BUÉK Kupa, Hárs-hegy

Két hetet kellett várnom ismét egy futásra, és kigyógyulnom egy kis megfázásszerű betegségből, de mindkettő sikerült, így reggel 10kor a rajtban találtam magam. Eszti sajnos nem volt olyan szerencsés a gyógyulással mint én, így ő csak a fotós szerepét vállalta fel.

Istivel találkoztunk a rajtban, roppant örömömre szolgált amikor elárulta hogy 5km alatt van a pálya :) aztán később Eszti felkiáltott hogy "hú de szívás a 9-10 átmenet! Na más sem kellett, rögtön mondtam hogy tegyenek hozzá valami biztatást is mert menten elásom magam. Istinek még volt egy kijelentése: "az edzőverseny azért is jó, mert hozhat váratlan meglepetéseket", na emiatt is izgultam, bár igazából a verseny végén meg kellett volna kérdeznem mire gondolt, mert tulajdonképp nem találkoztam ilyen szituval.

Na szóval, öntevékenyen nekivágtam, és nyílegyenesen belefutottam az áthatolhatatlan dzsuvás szúrós átkozott derékig-elnyelős tüskés mély akármibe a távvezeték alatt. Grrrrrr. Elmondtam egy szép lírai verset a környék jellegzetességeit kiemelve, majd rükverc, és kerülővel futottam ez egyesre, ahol Eszti várt egy lesifotóval.

A kettes-hármas nem volt gond, beleestem a pontokba, a négyesre volt egy szép tervem: azt gyakoroltam, hogy elképzeltem még ez előző ponton magam előtt a négyes pontot a domborzatban, hogy hol is fogom keresni, leengedtem a térképet és úgy futottam, csak a terepet néztem. Egészen közel jutottam, pár métert kellett csak felfelé korrigálnom.

Az ötösön is kaptam egy fotót Esztitől, majd egy jó hosszú átmenet következett, a hatos könnyű volt, ráadásul egy eltévedt futó is jött velem szemben és pont oda tartott, szóval megerősítést is kaptam. A hetes adta magát, a nyolcasra is a négyeséhez hasonló technikával mentem, és megint egész közel, de ismét picit alatta találtam magam. Úgy látszik, kicsit lefelé húzok.

A kilencesre is hosszú volt az út, végül azt választottam hogy egy jó darabig a gerincen az úton nyomtam felfelé, majd oldalazással-szinttartással fogtam a pontot. Aztán itt beugrott hogy a 9-10-re azt mondták Esztiék hogy gáz. Szerencsére nem kapott el a pánik, magabiztosan leszámolva a gerinceket, hamar a pontnál voltam. A 11-es pontot nem közvetlen irányba fogtam az útvillából, hanem a növényzethatárt használtam párhuzamos tartásra és úgy északra nyomultam. Egy srác átfutott előttem, Ő kicsit előbb kereste a pontot, ez enyhén engem is lelassított, de aztán felnéztem és ott volt (az építmény mellett) ahol vártam.

A 12-es pontig lazultam :) mivel a srác gyors volt, a pont meg könnyű, szélárnyékban mentem. A pontnál elengedtem hadd menjen, aztán nekivágtam ismét egyedül a lejtőnek. Tudtam már hol fogom átvágni magam a dzsuvás nyiladékon, onnan meg már felülnézetből üvöltött a pont. Érdekes, a srác később ért oda. A szimbolon szerencsére megnéztem a 14-est, hogy alul lesz a híd alatt, érdekes szitu volt, még nem ismertem ezt az átjárót :) Eszti már ott várt a fényképezőgéppel :)

Az utolsó két pont nem volt agymunka, igyekeztem futni, jó lett volna a srácot megelőzni, de kegyetlen gyors puska lábai voltak, így ő ért előbb célba. No sebaj, azért a végén kisprinteltem magam.

Összességében nagyon szuper pálya volt, mivel eleve nem futottam gyorsan, az egyesnél elment két-három percem, a két nagy emelkedőn sétáltam, így a vége 57:45 lett, de sokkal jobban örültem hogy komoly hiba nélkül. mentem végig. Szintén nagyon jó volt hogy sikerült ez a domborzatos-elképzelősdi, ha ezt jól kigyakorlom, sokat segíthet majd szerintem.

No és még egy adalék: egy régebbi bejegyzésben panaszkodtam, hogy versenyek után mindig elfelejtem a pályát, merre mentem, a részleteket. Nos: ezt a bejegyzést úgy írtam, hogy verseny után elraktam a térképet, és nem vettem azóta elő :) Otthon még Esztinek felmondtam a pályát fejből, persze tudott olyat kérdezni amire nem tudtam a választ, szóval azért nem kaptam tőle ötöst :)

Szuper verseny volt, tökéletes évzáró futás, jól éreztem magam, köszönet a rendezőknek!

Kalandos pályákban, eldugott bójákban és dobogóban gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves tájfutó szaktársnak! :)

Egérke tudja merre kell menni!

