CSTSZ - Budapest Bajnokság, Kamaraerdő

Sajnos, a csütörtöki tájbringa szériából ebben a szezonban összesen - ezzel együtt - háromra jutott időm. Ez sajnálatos, mert olyan jók ezek a kis versenyek, és én meg amúgy úgy szeretek bicózni.

Sajnos a verseny nem úgy sikeredett mint terveztem, és ennek két fő oka volt. Egyrészt - a fene tudja miért - teljesen logikátlanul választottam útvonalat. Már a hármasra is kerülővel mentem, az ötösre a hegyen átmászás egyenesen öngyilkosság volt. A nyolcasra is a tisztásról közepétől délre kellett volna mennem, a kilences felé pedig feleslegesen kerültem nyugatról a tornyot. Úgy fest, agyzsibbadásom volt a melegben :)

A másik ami eléggé visszavett az eredményemből, a kettesnél egy defekt volt. Persze előtte még azért jól összemart (lásd a képet a lábamról) a környék néhány bokra, mivel a kerítés melletti ösvényről irányban vágtam át a pontig.

No de hát ez van, gyászosan gyenge, másfél órás idővel értem a rajtba (ebből csak 10 perc volt a gumicsere), az viszont nagyon jól esett hogy beérkezés után Pufi rögtön érdeklődött hogy ment a tekerés. Jól esik egy kis törődés :) A pálya amúgy egészen jó volt, az 5-6 környékén sok volt a szembe forgalom, de kibírható volt. Minimális sikerélményem az volt, hogy a 7-es felé menet a nagy emelkedőn végig nyeregben tudtam maradni és nyomni (volt aki ott már tolta).

A közzétett végeredmény szerint, a hosszú pályán (11,2km meghirdetve, tekerve 18-19km) a 28 indulóból a 14. lettem. Az F21A (amatőr) kategóriában pedig a harmadik helyen végeztem (7 indulóból).

Köszönet a fiúknak a szervezésért, a jó hangulatért, és persze az egyik versenyzőtársnak a végén a finom sütiért!

Egy kellemes délután Csillebércen

Eleinte nem is terveztem be ezt a 3sz-t, mert a nevéből kiindulva először arra gondoltam, hogy majd a János hegy oldalában kell dzsukkerolni, de aztán felhívtam Kovát pontosításért, és kiderült hogy kvázi parktájfutás lesz. Így aztán naná hogy mentem.

A pálya egyszerű volt, sok agyműködést nem foglalt le, utólag végignézve a térképet túl sok variációs lehetőség tényleg nem lett volna, de a vonalvezetés nagyon jóra sikeredett! Egyedül a hármas pontnál éreztem hiányát a gödörnek a bója közelében, de hát az erózió, meg a válság, biztos ezért... :)

A meglepetés, és egyben az egész verseny (szervezés) csúcspontja a sprint pályáról visszatérve a három körös mikro-sprint volt, 5 pont, 1 kör, 5 pont, 1 kör, 5 pont felállásban. Hát mit mondjak? A lenti ábrán is jól látszik, hogy hol volt csak igazán magas a pulzusom :) Egyébként fáradtság ide vagy oda, csak a harmadik kör harmadik és negyedik pontjánál mentem kicsit mellé, ez elég jó. A célban ücsörögve, és nézegetve a futókat és beérkezőket, sokan hibáztak, és pörögtek kint a betonon mint a búgócsiga.

A végeredmény: 37 indulóból 28 érkezett célba hiba nélkül, én a 7. helyen.

Összességében tehát nagy köszönet és dícséret illeti meg a szervezőket a remek pályáért, a remek versenyért! Gratulálok Kova!

Kész István Emlékverseny 2009

Kellemes időben, jó környezetben és jó társaságban végre sikerült egy jót futnom. A jó alatt nem az eredményest értem :) hanem hogy igazán jól éreztem magam!

Két haveromat is elcsábítottam a mai napra, hogy próbálják ki milyen is a tájfutás (nem ígérték meg hogy rendszeresen járnak ezentúl...), így vidám társasággal érkeztünk a versenyre. Eszti most nem indult, helyette 6 éves fél-keresztlányommal, Violával ment végig a D pályán.

