Ismét pár nap pihi és feltöltődés maradt, és egy újabb szerdai versenyen találtuk magunkat Esztivel. Megint azt a (bölcs) megjegyzést kaptam tőle, hogy a János-hegy oldalában, a dzsuvában futni nem annyira jó. És tényleg :)
7,3km-es volt a pályám, ami önmagában döbbenet, tiszta sor volt hogy nem fogom tudni végig futni, sőt. Ráadásul 220 méter szintet ígért a kiírás. Azért úgy voltam vele, hogy ahol tudok kocogok. Végül még ez sem sikerült, az ötöstől visszafelé már muszáj volt lassítanom, mert csak ziháltam de nem haladtam. Így aztán nagyon hosszúak lettek az átmenetek, és tudtam, hogy már csak túlélnem kell, eredmény ebből nem lesz :)
A 7. pontnál valami szörnyűség történt: több mint 25 perc kellett a megtalálásához. Tudom, ciki meg szégyen meg minden, de hát ez van. Volt ott egy út, ami a térképen nem, és ez bezavart. Illetve elhülyültem. És háromszor is szép lassan végigtúrtam az iszonyat benőtt és dzsuvás részt a ponttól északra. Aztán végül úgy lett meg hogy valaki más megtalálta :( szörnyű élmény volt, és már eleve rosszabb szájízzel és kevésbé lelkesen futottam tovább.
A végéig már ilyen keverés nem volt, egyszerűen csak nehezebben mentek a pontok és a lábam is. Elkedvtelenedtem. A cél felé menet a vasúti átkelésnél majdnem hasra is estem a drótban :) Szegény Eszti pedig egy csomót várt rám a hidegben, mert hát bizony 2 órát bolyongtam kint. Na mindegy, végül is csak magamat okolhatom.
Tapasztalat: Ha egy pontot nem találok, nem megyek rá újra és újra ugyanonnan, hanem szépen keresek egy másik támadási pontot. Triviális, tudom.
7,3km-es volt a pályám, ami önmagában döbbenet, tiszta sor volt hogy nem fogom tudni végig futni, sőt. Ráadásul 220 méter szintet ígért a kiírás. Azért úgy voltam vele, hogy ahol tudok kocogok. Végül még ez sem sikerült, az ötöstől visszafelé már muszáj volt lassítanom, mert csak ziháltam de nem haladtam. Így aztán nagyon hosszúak lettek az átmenetek, és tudtam, hogy már csak túlélnem kell, eredmény ebből nem lesz :)
A 7. pontnál valami szörnyűség történt: több mint 25 perc kellett a megtalálásához. Tudom, ciki meg szégyen meg minden, de hát ez van. Volt ott egy út, ami a térképen nem, és ez bezavart. Illetve elhülyültem. És háromszor is szép lassan végigtúrtam az iszonyat benőtt és dzsuvás részt a ponttól északra. Aztán végül úgy lett meg hogy valaki más megtalálta :( szörnyű élmény volt, és már eleve rosszabb szájízzel és kevésbé lelkesen futottam tovább.
A végéig már ilyen keverés nem volt, egyszerűen csak nehezebben mentek a pontok és a lábam is. Elkedvtelenedtem. A cél felé menet a vasúti átkelésnél majdnem hasra is estem a drótban :) Szegény Eszti pedig egy csomót várt rám a hidegben, mert hát bizony 2 órát bolyongtam kint. Na mindegy, végül is csak magamat okolhatom.
Tapasztalat: Ha egy pontot nem találok, nem megyek rá újra és újra ugyanonnan, hanem szépen keresek egy másik támadási pontot. Triviális, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.