Az első igazi komoly verseny, összességében negyedik alkalom az életemben hogy a rajtvonalhoz állok. Hát mit mondjak: volt adrenalin bőven :) Még a futás előtt Esztivel és anyukájával elmentünk egy kics ládakeresésre, csak hogy bemelegítsünk. Én próbáltam rendesen is, elmentem a közeli rétre futni egy kicsit. Mint utólag kiderült, jól tettem.
Egyperces térképnézegetős rajt volt, elsőként, de máris megkedveltem :) bár egy perc ... mire elég? Tök izgultam, azt sem tudtam, mit nézzek. Közben fél szemmel azt is skubiztam merre indul a kategóriámban előttem futó. Szóval egy perc bakfitty volt.
Szerencsére az egyes pont ismerős irányba esett, és saját megfontolásból nem is arra mentem amerre az előttem induló - ez aztán tapasztalattá érett a későbbiekben: nem jó mindig a másikat figyelni, sőt! Egy kicsit kanyargós volt az útvonalválasztásom, amolyan biztonsági, ragaszkodtam az utakhoz. A 4.-ig nem volt gond, de utána egy nagy átmenet jött, és én (mint később kiderült) egy olyan megoldást választottam, ami talán nem a legjobb volt: délről kerültem a hegyet a műúton. Hiába futottam folyamatosan, az emelkedő miatt azért az erőm véges volt, és egy örökkévalóságnak tűnt míg odaérek az 5. pontra.
A 6. felé is döcögősen ment a tervezés: nem hittem volna hogy csak a szerpentin marad amin mehetek, és amíg ezen tanakodtam - ahelyett hogy sprinteltem volna lefelé az úton - elment egy csomó időm. A 7. felé futva már eléggé fáradt voltam, bár a pontok hamar meglettek. A 10. környékén már megint kaptam levegőt, de sajnos itt is ahelyett hogy futottam volna az egyértelmű átmenetet, a térképpel tötyörésztem.
Így 47 percre sikerült a közel 5km és 200m szintemelkedés, ami 17 indulóból a 15. helyet jelentette az F21B kategóriában.
azért csak beértem
Tapasztalat: nem szabad folyamatosan nézni a térképet, ha megvan az átmenet, nem kell már minden fánál ellenőrizni hogy tényleg ott vagyok-e! Ez nagy időpocsékolás. És hát persze edzeni, edzeni, a láb nem visz izom nélkül :)
Egyperces térképnézegetős rajt volt, elsőként, de máris megkedveltem :) bár egy perc ... mire elég? Tök izgultam, azt sem tudtam, mit nézzek. Közben fél szemmel azt is skubiztam merre indul a kategóriámban előttem futó. Szóval egy perc bakfitty volt.
Szerencsére az egyes pont ismerős irányba esett, és saját megfontolásból nem is arra mentem amerre az előttem induló - ez aztán tapasztalattá érett a későbbiekben: nem jó mindig a másikat figyelni, sőt! Egy kicsit kanyargós volt az útvonalválasztásom, amolyan biztonsági, ragaszkodtam az utakhoz. A 4.-ig nem volt gond, de utána egy nagy átmenet jött, és én (mint később kiderült) egy olyan megoldást választottam, ami talán nem a legjobb volt: délről kerültem a hegyet a műúton. Hiába futottam folyamatosan, az emelkedő miatt azért az erőm véges volt, és egy örökkévalóságnak tűnt míg odaérek az 5. pontra.
A 6. felé is döcögősen ment a tervezés: nem hittem volna hogy csak a szerpentin marad amin mehetek, és amíg ezen tanakodtam - ahelyett hogy sprinteltem volna lefelé az úton - elment egy csomó időm. A 7. felé futva már eléggé fáradt voltam, bár a pontok hamar meglettek. A 10. környékén már megint kaptam levegőt, de sajnos itt is ahelyett hogy futottam volna az egyértelmű átmenetet, a térképpel tötyörésztem.
Így 47 percre sikerült a közel 5km és 200m szintemelkedés, ami 17 indulóból a 15. helyet jelentette az F21B kategóriában.
azért csak beértem
Tapasztalat: nem szabad folyamatosan nézni a térképet, ha megvan az átmenet, nem kell már minden fánál ellenőrizni hogy tényleg ott vagyok-e! Ez nagy időpocsékolás. És hát persze edzeni, edzeni, a láb nem visz izom nélkül :)
Kedves blogger, de jó, hogy írtad ezt a blogot. Köszi.
VálaszTörlés