Lendületesen indultam, és a kritikus egyes pont terv szerint hamar meglett. A kettes már nem így, sajnos rossz belógó erdőfoltban kezdtem keresni a pontot, visszafordultam és újra mentem a támadópontról, így másodszorra meglett, de ez plusz két percet jelentett. A hetes pontig nem is volt baj, aztán sajnos elfogyott az erőm, elfáradtam, a lábamba pedig végtelen zsibbadás költözött :) hja, így jár aki nem edz. Így a nyolcas felé menet az emelkedőkön már csak gyalogoltam, és lefelé meg a síkon is nagyon lassú tempóm volt. Ráadásul az átmenetemben a fehérrel jelölt erdők minimum kettes zöldek voltak. Szerintem.

A kilencesnél szintén buktam 2 percet, a tisztás benyúló alakja nem lett meg, így túlmentem, majd vissza kellett fordulnom. Itt egyébként keresés közben találkoztam Harzol-lal, pontfogás után a 10-es felé menet próbáltam felvenni a tempóját de nem ment :) szerencsére, mert így a saját fejem után mentem a pontra, ő viszont túlfutott a tizesen, így nekem hamarabb lett meg az. A 11-re persze megint lehajrázott :) ráadásul egy kicsit ott is megtorpantam, mert egy nem várt erdőfolt volt a kő előtt.

Utólag megnézve az órám adatait, azért indokolatlan volt annyira belassulnom a 8-as felé, 12 percbe tellett az átmenet, de közben a pulzusom is lement, szóval hajthattam volna magam jobban, itt is legalább 5 percet behozhattam volna. Összességében a 48 és fél percem tehát sok volt, így a 23.helyen végeztem a 33 indulóból. A jókedv-mutatóm azonban maximumon volt, és ez a lényeg :)

Gödöllő kupa 3sz - kisfilm

Mivel a június 10.-i Gödöllő-kupa pályájának kitűzésében aktívan segítettem Esztinek, így nem futottam a versenyen. Helyette kamerát vettem a kezembe :) a végeredmény itt láthatjátok:



Közvetlen link:
http://www.youtube.com/watch?v=cEwh5LkakY0

Éjszakai kocogás Szentendrén

Már majdnem csupa pókháló lett a blog, de nem, szerencsére utolsó pillanatban a feledés homályába merülés (berozsdásodás?) előtt végre történt valami, amiről érdemes írnom.

A ROB-os és Indiándombos gyötrelmek után még a Vérmezőn kocogtam egy szerdait, kipróbáltam a csak növényzetes pályát, jó kis élmény volt. Az eredményről még ennyi idő elteltével sincs semmi hír :) no comment.

A következő terv a Borsod Kupa lett volna, vártam már hogy végre futhassak egy jót a csodálatos Bükk-fennsíkon. Esztit és anyukáját elkísértem az éjszakai OB-ra (mindketten érmesek lettek!), és miközben vártam (és áztam), bizony csúnyán megfáztam :( A másnapra kialakult erős torokfájásom és a szakadó eső miatt sajnos nem indultam a Borsod kupán.

A hét a lassú gyógyulással telt el, próbaképp csütörtökön elmentem a Margit-szigetre kocogni, de fél kör után elfáradtam :) ez elég vicces. Vagy inkább nevetséges. Sőt, egyenesen szánalmas. Sebaj, gondoltam, egy kis éjszakai kocogás Szentendrén nem árthat meg másnap. És milyen igazam lett!

Az idő kedvezett, az eső abszolút távol tartotta magát a versenytől, kellemes langy meleg kísérte a futást, volt aki rövidnadrágban és kis pólóban vágott neki. A pálya nem tartogatott sok meglepetést, egészen keveset kellett gondolkodni hozzá. Persze, egy 1 km x 0,5km-es terepen 5,6km-es pályát kitűzni ... hát hogy is mondjam ... khm, khm ... lehet, hogy talán jobb ötlet lett volna egy jó kis 2,5km-es sprint, amibe mindenki beleadhat apait-anyait.

Hogy izgalmas legyen a verseny, a szervezők azt kommunikálták a kiírásban: elég a térképolvasó lámpa. He-he, ez jó vicc volt :) aki csak egy kis ledes lámpicskut hozott, csúnyán megjárta (megbánta), aki viszont nagy lámpával jött, örülhetett. Voltak szakaszok, ahol teljesen hiányzott a közvilágítás, és holdfény hiányában matt sötét volt. Nekem sima túralámpám volt, láttam mindent, de azért némiképp mérsékelnem kellett a tempót a teljesen sötét szakaszokon.

