Pannon Tájfutó (halál)Napok

A második napi pályán való futásom közben arra gondoltam (közvetlen azután a gondolat után hogy feladom), hogy mi legyen ennek a blognak a címe. A szégyenfutás? Vagy a nagy halál Cseszneken? De aztán a célba érve elmúltak ezek a gondolatok. Pedig ...

Nagy izgalmakkal érkeztünk péntek délután Veszprémbe, az izgalmat az okozta, hogy kis csúszásban voltunk. De szerencsére az odaérkezésünk után már lecsillapodtak a hullámok, és a rajtig bőven behoztunk minden lemaradást. Szó ami szó, nagy lelkesedésem és hangulatom nem volt, de Eszti azt mondta, majd menet közben megjön. Így is lett. Sőt, már a bemelegítés közben fordult a kocka.

Lendületesen indultam a sprint pályára, az első 7 pontot hiba nélkül fogtam, és 5:17-es percátlagot futottam. Ez még edzések közben sem szokott sikerülni (pontok nélkül). A nyolcasra már kicsit belassultam, jött a nagy emelkedő, amiben nagyon elfáradtam. Nagyon nagyon. De még annál is jobban. Olyannyira, hogy a kilencesre, ami egy triviálisan könnyű és rövid átmenet volt, hatalmasat hibáztam. A térképet így utólag nézve nem is igazán értem mi történt velem. Egy jó szó van rá: agyhalál. Utána már csak bevánszorogtam a célba, 23 indulóból a 10. lettem, 2,5km-es pályán 3,5km-t futva 21 és fél perc alatt.

Ami eddig még sosem sikerült, de éreztem hogy a pálya elején benne lehet a pakliban: két átmenetet is nyertem, az egyiket holtversenyben. Hurrá :)

Kis pihenést követően (aztuán hogy Eszti befutott szokás szerint az első helyre), elmentünk mobilostájfutni. Amit nagyon szeretünk mind a ketten. Ő kezdte az irányítást, amit nagyon-nagyon szuperül csinált, olyannyira, hogy végig teljes erőmből tudtam futni, és szinte láttam magam előtt a térképet ahogy mondta a telefonban az instrukciókat. Egy kicsi mellémenésünk volt, de ezzel együtt is remek idővel (5:44) értem be, 4:47-es percátlagot futva. Ilyen teljesítményt még soha(!) nem produkáltam. Sajnos ezután, amikor a második pályán én irányítottam, már nem voltam olyan ügyes mint ő, és volt egy nagy mellémenésünk, így az összeredményünk nem lett olyan rózsás, egy másodperccel csúsztunk le a dobogóról. De majd legközelebb szépítünk :)



Második nap rekkenő hőségben, majdnem délben rajtoltam a cseszneki terepen. Már előre féltem a pályától, amin 240 méter szint várt rám. Ez nem az én erőnlétemnek való. Már az egyes pont felé menet kiderült, hogy nagyon vagány vagyok, nagy a szám, de valójában gyenge vagyok mint a tavaszi harmat. A 3-4 átmenetben (túl a szokásos 2,5 km-en) jött a fáradtság, és ismét (menetrend szerint) nagyot bakiztam, ekkor komolyan elgondolkodtam azon hogy feladom, de aztán a térképet nézve rájöttem, hogy a visszafele úton akár a többi pontot is megfoghatom. Szóval letettem a megfutamodásról.

A következő baki az ötösön várt rám, bár ez fix meggyőződésem hogy térképhiba volt, vagy a tisztás jelleghatára szerepel rosszul a térképen, vagy rossz gödörben volt a bója (bár inkább az elsőre szavazok). Utána már lendületesebb lettem, és az 1:20-as időt tűztem ki célul (50-55 percet szerettem volna induláskor), ami végül aztán 1:10 lett (5,5km-es pályán 7km-t futva), ez a 26 indulóból a 14. helyet jelentette.

Egyébként érdekes: már az első pontra érve, mikor láttam hogy az órám 15percet ír ki, teljesen elkeseredtem. Pedig: utólag megnézve a részidős eremdényeket látszik, hogy az első két helyezetten kívül a többiek ekörül mentek. Szóval kár volt leengednem.