Mit tegyen az ember ha éppen hiányában van a versenyeknek de még csak az edzőfutásnak is? Hát például válogasson és nézegessen térképeket, az egy nagyon jó móka. Nálam még nem releváns, mert az eddig összegyűlt 25 térképemet nem tudnám túl sokféle módon sorba rakni, de Esztinél épp most zajlott a "nagy térképválogatás", melynek keretében előkerült több száz (talán több is mint ezer?) tájfutótérkép, a világ minden tájáról, mindenféle versenyekről az elmúlt 12 évet felölelően.

És mit találtam az egyik térkép szélén? Mintegy misztikus jelként, az univerzum erőinek üzenete számomra: egy kis rajzocska került elő, melynek szereplői mintegy megszemélyesítésként utaltak ránk, és hogy milyen helyzetbe kerülnénk ha létezne olyan verseny hogy páros tájfutás :) na jó, mentségemre legyen mondva, hogy ilyen nagy testtel és barna bundával nehezebben megy a mozgás :)

(információ: a kép egy osztrák térkép oldaláról került elő)

Téli edzőfutás Gánton

Öten zötykölődtünk az autóban, Eszti anyukája, Eszti, Isti, Peti én én. A bicskei lefordulás után kicsit csöpögni kezdett az eső, de egyébként el voltunk kényeztetve a 6-8 fokkal rendesen.

Én dugókára készültem, de aztán végül bója-érintős saját-időmérős futás lett a vége, ami talán - így utólag visszagondolva - nem is baj. Az viszont annál inkább probléma volt, hogy jelentősebb koncepció nélkül indultam neki, egyetlen tervem az volt hogy megpróbálom a térképolvasásra szánt idő mennyiségét csökkenteni. De egyébként nem hajtottam magam - sem fizikailag sem szellemileg.

A 6km-es pályát beszélte rám Eszti (nehogymá' csak a hegy körül fussak, há' az piskóta), és előtte is indultam 10 perccel reménykedve hogy nem ér be (hehe, én kis naív). A 106-osig nem is volt gond, utána viszont nagyon benéztem a dolgokat: a pontozott jelleghatár nagyon félrevitt. A 108-as környékén utolért Péter (asszem 3 perccel indult később, de hát ugye neki kicsit erősebb a lába...), pár ponton együtt csalingáztunk, köztük a 111-esnél aminél szintén nagyon jobbra húzott a lábam. A 112-nél előbb rohantam le, de utána könnyű volt korrigálni, Péter ügyesebb volt neki hamarabb meglett. A 113-ra jó volt a terv, csak nehéz volt a zöld közötti átjárót megtalálni, na és ott láttam utoljára Pétert magam mögött.

A 114-re a terv az volt, hogy az alatta lévő oszlopot használom támadópontnak, meg is láttam hamar, el is indultam felfelé de a pont sehol. Kicsit nézelődtem még, közben jött Eszti, aki - de ezen nem lepődünk meg - ráesett arra a pontra, ami melett 2 méterrel mentem el nem sokkal azelőtt. Áááááá. A 115-ös után megpróbáltam kicsit ügyeskedni, elsprinteltem Eszti melett a dózerúton, és jó előre megnéztem hol lesz a kövi pont, a terv az volt hogy a háznál majd kicsit jobbra húzok az oldalba, de a sprint okozta energiefelvétel kikapcsolta az agyi működésemet, és ehelyett az onnan 100 méterre lévő tisztáson találtam magam. Na gondoltam, Eszti egy ilyen hibát látva ezek után megkérdőjelezi hogy eddig biztosan segítség nélkül mentem-e végig a pályákon :)

Utána már nem volt gond, lazán bekocogtam a célba, Eszti nagyon nagyon szuper fotót csinált rólam az uccsó ponton.

Tapasztalat: bár nem egy verseny volt, csak egy edzés, tényleg kicsit alulmotivált voltam, és ismét előjöttek a nagyon gyermeteg térképolvasási hibák, ez elkeserítő. A teljes menetidő ezen a könnyű pályán 68 perc lett, ami nem annyira elkeserítő 4 darab 1-2 perces keverést is beleértve, de ettől még nagyon nagyon elégedetlen vagyok magammal. Na majd talán ha kiengesztelődöm, másképp látom ...

Tornatermi szerda - második felvonás

Sejtettem hogy a második jobb lesz mint az első, bizonyos szempontból így is lett, de igazából nehéz volt összehasonlítani a két edzést.

Múlt héten a térképes feladat tett be a legjobban, és az most nem volt. Volt helyette medicinlabda dobálás, na az tutira bejött, de hát mindenkinek az jön be ami megy :) hehe. A futással most sem volt gond, sem a többi lábat nyúzó gyakorlattal. Pedig a zsámolyos ugrálás elsőre picit megijesztett.

Komolyan, ami a legszűkebb keresztmetszet volt az egész edzés alatt (és tágabb értelemben az egész életemben), az az izzadás. Ami ugyan marha egészséges, de amikor literszám jön mindenhonnan a víz, miközben másnak egy fél csepp sem buggyan ki a homlokán ... no az már döfi. Csípte a szemem, csúszott tőle a kezem, az alattam összegyűlt tócsákban meg a lábam csúszott ... kész görög tragédiává vált az edzés második felére.

