Ennek a mai futásnak az egyetlen előnye, hogy kiizzadtam kb. 1 liternyi folyadékot, amit azután rendesen pótoltam, így jót tettem az anyagcserémmel. De annak a valószínűsége, hogy legközelebb visszamegyek futni erre a terepre, erősen és határozottan a nulla felé konvergál.
Időben és lelkesen érkeztem, bemelegítésnek a tóparton futkároztam, és örültem, hogy semmi nyoma sincs izomfájdalomnak vagy fáradtságnak sem. Felvettem a térképet, amire először azt hittem hogy gyárilag négybe van hajtva, de nem, alapból csak egy bő tenyérnyi volt.
Az indulás után az egyes pont nem okozott fejtörést, legalább is elméletben nem, támadópont megvolt, jó tempóban elfutottam a kanyarhoz a tisztásra, és belevágtam irányba az erdőbe, meg is lett a bója ... izé, hát szóval az a bójának csak alig nevezhető madzagon lógó műanyag izé. Na mindegy.
A kettes sem tűnt bonyolultnak, csak épp az erdő hiányzott, mármint úgy, ahogy a térképen szerepelt. Mentem pontosan, becsültem a távolságot, nemsokára meg is láttam az egyetlen dolgot, ami jellegfának lett volna hívható: egy fenyőt a sok fiatal lombos között. De ekkor a velem szembe jövő közölte, hogy ott nincs. Hopp. Pedig ott kellett volna lennie. No mindegy, kezdődött az erdő túrása. Nagyon sokáig. És még tovább. Oda-vissza. Egyre reménytelenebbül. És a huszadik kör után bizony kiderült: tényleg ott volt. Én marha, miért nem hallgattam magamra?! Persze, az sem ér, hogy azt a bója szerű képződményt beszorítjuk a fa két törzse közé. Na mindegy.
Innentől már kicsit kedvetlenebb voltam, és hát tisztán látszott hogy a térkép csak nyomokban felel meg a valóságnak. A 7-es pont is nagy szívás volt, a gödör mélysége a legmélyebb pontján elérte akár az 5 cm-t is .... grrrrr. A nyolcas pont három kereszt vetés és 2 miatyánk után viszonylag gyorsan meglett .
Utána egész jól haladtam, bár az elmondható, hogy eleve nem a rohanós futás jellemezte a haladásomat. Az erdő tiszta dzsuva volt, minden szúrt, bökött, és mindenen átestem, rengeteg friss gallyazás volt. A 13-14 között a távvezeték mellett menő út járhatatlanná vált, helyette az erdőben kellett botladozni. A nap csúcspontja a 15. pont volt, ami tulajdonképp bármi és akármi is lehetett volna ott az árokban. Végül a valami lett az.
Kellemes galoppozással érkeztem a célba, 80 percnyi szenvedés után. Nem túl vidáman. De hát néha becsúszhat egy rossz pálya egy rossz terepen, sebaj, ettől még szeretem a tájfutást :)
Időben és lelkesen érkeztem, bemelegítésnek a tóparton futkároztam, és örültem, hogy semmi nyoma sincs izomfájdalomnak vagy fáradtságnak sem. Felvettem a térképet, amire először azt hittem hogy gyárilag négybe van hajtva, de nem, alapból csak egy bő tenyérnyi volt.
Az indulás után az egyes pont nem okozott fejtörést, legalább is elméletben nem, támadópont megvolt, jó tempóban elfutottam a kanyarhoz a tisztásra, és belevágtam irányba az erdőbe, meg is lett a bója ... izé, hát szóval az a bójának csak alig nevezhető madzagon lógó műanyag izé. Na mindegy.
A kettes sem tűnt bonyolultnak, csak épp az erdő hiányzott, mármint úgy, ahogy a térképen szerepelt. Mentem pontosan, becsültem a távolságot, nemsokára meg is láttam az egyetlen dolgot, ami jellegfának lett volna hívható: egy fenyőt a sok fiatal lombos között. De ekkor a velem szembe jövő közölte, hogy ott nincs. Hopp. Pedig ott kellett volna lennie. No mindegy, kezdődött az erdő túrása. Nagyon sokáig. És még tovább. Oda-vissza. Egyre reménytelenebbül. És a huszadik kör után bizony kiderült: tényleg ott volt. Én marha, miért nem hallgattam magamra?! Persze, az sem ér, hogy azt a bója szerű képződményt beszorítjuk a fa két törzse közé. Na mindegy.
Innentől már kicsit kedvetlenebb voltam, és hát tisztán látszott hogy a térkép csak nyomokban felel meg a valóságnak. A 7-es pont is nagy szívás volt, a gödör mélysége a legmélyebb pontján elérte akár az 5 cm-t is .... grrrrr. A nyolcas pont három kereszt vetés és 2 miatyánk után viszonylag gyorsan meglett .
Utána egész jól haladtam, bár az elmondható, hogy eleve nem a rohanós futás jellemezte a haladásomat. Az erdő tiszta dzsuva volt, minden szúrt, bökött, és mindenen átestem, rengeteg friss gallyazás volt. A 13-14 között a távvezeték mellett menő út járhatatlanná vált, helyette az erdőben kellett botladozni. A nap csúcspontja a 15. pont volt, ami tulajdonképp bármi és akármi is lehetett volna ott az árokban. Végül a valami lett az.
Kellemes galoppozással érkeztem a célba, 80 percnyi szenvedés után. Nem túl vidáman. De hát néha becsúszhat egy rossz pálya egy rossz terepen, sebaj, ettől még szeretem a tájfutást :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.