Összességében mindkét nap jó pályán futhattam, a verseny rendezése is nagyon tetszett. A két befutó volt kicsit gázos, első nap a kerítés körül tébláboló embereket, második nap a parkoló szélén szállingózókat kellett kerülgetni. De ez túlélhető volt. Külön elnyerte a tetszésemet a térképek minősége.

Tapasztalat és tanúlság: szörnyű dolog ez az agyhalál. 2,5 - 3 km, és/vagy 8 fogott pont után következik, ez már többedszerre van így. Nagyon elfáradok (mivel nem vagyok elég edzett), és az agyam lezsibbad, hibás döntéseket hozok. Ilyenkor mindig nagy hibák csúsznak be. Egyelőre nincs ellenszer, de már dolgozom a megoldáson, azon, hogy sokkal fegyelmezettebb legyek kint a pályán. És persze: sosem leengedni!

KOB 2009 - az első sikeresen teljesített OB-m

A HOB és az éjszaki szóba sem jöhetett, a ROB-ot pedig elbaltáztam, így aztán nagy bizakodással indultam Pusztamarótra a KOB-ra. Összességében jól sikerült, sőt, szinte biztos hogy ez lesz az "én műfajom".

Az időjárás sok jóval nem kecsegtetett, a selejtezőt mégis megúsztuk egy csepp eső nélkül. A várakozásoknak megfelelően egy technikailag könnyű pályát kaptunk, így ismét a sebesség volt a meghatározó. A 16 pontos, 4.8 km-es pályát 38 perc alatt futottam, ilyen jó tempót még nem sikerült futnom. Sajnos a végére 40mp-cel csúsztam le az "A" döntőről :( a hatos pontra felé menet volt egy csúnya kavarásom, az 3 percet elvitt. A 11-es pontnál találkoztam egy sráccal aki szintén az én kategóriámban futott, próbáltam felvenni a tempóját át a nagy réten, de nem ment. A 13. pontot még együtt dugtuk, aztán eltűnt, egy perccel ért be előbb mint én. Persze ott már elég zsibbadt volt az összes lábam. De azért negyven másodperc még bennem lehetett volna. No mindegy. Így esett.

A 7-8 átmenetemre "büszke vagyok", általában mindenki délről került az úton, és merészem bevágtam a ligetesbe, de nem bántam meg, bár volt magas fű, de voltak ösvények, és szerintem egészen jól haladtam (saját tempómhoz képest). Még szebb lehetett volna, a ha a bányától nem ijedek meg, és felülrőv ivelem.

A döntőig amúgy is rengeteg pihenő idő lett volna, de mikor kiderült hogy 113-ra megyek, majdnem felvágtam az ereim. Közben az eső is eleredt, és 60-tól ugye a rajtkarantén ... aztán tényleg az utolsó pillanatban a végső elkeseredésem előtt bemondták: a rendezőség az időjárásra való tekintettel eltörölte a rajtkarantént :) hurrá! Hihetetlen lelkesedést kaptam ettől a hírtől.

A rajtba indulásomkor épp erős zuhogóra váltott az eső, de hát ez van, gondoltam egyszer mindent ki kell próbálni, az esőben futást is (csoda hogy a 8 hónap alatt eddig ezt megúsztam). Jól felöltöztem, és elkezdtem kikocogni a rajtba. Mire odaértem, már nagyjából teljesen el is áztam, de furcsa módon abszolút nem ment el a kedvem a futástól.

Az indulás után még ízlelgettem milyen is az esőben futás: furcsa volt a fólia a térképen, furcsa volt a nagyon csúszós talaj, és persze hogy esett az eső, az is. Az egyes felé menet kicsit mellé is néztem a térképet, de nem volt vészes. Aztán utána nagy megtorpanás következett. Mentem én volna a kettesre (de hát durván nagyon sáros volt minden, el is csúsztam párszor, szóval leginkább csak sétálva ment a dolog. És ez még a hármasra is igaz volt. A kiszintezés már jól ment, és a négyestől aztán meglódultam. Bónusz nehezítésként a 4-6 pontok között szép kis köd várt rám :) A 7-11 közötti négy átmenetem viszont nagyon könnyű (szerencsés) volt, mindig csak egy völgyet kellett arrébugranom :) köszi a pályakitűzőnek!