Az egész edzés után már abszolút semmi olyan utóhatás nem volt mint egy hete, sem izomláz sem nehezen mozgó végtagok. Pont Petivel beszélgettük - aki most próbálta ki elsőre - hogy Kova nagyon jól elosztotta a gyakorlatokat az izomcsoportok között, minden egyformán dolgozott. Kíváncsi leszek a jövő hetire, ami idén az utolsó, és megint térképes feladat lesz ... nem is akármilyen :)

Tornatermi edzés - jajj de fáj!

Kicsit még mindig szomorú vagyok hogy véget ért a "szezon", de a lógó orr persze nem old meg semmit. Jövőre már KTK-s leszek, és így kézenfekvő ötlet volt hogy elmenjek és kipróbáljak egy tornatermi edzést is az egyesület tagjaival.

Eszti már volt múlt héten, és csupa jót mesélt :) akkor én nem értem rá, de most már igen. Kovát, aki az edzést tartotta már látásból ismertem, aztán ott volt még Ancsa és Zsuzsi ismerősként, Eriknek pedig csak a nevét láttam az F35-ös eredménylistán előtte-utánam. Amúgy meg a csoportban lévők kora átfogott majd három évtizedet, összesen (ha jól emlékszem) tízen futkároztunk a tornateremben.

Abszolút semmi elképzelésem nem volt mi is vár rám, sosem sportoltam még szervezett keretek között. Eszti ugyan mesélte hogy lesz kis futás, némi gimnasztika, de hát ugye a mese mindig rózsaszínebb :) Kis kosárlabdával kezdtünk, ami érdekes volt, 20 éve játszottam utoljára, semmi emlékem nem volt már, örültem hogy a labda nem esik ki a kezemből. Aztán jött a futás, mindenfélével fűszerezve, az ment, a lábammal nincs gond.

Erik egy remek feladatot hozott, egy tájfutó térkép egy részletét kellett megjegyezni, végigmenni egy akadálypályán, majd a végén megkeresni és azonosítani a részletet. Na, ez a feladat a végére beadta a mattot. Amúgy jó kis feladat, és élveztem is, már amikor meghallottam lelkes lettem. Ugrálás pad mentén oda-vissza páros lábbal, pipa. 6 fekvőtámasz ... hmm. Dobbantás és átkelés a szekrényen, pipa. Felülések, so-so. Páros lábbal ugrálás zsámolyok között, pipa. Kis hátizom gyakorlat hason fekve, na ez új volt. Aztán meg jött az észmunka.

Eleinte nem is volt gond, de a második kör után már komoly állóképességben jelentkező problémáim voltak :) egy kicsit javította Kova a felülésem is, "mielőtt eltöröm a nyakam" - mondta. A fizikai fáradtság aztán az agyamat is megtámadta, nehezen ment a térképre koncentrálás. A negyedik körnél már remegett a kezem a fekvőtámasznál, és már kevésbé gyors tempóval ment a visszafutás is. Két körrel később már annyira ziháltam, hogy netovább, ráadásul a parkettán a saját izzadtságomon csúsztam meg :) a 6 fekvőtámasz helyett már 4 is alig ment, az utolsó kör pedig egy örökkévalóságnak tűnt.

Alapvetően tök jó ez a gyakorlat, mert aközben kell gondolkodni, miközben folyamatosan használom el az energiámat. Tökéletesen szimulálva a terepen futás közben fennálló szituációt. Persze, ilyenkor látszik hogy bár azt gondolom, nincs gond az állóképességemmel, de lám, még is van.

Olyan szinten elfáradtam, hogy azt el sem tudom mondani. Harmatos gyenge virágszál módjára vártam volna a megváltást, helyette még jött egy kis nyújtás, és a végén egy kis "szadi" még a karizmoknak. Aztán az "egészségetekre" után következő kosárlabdázást ugyan megpróbáltam, de már nem vittek a lábaim. Így törölközőbe fojtottam a bánatom.

Másnap teljes hadirokkantként éltem, fájt a vállam, a hátam, a belső combizmom, és olyan általánosan gyengének éreztem magam. Visszagondolva az edzésre, hogy egy tízéves kislány minden megerőltetés nélkül 12 kört ment az akadálypályán amikor én csak nyolcat ... :( hjajj, azt hiszem ez nem is igényel több magyarázatot :)

Akárhogy is, de ez jó példa volt arra, hogy 1 óra alatt mennyire jól le lehet fárasztani magam, és végtére is nagyon jól esett. Még akkor is ha komolyabban elkeserítő volt a rossz teljesítményem. Minden szerdán lesz ilyen móka, a tavaszi futásokig elég sok, igyekszem becsülettel eljárni mindegyikre, és kíváncsi leszek, két hónap múlva miként írok majd a szerda délutáni élményeimről :)