Eltelt egy hét Óbuda óta, és itt várt egy újabb kihívás a Népligetben. Ahol eddig életemben csak egyszer voltam, a Planetárium környékén, és már arról sem volt konkrét emlékem. Pedig harminc éve Pesten lakom. Sebaj. Na majd most megismerem - futva :) - gondoltam.
Az indulás furcsa volt, valahogy elkalandoztak a gondolataim. Szerencsére az 1. pont könnyű volt, így odafelé sprintelve helyreraktam a terepet. Minden ismeretlen volt, és bár ez egy tingli-tangli parktájfutás kategória, azért kicsit izgultam.
A 8. pont felé tettem egy felesleges kerülőt, aminek oka az volt, hogy elég sokat futottam egy bizonyos irányba, mire helyre is raktam hogy merre akartam menni. Ritka eset: gyorsabb volt a lábam mint az agyam. A következő nagyon csúnya esemény a 13. pontnál következett be, amiről utóbb kiderült hogy még ösvény is vitt oda, de én csúnyán túlmentem a kis fekvő bozóton, mivel nem néztem a szimbolt, és nem is tudtam pontosan mit keresek. És mivel a térkép és a valóság pont ott nem egyezett, egész a 14.-ig túlfutottam :( majd vissza. Azután már a célig nem volt olyan rossz.
Nagyon nehezen mentek nekem a különböző jelleghatárok, számomra ezen a térképen a fehér/zöld "erdő" között csak annyi volt a különbség, hogy egyik helyen két fát láttam, a másikon hármat :) Eszti nyugtatgatott, hogy ez nem a legjobb térkép (ez jó pár verseny elteltével kiderült hogy így van).
De ami a legrosszabb volt, hogy a mindössze 16 másodperc kellett volna ahhoz, hogy 3. helyre fussak be, így a 4. lettem (11 indulóból) az F21-es pályán, 4 és fél kilométeren. Grrrrrr.
Tapasztalat: Nemcsak több izom, több agymunka is kell, valóban ott kell lenni szellemileg, és beleélni magam a pályába, nem elrontani triviális dolgokat. Ja, és: NÉZNI a szimbolt!
Az indulás furcsa volt, valahogy elkalandoztak a gondolataim. Szerencsére az 1. pont könnyű volt, így odafelé sprintelve helyreraktam a terepet. Minden ismeretlen volt, és bár ez egy tingli-tangli parktájfutás kategória, azért kicsit izgultam.
A 8. pont felé tettem egy felesleges kerülőt, aminek oka az volt, hogy elég sokat futottam egy bizonyos irányba, mire helyre is raktam hogy merre akartam menni. Ritka eset: gyorsabb volt a lábam mint az agyam. A következő nagyon csúnya esemény a 13. pontnál következett be, amiről utóbb kiderült hogy még ösvény is vitt oda, de én csúnyán túlmentem a kis fekvő bozóton, mivel nem néztem a szimbolt, és nem is tudtam pontosan mit keresek. És mivel a térkép és a valóság pont ott nem egyezett, egész a 14.-ig túlfutottam :( majd vissza. Azután már a célig nem volt olyan rossz.
Nagyon nehezen mentek nekem a különböző jelleghatárok, számomra ezen a térképen a fehér/zöld "erdő" között csak annyi volt a különbség, hogy egyik helyen két fát láttam, a másikon hármat :) Eszti nyugtatgatott, hogy ez nem a legjobb térkép (ez jó pár verseny elteltével kiderült hogy így van).
De ami a legrosszabb volt, hogy a mindössze 16 másodperc kellett volna ahhoz, hogy 3. helyre fussak be, így a 4. lettem (11 indulóból) az F21-es pályán, 4 és fél kilométeren. Grrrrrr.
Tapasztalat: Nemcsak több izom, több agymunka is kell, valóban ott kell lenni szellemileg, és beleélni magam a pályába, nem elrontani triviális dolgokat. Ja, és: NÉZNI a szimbolt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.