A futás viszont nagyon jól esett, egész kevés hibával (10-esnél kis keverés, és a 7-esre rossz útvonalválasztás) végigkocogtam a pályát, erő hiányában nagy tempóra nem voltam képes, a végén az órám 6 perces km-eket írt ki. Így 47 perc vánszorgás után jutottam be a célba, sereghajtó eredménynek pont jó lesz :)

De hogy micsoda haszna volt a futásnak: másnap reggeltől már egyszer sem kellett fújni az orromat, a nátha huss!, elillant! Köszönet a versenynek a gyógyulásért, a szervezőknek meg a versenyért :)

Ui: a verseny rajtjában megtudtam, hogy több lelkes olvasóm is akad! Köszönet nekik ezért, sokkal jobb úgy írni, hogy tudom hogy van akinek ez örömet is okoz - rajtam kívül :)

Indiándomb 3sz - Uff, de gáz volt!

Nem is tudom hol kezdjem, talán a végén: az Indián-domb is felkerült arra a listára, amelyen az "ide se megyek vissza többet futni" helyek szerepelnek. Így a lista már két eleműre bővült :)

Röviden és tömören:

• A térkép egy vicces kis Móricka-rajz, és olyan mint annó Vágó Pista műsora volt: a fele sem igaz.
• A hármas pontot sajnos nem sikerült jó helyre rakni, de szerencsére ez sok időmet nem vette el, tudtam hogy ott járok, és láttam hogy nincs bója, így tovább futottam.
  
• A hetes nagy szívás volt, egy akác-ág jól belemart a hátamba, és bekaptam egy 90 fokkal elfordulós hibát.
  
• A hetes után egy átvezető utat sem találtam, és annyira pipa lettem, hogy mikor kiértem a betonig, dühömben visszafordultam, ahelyett hogy mentem volna inkább a betonon. Belátom, egy óriási nagy hülyeség volt, de legszívesebben halálos csapást mértem volna a térképre és a terepre egyaránt. (Vagy tán azért ilyen a terep, mert eddig is mindenki halálos csapást mért rá?!)
  
• Mellesleg a nyolcas pont kirakásának nem sok értelme volt, találkoztam valakivel a célban aki átrágta magát a dzsuván északnyugatnak, ennek megfelelően is nézett ki, és mint kiderült nem lett gyorsabb annál aki - mint én is - körbement.

Szóval, a 6km-es pályán az órám szerint 10 km-t és egy órát futottam, kalandnak és lábizom-átmozgatásnak pont megtette. De nem vágyom vissza erre a terepre, az tuti. És nem azért mert vétettem három hibát.

ROB - a fegyelem hiánya

Illetve talán fogalmazhatnék úgy is hogy a figyelmetlenség keverve a fizikai felkészületlenséggel tényleg nem hoz jó eredményt. Ezt tudtuk eddig is. Persze azért jobban örültem volna ha nem bénázom el :)

A szerdai gellért-hegyi etap megmutatta, hogy a lábaim csak mérsékelt teljesítményre képesek, de azért utolsó előkészületi pontnak péntek este elmentem Istivel kocogni egy 25perces szintes kört koleszos rajt/céllal. A másnapi terv pedig az odafigyelés volt.

Selejtező: nem tett jót a 87 perc ácsorgás a rajtkaranténban, ráadásul szörnyű volt tudomásul venni, hogy mire elindultam, már elkezdték bontani a rajtot. Nem igen akart átállni a szemem a 4000-es térképre, talán csak a pálya második felében kezdtem igazán megszokni.

