2010. március 2., kedd

Mégsem kevés az egy perc

A múlt heti edzőfutáson "lebecsültem" az egy perc javításomat. Hát most nem, sőt, abszolút örülök neki! A hétvégi torokfájós-orrfolyós nyavalyából még nem teljesen jöttem ki, bár a hétfői 40db-os pzs-felhasználásom mára már 10 alá csökkent, de azért éreztem mind a Borókás gyötrelmeket mind pedig a takony nyomását.

Ami ma előnyömre dolgozott, az a talaj: a hó elolvadt, nagyon minimális sár volt csak néhol, no meg a kövek csúsztak. Az Árpád-kilátó felé menet az erdőművelés után gondatlanul szertehagyott ágak bosszantottak és akadályozták a tiszta futást. Az uccsó emelkedőn aztán be is szúrt az oldalam, ez kicsit visszavett, de a lejtő hajrája előtt rápillantottam az órámra és láttam hogy jó lesz az idő.

A pulzusmérőt otthon felejtettem, így a ráfordítás oldalát nem tudom, de most nem adtam le nagy teljesítményt, hogy minél kevesebbet lihegjek (óvva a még fájó tüdőmet).

Íme az eredmények:










Bookmark and Share

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.