A végén aztán, a sok hibátlan pontfogás után, a 12. és a 13. egy kicsit mellésikeredett, de csak 10-20 másodpercekkel. A befutóba pedig nyargaltam ahogy tudtam. Az időm sajnos nem lett túl jó, nem kockáztattam a sáros csúszós köves terepen, így közepes tempóval, a selejtezőnél sokkal rosszabb átlagot hozva 42 perc alatt futottam be a 4km-es pályáról. Ez a "B" döntő 7 célba érkezőjéből a 2. helyre volt elég. Sajnálom az elszalasztott "A" döntőt, de mindenesetre nagyon jó volt Pusztamaróton! :)

Sosem futottam még esőben, és eléggé féltem tőle, de meglepően jó volt :) miután már eláztam, tényleg olyan volt, mint bármikor máskor (száraz időben), abszolút tudtam függetleníteni. Csak a csúszásra kellett figyelni. A vége felé már tocsogott a víz a cipőmben, de ez is inkább csak vicces volt mint bosszantó :)

CSTSZ - Budapest Bajnokság, Kamaraerdő

Sajnos, a csütörtöki tájbringa szériából ebben a szezonban összesen - ezzel együtt - háromra jutott időm. Ez sajnálatos, mert olyan jók ezek a kis versenyek, és én meg amúgy úgy szeretek bicózni.

Sajnos a verseny nem úgy sikeredett mint terveztem, és ennek két fő oka volt. Egyrészt - a fene tudja miért - teljesen logikátlanul választottam útvonalat. Már a hármasra is kerülővel mentem, az ötösre a hegyen átmászás egyenesen öngyilkosság volt. A nyolcasra is a tisztásról közepétől délre kellett volna mennem, a kilences felé pedig feleslegesen kerültem nyugatról a tornyot. Úgy fest, agyzsibbadásom volt a melegben :)

A másik ami eléggé visszavett az eredményemből, a kettesnél egy defekt volt. Persze előtte még azért jól összemart (lásd a képet a lábamról) a környék néhány bokra, mivel a kerítés melletti ösvényről irányban vágtam át a pontig.

No de hát ez van, gyászosan gyenge, másfél órás idővel értem a rajtba (ebből csak 10 perc volt a gumicsere), az viszont nagyon jól esett hogy beérkezés után Pufi rögtön érdeklődött hogy ment a tekerés. Jól esik egy kis törődés :) A pálya amúgy egészen jó volt, az 5-6 környékén sok volt a szembe forgalom, de kibírható volt. Minimális sikerélményem az volt, hogy a 7-es felé menet a nagy emelkedőn végig nyeregben tudtam maradni és nyomni (volt aki ott már tolta).

A közzétett végeredmény szerint, a hosszú pályán (11,2km meghirdetve, tekerve 18-19km) a 28 indulóból a 14. lettem. Az F21A (amatőr) kategóriában pedig a harmadik helyen végeztem (7 indulóból).

Köszönet a fiúknak a szervezésért, a jó hangulatért, és persze az egyik versenyzőtársnak a végén a finom sütiért!

Egy kellemes délután Csillebércen

Eleinte nem is terveztem be ezt a 3sz-t, mert a nevéből kiindulva először arra gondoltam, hogy majd a János hegy oldalában kell dzsukkerolni, de aztán felhívtam Kovát pontosításért, és kiderült hogy kvázi parktájfutás lesz. Így aztán naná hogy mentem.

A pálya egyszerű volt, sok agyműködést nem foglalt le, utólag végignézve a térképet túl sok variációs lehetőség tényleg nem lett volna, de a vonalvezetés nagyon jóra sikeredett! Egyedül a hármas pontnál éreztem hiányát a gödörnek a bója közelében, de hát az erózió, meg a válság, biztos ezért... :)

A meglepetés, és egyben az egész verseny (szervezés) csúcspontja a sprint pályáról visszatérve a három körös mikro-sprint volt, 5 pont, 1 kör, 5 pont, 1 kör, 5 pont felállásban. Hát mit mondjak? A lenti ábrán is jól látszik, hogy hol volt csak igazán magas a pulzusom :) Egyébként fáradtság ide vagy oda, csak a harmadik kör harmadik és negyedik pontjánál mentem kicsit mellé, ez elég jó. A célban ücsörögve, és nézegetve a futókat és beérkezőket, sokan hibáztak, és pörögtek kint a betonon mint a búgócsiga.