A hibákat most neki sem állok felsorolni, elég ha annyit mondok: alig a pontok felét fogtam hibátlanul. Az egyik nagy bakim a négyes pont volt, ami helyett majdnem az ötösig mentem. A második baki, és sajnos ez már nem érdemelt bocsánatot a kilences kihagyása volt. És egyébként mindezt csak a VK-ba visszaérkezve vettem észre. Szóval, életem első bajnoksága ezzel ugrott is. Bár, az időmmel (26 perc) sok vizet nem zavartam volna :)

Döntő: most csak 59perc várakozást kellett kibírnom, és addig is szugerálnom magamba a koncentrálás fontosságát. A pálya 14 pontos volt, az első 7 ponton komoly hiba nem volt, csak pici mellémenések. A 8-as pontnál hiába olvastam ki a szimbolt hogy a lépcső tetején lesz a pont, valahogy máshová vártam a lépcsőt, amikor meg láttam, nem hittem el, így itt sok időm elment. Ezután viszont már minden maradék erőm elhagyott, a kilencest is alig bírtam megmászni, a 11-eshez pedig csak sétálva mentem. A garázsok útvesztője után pedig próbáltam maradék erőmet összeszedni, és egy aránylag jó befutót produkálni. persze mindezt "hiába", hiszen az eredménylistán a nevem melett a "vk" szerepel :)

Tanúlság: nincs mit szépíteni, bár tudok tájékozódni, ha akarok és felkészülök futni is, de a figyelmetlenségem mindezt remekül képes elrontani egy versenyen.

Oszmon kupa, Gellért-hegy

Olyan régen voltam már futni (edzeni) és versenyen (tájékozódni) egyaránt, hogy az már szégyenletes. De sajnos az április-május hónapok már évek óta a tanfolyamokról szólnak, ilyenkor alig marad idő másra.

Épp ezért örültem hogy ma végre el tudtam szabadulni. A parkolóban a kocsiból kiszállva a csepegő eső is elállt, és bár a hőmérő csak 14 fokot mutatott, pont elégnek tűnt a legvékonyabb bozótnaci és bozótfelső. Két új érdeklődővel (kolléganőm és a barátnője) érkeztem, egy kis gyorstalpaló után ők elindultak a rövid pályán. Én meg utánuk nem sokkal a hosszún.

Túl sok mindent nem vártam magamtól, azt persze nem mondom hogy túlélésre játszottam, de nem is a dicsőségért futottam, inkább csak hogy jól érezzem magam. Bakizás az ötös pontnál következett be, nagyon abból indultam ki amit a térképen láttam, azaz hogy még a fehérben van a pont, közben a dzsukkerban volt, így kétszer körbejártam a sziklát, és végül a fiatal kissrác szólt hogy a bokor aljában van a bója.

Sok másik ponton jellemző volt az, hogy hosszú másodpercek (egy alkalommal egy egész perc) kellettek a dugáshoz, a kábeltől (még a vékonyabbik részénél is) alig fért be a dugóka, és még ha tövig nyomtam sem csippant. Hogy a franc törje ki. Egyébként tetszett a pálya vonalvezetése, egy idő után azonban elfogyott a kraft, ezt mutatja a csigasebesség melletti 185, sőt néha 190-es pulzus :)

De azért mosolyogva értem célba, jól esett futni, 36 perces rokkantidővel a 33. lettem az 53 célbaérkezőből. Eszti 6 percet vert rám :) Hát, mit mondjak, eléggé össze kell kapnom magam szombaton Komlón, lehet hogy itt már csak Jedi erő segít :)

56 km a Mátra bércein

Idén immár nyolcadik alkalommal álltam reggel 6 órakor Sirokon a vasútállomáson, hogy nagy reményekkel nekivágjak az 56 km-es Mátrabérc teljesítménytúrának. Idén a puszta teljesítés mellett egy kis állóképesség-felmérés is cél volt.

Az elmúlt hét nekifutásból eddig négyszer sikerült teljesítenem a túrát, egyszer izomhúzódás, kétszer meg kimerültség miatt adtam fel. Az első érvényes teljesítésem évszáma 1996, akkor még fiatalságom hevében nyomtam végig a távot. Igazából ebben a túrában nem az 56 km a sok, hanem a 2700 (régebben 2900!) méter szintemelkedés. Na meg ugyanennyit kell lefelé is jönni. És persze mindent a Mátrában, mindez eléggé igénybe veszi az a izmokat és a pszichét egyaránt.

Idén a terv egy kis kocogással egybekötött erős tempójú teljesítés volt: az eddigi 12 óra körüli szintidőt szerettem volna 11-re vagy az alá tornázni. Végig futni természetesen nem is akartam - nem is tudtam volna, trekking-botot viszont vittem magammal, hogy segítsem az emelkedők legyőzését és a lejtők elviselését egyaránt.

