2009. április 6., hétfő

3H szintkör - langyos tavaszban

Jól esett a munka után egy kis futás, Eszti is el tudott időben szabadulni, így együtt mentünk. A Fenyőgyöngyétől a szintút bejáratáig csak kocogtunk, bemelegítettünk, onnan kezdtük a valódi futást.

Az odafelé út remek volt, 5-ös tempót nyomtunk, és nem is ment fel a pulzusom 180-ig, sőt, a légzésem is végig egyenletes, nem túl gyors maradt. Ráadásul alig 70-80%-on futottam, bőven fért volna még bele. A nyeregnél kicsit lassítottunk, majd megállás nélkül mentünk tovább.
A visszafelé úton már Eszti vezetett, a síkon és enyhe lejtőn egyértelműen ő a gyorsabb és erősebb :) de hát ez természetes. Mint utólag megbeszéltük, mert neki a futás temrészetesebb mozgás mint nekem. Az Oroszlán-szikla felé menet az emelkedőkön azonban új erőre kaptam, és igazából én már úgy éreztem csak sétálok felfelé. Egy kicsit előrefutottam, de nem akartam nagyon elhagyni Esztit. Aztán ő mondta
, hogy legközelebb nyugodtan menjek előre ha bírom, ne várjam meg, az jobbat tesz edzésnek. Az utolsó emelkedőn már teljesen visszaesett a pulzusom, alig 50-60%-on mentem, bőven tudtam volna még. Szóval a hegymenetek meg úgy fest jelenleg nekem mennek jobban. Talán a sok bicikli a múltban, vagy a fene tudja.

Szóval erős odaút, közepes visszaút, és erős befejezés, mindez 7,5 km-en. Legközelebb most már jó lenne az egészet egyszerre lefutni, egy közepesen jó (5:30?) tempóban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.