A végeredmény: 37 indulóból 28 érkezett célba hiba nélkül, én a 7. helyen.

Összességében tehát nagy köszönet és dícséret illeti meg a szervezőket a remek pályáért, a remek versenyért! Gratulálok Kova!

Kész István Emlékverseny 2009

Kellemes időben, jó környezetben és jó társaságban végre sikerült egy jót futnom. A jó alatt nem az eredményest értem :) hanem hogy igazán jól éreztem magam!

Két haveromat is elcsábítottam a mai napra, hogy próbálják ki milyen is a tájfutás (nem ígérték meg hogy rendszeresen járnak ezentúl...), így vidám társasággal érkeztünk a versenyre. Eszti most nem indult, helyette 6 éves fél-keresztlányommal, Violával ment végig a D pályán.

Lendületesen indultam, és a kritikus egyes pont terv szerint hamar meglett. A kettes már nem így, sajnos rossz belógó erdőfoltban kezdtem keresni a pontot, visszafordultam és újra mentem a támadópontról, így másodszorra meglett, de ez plusz két percet jelentett. A hetes pontig nem is volt baj, aztán sajnos elfogyott az erőm, elfáradtam, a lábamba pedig végtelen zsibbadás költözött :) hja, így jár aki nem edz. Így a nyolcas felé menet az emelkedőkön már csak gyalogoltam, és lefelé meg a síkon is nagyon lassú tempóm volt. Ráadásul az átmenetemben a fehérrel jelölt erdők minimum kettes zöldek voltak. Szerintem.

A kilencesnél szintén buktam 2 percet, a tisztás benyúló alakja nem lett meg, így túlmentem, majd vissza kellett fordulnom. Itt egyébként keresés közben találkoztam Harzol-lal, pontfogás után a 10-es felé menet próbáltam felvenni a tempóját de nem ment :) szerencsére, mert így a saját fejem után mentem a pontra, ő viszont túlfutott a tizesen, így nekem hamarabb lett meg az. A 11-re persze megint lehajrázott :) ráadásul egy kicsit ott is megtorpantam, mert egy nem várt erdőfolt volt a kő előtt.

Utólag megnézve az órám adatait, azért indokolatlan volt annyira belassulnom a 8-as felé, 12 percbe tellett az átmenet, de közben a pulzusom is lement, szóval hajthattam volna magam jobban, itt is legalább 5 percet behozhattam volna. Összességében a 48 és fél percem tehát sok volt, így a 23.helyen végeztem a 33 indulóból. A jókedv-mutatóm azonban maximumon volt, és ez a lényeg :)

Gödöllő kupa 3sz - kisfilm

Mivel a június 10.-i Gödöllő-kupa pályájának kitűzésében aktívan segítettem Esztinek, így nem futottam a versenyen. Helyette kamerát vettem a kezembe :) a végeredmény itt láthatjátok:



Közvetlen link:
http://www.youtube.com/watch?v=cEwh5LkakY0

Éjszakai kocogás Szentendrén

Már majdnem csupa pókháló lett a blog, de nem, szerencsére utolsó pillanatban a feledés homályába merülés (berozsdásodás?) előtt végre történt valami, amiről érdemes írnom.

A ROB-os és Indiándombos gyötrelmek után még a Vérmezőn kocogtam egy szerdait, kipróbáltam a csak növényzetes pályát, jó kis élmény volt. Az eredményről még ennyi idő elteltével sincs semmi hír :) no comment.

A következő terv a Borsod Kupa lett volna, vártam már hogy végre futhassak egy jót a csodálatos Bükk-fennsíkon. Esztit és anyukáját elkísértem az éjszakai OB-ra (mindketten érmesek lettek!), és miközben vártam (és áztam), bizony csúnyán megfáztam :( A másnapra kialakult erős torokfájásom és a szakadó eső miatt sajnos nem indultam a Borsod kupán.

A hét a lassú gyógyulással telt el, próbaképp csütörtökön elmentem a Margit-szigetre kocogni, de fél kör után elfáradtam :) ez elég vicces. Vagy inkább nevetséges. Sőt, egyenesen szánalmas. Sebaj, gondoltam, egy kis éjszakai kocogás Szentendrén nem árthat meg másnap. És milyen igazam lett!

Az idő kedvezett, az eső abszolút távol tartotta magát a versenytől, kellemes langy meleg kísérte a futást, volt aki rövidnadrágban és kis pólóban vágott neki. A pálya nem tartogatott sok meglepetést, egészen keveset kellett gondolkodni hozzá. Persze, egy 1 km x 0,5km-es terepen 5,6km-es pályát kitűzni ... hát hogy is mondjam ... khm, khm ... lehet, hogy talán jobb ötlet lett volna egy jó kis 2,5km-es sprint, amibe mindenki beleadhat apait-anyait.

Hogy izgalmas legyen a verseny, a szervezők azt kommunikálták a kiírásban: elég a térképolvasó lámpa. He-he, ez jó vicc volt :) aki csak egy kis ledes lámpicskut hozott, csúnyán megjárta (megbánta), aki viszont nagy lámpával jött, örülhetett. Voltak szakaszok, ahol teljesen hiányzott a közvilágítás, és holdfény hiányában matt sötét volt. Nekem sima túralámpám volt, láttam mindent, de azért némiképp mérsékelnem kellett a tempót a teljesen sötét szakaszokon.

A futás viszont nagyon jól esett, egész kevés hibával (10-esnél kis keverés, és a 7-esre rossz útvonalválasztás) végigkocogtam a pályát, erő hiányában nagy tempóra nem voltam képes, a végén az órám 6 perces km-eket írt ki. Így 47 perc vánszorgás után jutottam be a célba, sereghajtó eredménynek pont jó lesz :)

De hogy micsoda haszna volt a futásnak: másnap reggeltől már egyszer sem kellett fújni az orromat, a nátha huss!, elillant! Köszönet a versenynek a gyógyulásért, a szervezőknek meg a versenyért :)

Ui: a verseny rajtjában megtudtam, hogy több lelkes olvasóm is akad! Köszönet nekik ezért, sokkal jobb úgy írni, hogy tudom hogy van akinek ez örömet is okoz - rajtam kívül :)

Indiándomb 3sz - Uff, de gáz volt!

Nem is tudom hol kezdjem, talán a végén: az Indián-domb is felkerült arra a listára, amelyen az "ide se megyek vissza többet futni" helyek szerepelnek. Így a lista már két eleműre bővült :)

Röviden és tömören:

• A térkép egy vicces kis Móricka-rajz, és olyan mint annó Vágó Pista műsora volt: a fele sem igaz.
• A hármas pontot sajnos nem sikerült jó helyre rakni, de szerencsére ez sok időmet nem vette el, tudtam hogy ott járok, és láttam hogy nincs bója, így tovább futottam.
  
• A hetes nagy szívás volt, egy akác-ág jól belemart a hátamba, és bekaptam egy 90 fokkal elfordulós hibát.
  
• A hetes után egy átvezető utat sem találtam, és annyira pipa lettem, hogy mikor kiértem a betonig, dühömben visszafordultam, ahelyett hogy mentem volna inkább a betonon. Belátom, egy óriási nagy hülyeség volt, de legszívesebben halálos csapást mértem volna a térképre és a terepre egyaránt. (Vagy tán azért ilyen a terep, mert eddig is mindenki halálos csapást mért rá?!)
  
• Mellesleg a nyolcas pont kirakásának nem sok értelme volt, találkoztam valakivel a célban aki átrágta magát a dzsuván északnyugatnak, ennek megfelelően is nézett ki, és mint kiderült nem lett gyorsabb annál aki - mint én is - körbement.

Szóval, a 6km-es pályán az órám szerint 10 km-t és egy órát futottam, kalandnak és lábizom-átmozgatásnak pont megtette. De nem vágyom vissza erre a terepre, az tuti. És nem azért mert vétettem három hibát.

ROB - a fegyelem hiánya

Illetve talán fogalmazhatnék úgy is hogy a figyelmetlenség keverve a fizikai felkészületlenséggel tényleg nem hoz jó eredményt. Ezt tudtuk eddig is. Persze azért jobban örültem volna ha nem bénázom el :)

A szerdai gellért-hegyi etap megmutatta, hogy a lábaim csak mérsékelt teljesítményre képesek, de azért utolsó előkészületi pontnak péntek este elmentem Istivel kocogni egy 25perces szintes kört koleszos rajt/céllal. A másnapi terv pedig az odafigyelés volt.

Selejtező: nem tett jót a 87 perc ácsorgás a rajtkaranténban, ráadásul szörnyű volt tudomásul venni, hogy mire elindultam, már elkezdték bontani a rajtot. Nem igen akart átállni a szemem a 4000-es térképre, talán csak a pálya második felében kezdtem igazán megszokni.

A hibákat most neki sem állok felsorolni, elég ha annyit mondok: alig a pontok felét fogtam hibátlanul. Az egyik nagy bakim a négyes pont volt, ami helyett majdnem az ötösig mentem. A második baki, és sajnos ez már nem érdemelt bocsánatot a kilences kihagyása volt. És egyébként mindezt csak a VK-ba visszaérkezve vettem észre. Szóval, életem első bajnoksága ezzel ugrott is. Bár, az időmmel (26 perc) sok vizet nem zavartam volna :)

Döntő: most csak 59perc várakozást kellett kibírnom, és addig is szugerálnom magamba a koncentrálás fontosságát. A pálya 14 pontos volt, az első 7 ponton komoly hiba nem volt, csak pici mellémenések. A 8-as pontnál hiába olvastam ki a szimbolt hogy a lépcső tetején lesz a pont, valahogy máshová vártam a lépcsőt, amikor meg láttam, nem hittem el, így itt sok időm elment. Ezután viszont már minden maradék erőm elhagyott, a kilencest is alig bírtam megmászni, a 11-eshez pedig csak sétálva mentem. A garázsok útvesztője után pedig próbáltam maradék erőmet összeszedni, és egy aránylag jó befutót produkálni. persze mindezt "hiába", hiszen az eredménylistán a nevem melett a "vk" szerepel :)

Tanúlság: nincs mit szépíteni, bár tudok tájékozódni, ha akarok és felkészülök futni is, de a figyelmetlenségem mindezt remekül képes elrontani egy versenyen.

Oszmon kupa, Gellért-hegy

Olyan régen voltam már futni (edzeni) és versenyen (tájékozódni) egyaránt, hogy az már szégyenletes. De sajnos az április-május hónapok már évek óta a tanfolyamokról szólnak, ilyenkor alig marad idő másra.

Épp ezért örültem hogy ma végre el tudtam szabadulni. A parkolóban a kocsiból kiszállva a csepegő eső is elállt, és bár a hőmérő csak 14 fokot mutatott, pont elégnek tűnt a legvékonyabb bozótnaci és bozótfelső. Két új érdeklődővel (kolléganőm és a barátnője) érkeztem, egy kis gyorstalpaló után ők elindultak a rövid pályán. Én meg utánuk nem sokkal a hosszún.

Túl sok mindent nem vártam magamtól, azt persze nem mondom hogy túlélésre játszottam, de nem is a dicsőségért futottam, inkább csak hogy jól érezzem magam. Bakizás az ötös pontnál következett be, nagyon abból indultam ki amit a térképen láttam, azaz hogy még a fehérben van a pont, közben a dzsukkerban volt, így kétszer körbejártam a sziklát, és végül a fiatal kissrác szólt hogy a bokor aljában van a bója.

Sok másik ponton jellemző volt az, hogy hosszú másodpercek (egy alkalommal egy egész perc) kellettek a dugáshoz, a kábeltől (még a vékonyabbik részénél is) alig fért be a dugóka, és még ha tövig nyomtam sem csippant. Hogy a franc törje ki. Egyébként tetszett a pálya vonalvezetése, egy idő után azonban elfogyott a kraft, ezt mutatja a csigasebesség melletti 185, sőt néha 190-es pulzus :)

De azért mosolyogva értem célba, jól esett futni, 36 perces rokkantidővel a 33. lettem az 53 célbaérkezőből. Eszti 6 percet vert rám :) Hát, mit mondjak, eléggé össze kell kapnom magam szombaton Komlón, lehet hogy itt már csak Jedi erő segít :)