Sirokról indulva az első 20 km 1500 méter szinttel visz fel Kékes-tetőre. Ezt 3 óra és 10 perc alatt sikerült leküzdenem, ez némi bizakodásra adott okot, és szerencsére csak kis fáradtságot éreztem. Ott egy kis pihi után leereszkedtem Mátra-nyeregbe, majd fel Csór-hegyre ahol Eszti csatlakozott hozzám, és húzott végig Galya-tetőig. Erre nagyon nagy szükségem volt, nagyon belassultam volna nélküle, így hálás voltam hogy velem tartott. Sajnos a lejtőknél itt már erősen éreztem a térdem. A 30. km-nél 5:05 volt az időm.

Az alapterv szerint Ágasvárig kocogtam volna, de ez sajnos már nem ment, és sajnos Eszti is hiába jött velem, itt már jelentősen visszaesett a tempóm. Ágasvárról lefelé pedig már eléggé szenvedősen ment már az ereszkedés, a jobb térdem határozottan fájt, és igyekeztem óvni a túra hátralévő részére. Sajnos Eszti még nálam is rosszabbul járt, szintén a térdével.

Mátrakeresztesről az utolsó 14 km-nek 7:55-ös idővel indultam neki (20 perc pihenőt utaltam ki magamnak a frissítőponton). A Múzsla megmászása (6 km, 500m szint) 70 percet vett igénybe, felfelé tehát még volt bőven tartalék erő. Lefelé szerencsére csak mérsékelten jött a térdfájdalom, és igyekeztem is óvatosan terhelni, így végül 10 óra 42 perces idővel értem célba Szurdokpüspökiben. Ez 585 indulóból a 187. helyet jelenti, nekem viszont ez eddigi legjobb teljesítést, több mint másfél órát lefaragva eddigi időimből.

Külön gratuláció - ezen a módon is - két kedves futó ismerősömnek akiknek drukkoltam:
Balogh Andi a 2. leggyorsabb női teljesítő lett 6:56 idővel.
Kukucska Attila pedig a 26. 7:03 idővel.
Őszinte elismerésem mindkettőjüknek ezekért a fantasztikus teljesítményekért!

CSTSZ - Macitól Maciig

A múlt hét csütörtöki (egyébként kidszkózással végződő) tájbringa bemelegítés sikere (mert azért megtetszett ám!) után a második felvonásban találtam magam, hipp-hopp, a 3H lankái alatt. Bemelegítésként otthonról tekertem a versenyre, így megmászhattam az Árpád-hídtól a Rózsadombot is.

Bár a húsvéti hosszú hétvége sok időt nem hagyott, mégis sikerült egy szuper térképtartót barkácsolni a kerékpárra, forgathatót, dönthetőt, és még eső elleni védelem is van a térképnek. Hoppá! Illetve a múlt héten a szigeten defektet kaptam, így egy gyors gumicsere is várt rám.

A Macis parkolóból vágtam neki, és ezúttal megint csak azt kell mondjam, ismeretlen tevékenységnek, mert bár a szigeti bemelegítő arra jó volt, hogy kicsit megismerkedjek a tájbringázással, de azért lássuk be, a hegyek között az más kategória. Mivel idén eddig összesen egyszer ültem bicajon, nem mondhatni hogy remek edzésben lennék :) igaz, ez a mozgásforma sokkal közelebb áll hozzám mint a futás, szóval azért bíztam az izmaimban.

A pálya jó volt, jól kitalált pontokkal, és jó sok szinttel, illetve így utólag belegondolva: pont annyival hogy ne legyen unalmas, de ne is szakadjon (haljon) bele az ember. Sok kielemezni való nincs az útvonalon, a 8-9 átmenet az ami egy kicsit elgondolkodtatott. Mivel ismerem azt a részt, nem nagyon mertem belevágni a bányától keletre lévő úton való leereszkedésnek, inkább nagy tempóval legangoltam a már megszokott ismert úton, és egy kis kerülővel mentem. Talán itt spórolhattam volna egy.két percet, de erre nem veszem be a mérget.

A 8km-nek mért (rajzolt) pályán az órám 11km-t mutatott (és az egyes pontig elfelejtettem bekapcsolni), és mindez 54 perc alatt sikerült, ismét csak csak azt kell mondjam mint egy hete: nem túl gyors, de jól éreztem magam, és már csak az élményért is megérte!
Eredmény: 9/20 (24)