől balra lévő völgy jobb oldalán) ott lesz a pont. Hát nem volt ott. Mentem egyet jobbra, egyet balra, majd fel és végül vissza le az útra, majd újra támadtam onnan, végül erősen balra húzva lett meg, még plusz egy völggyel odébb. Ezen eléggé elcsodálkoztam, még így utólag hosszasan elemezve a térképet is. Sebaj, örök rejtély marad.


Pedig szuper volt a verseny, jó pályát is kaptam, és persze továbbra is szeretni fogom Gánt környékét, majd télen a TTEV-ken felturbózom magam.

PS1: utólag visszanézve a tracket, rájöttem hogy valami nem kóser. A második nap a négyes pontnál abszolút nem csúsztam le az útig északkeletre, pedig a track azt jelöli. És ugyanígy a nyolcas pontnál sem derékszögben estem le. Na mindegy. Ez is rejtély marad.

PS2: Meglettek az eredmények, hát nem teszem ki a falra őket :) Az első nap még középmezőny hetedik lettem, a második nap miatt viszont összetettben a 12. helyen zártam (a 18 értékeltből).





2009. november 1., vasárnap

Zöld rövidzárlat - Eger GP 2009

Veni, Vidi, és nagyon nem Vici :) azaz egy tökéletes mélypont volt a hétvége, és leginkább egy jó nagy adag szégyenérzet van bennem, persze egy kis szokásos optimizmussal: ismét tanultam valamit.

Az Eger GP-t tavaly megszerettem, így nem volt kérdés hogy jövök, mindössze a választott kategóriát illetően volt bennem némi kérdés. Aztán végül 21Br lett, bár az első nap u
tán egyértelműen jobban jártam volna a tavaly is választott 35Br-rel. Az időre sok panasz nem lehetett, novemberi hideg, de szikrázó napsütés. A második nap egy kis cuppogó sár, de nem volt vészes.

A terep a tavalyi felett kicsivel, ami viszont az első nap rögtön sokkolóan
hatott, az a zöld részek aránya a térképen, de persze így jár akinek a fehér erdő és a sprint a kedvence :) nem kell kényeskedni kérem szépen. A 21Br pályájáról mindkét napra az volt elmondható, hogy sok gondolkodást nem igényelt, viszont az útvonalvezetés remek volt, csakúgy mint a térkép. A szervezésre sem lehetett panasz, eltekintve az első napi káosztól a rajtnál, amiből bőven kijutott, mivel 1-re indultam, és a nulla megállapításával és kiközlésével némi gondja támadt a szervezőknek.

És hogy miért a cím: rövidzárlat? Hát mert tényleg az volt. Talán mert tényleg fáradt voltam kicsit agyilag, talán mert nehéz volt az amúgy máshol járó gondolataimat a pályára terelni, va
gy mert csak egyszerűen a hullámvasút alján voltam: nem tudom. Tény azonban, hogy az első nap 20, a második nap 15 perc csúfos keverésem volt, amiért nagyon szégyellem magam.

Szégyellem, mert eltelt már egy év, és bár érzem hogy tanulok, ki tudja tán fejlődök is, és mégis belefutok ilyen óvodás lehetetlen bakikba. Mindkét nap triviális hülyeségekbe. Az első nap rögtön az egyes pontnál. A terv a kúpon való átkelés után a tisztástól való támadás volt (persze eleve: miért nem mentem rögtön a rajt után jobbra a kúp alá és fogtam volna oldalazva szintben a pontot...), ehelyett egy 10 perces dzsuvatúrás lett a vége. Vasárnap pedig a 12-es felé menet a fene sem érti miért nem a bozótos jelleghatár és szintezés ugrott be, mit hittem hogy a nagy semmiben a zöld kellős közepéből majd fentről meglátom a pontot. Huhhh.

A szombati nap (a térképen jól látszik) amúgy is förtelmes volt, szinte egy normális pontfogásom sem volt. Vasárnap a 12-es előtt és után legalább aránylag tűrhetően fogtam a pontokat, még ha a tempó nem is volt dicséretes (ez utóbbira egyébként nem is törekedtem). Szóval: legszívesebben kitörölném az emlékeimből ezt a hétvégét. Bár tudom, ezt most csak első felindultságból gondolom. De akkor is.

És hogy mit tanultam? Inkább csak fogalmazzunk úgy, mit ismertem fel. Azt, amit már többen adtak nekem jó tanácsot, és bár meghallgattam, és elfogadtam, de eddig sosem éreztem igazán magaménak. Ám most nagyon is az lett: igazi átgondolt terv, és támadópont nélkül ez nem tájfutás, csak vakrepülés az erdőben.

A térképek magukért beszélnek, bár inkább ijesztgetni jók, úgyhogy mindenki csak titokban, egyedül nézegesse: