A borókásban ért szenvedések nemhogy elvették volna a kedvem, hanem arra sarkaltak, hogy újra dugókát húzzak a mutatóujjamra. Csak három napot kellett várnom, és már mehettem is Óbudára futni. Eszti is jött, bár leszögezte, hogy a házak között rohangálni nem az élvezet csúcsa. Nekem végül is mindegy volt, így kezdeti lelkesedéssel mindent rózsaszínben láttam :)
Azért kicsit összeszűkült a gyomrom amikor megláttam hogy 24 pontos a pálya, ráadásul ez az instant rajtolás is új volt még. Mivel 2 évet laktam a környéken, azt gondoltam, ez segíteni fog. Végül is így lett, de a lábamba azért nem rakott izmot.
Itt kellett ráébrednem, hogy ebben a sportban az izmok és az agy működésének csodálatos együttállására van szükség. Jó, tudom, nem spanyol viasz, de jó volt magamban tisztázni.
A 4. pontnál először a 20.-ba rohantam bele, de aztán rájöttem, és odébb sétáltam 6 métert. A 13-as felé menet volt egy rossz útvonalválasztásom, mivel életemben először láttam így térképen kerítést, a fene sem gondolta hogy bejárata is van :) A 16.-nál a gyerekek a játszótéren halálra rémültek ahogy zihálva, dülledt szemekkel befutottam pontot érinteni. A 19. pont megtréfált, de csak módjával, meg aztán enélkül nem is lett volna izgalom. Amúgy minden más rendben ment. Visszaérve Eszti (természetesen már kipihenten) várt a cél előtt, és mikor már épp mentem volna be, megkérdezte hogy "az uccsót jól fogtad?" - na ettől elbizonytalanodtam, pedig épp 10 másodperccel azelőtt jártam ott. De hát fáradtan nehéz gondolkozni, a víz meg úgy folyt rólam hogy nem csak a szemem csípte, hanem az elmém is elhomályosította.
Összességében nagyon tetszett a verseny, bár jól kifulladtam a 4km végére. Az időm 35 perc lett, ami hát lássuk be elég gyenge, de azért magammal elégedett voltam életem második versenyén. F35-ben a 12 indulóból a 9. lettem.
Tapasztalat: jobban kell kiolvasni a térképet, és többet kell edzeni, mert hiába tudom hogy merre kell menni, ha a lábamban nincs több kraft :)
Azért kicsit összeszűkült a gyomrom amikor megláttam hogy 24 pontos a pálya, ráadásul ez az instant rajtolás is új volt még. Mivel 2 évet laktam a környéken, azt gondoltam, ez segíteni fog. Végül is így lett, de a lábamba azért nem rakott izmot.
Itt kellett ráébrednem, hogy ebben a sportban az izmok és az agy működésének csodálatos együttállására van szükség. Jó, tudom, nem spanyol viasz, de jó volt magamban tisztázni.
A 4. pontnál először a 20.-ba rohantam bele, de aztán rájöttem, és odébb sétáltam 6 métert. A 13-as felé menet volt egy rossz útvonalválasztásom, mivel életemben először láttam így térképen kerítést, a fene sem gondolta hogy bejárata is van :) A 16.-nál a gyerekek a játszótéren halálra rémültek ahogy zihálva, dülledt szemekkel befutottam pontot érinteni. A 19. pont megtréfált, de csak módjával, meg aztán enélkül nem is lett volna izgalom. Amúgy minden más rendben ment. Visszaérve Eszti (természetesen már kipihenten) várt a cél előtt, és mikor már épp mentem volna be, megkérdezte hogy "az uccsót jól fogtad?" - na ettől elbizonytalanodtam, pedig épp 10 másodperccel azelőtt jártam ott. De hát fáradtan nehéz gondolkozni, a víz meg úgy folyt rólam hogy nem csak a szemem csípte, hanem az elmém is elhomályosította.
Összességében nagyon tetszett a verseny, bár jól kifulladtam a 4km végére. Az időm 35 perc lett, ami hát lássuk be elég gyenge, de azért magammal elégedett voltam életem második versenyén. F35-ben a 12 indulóból a 9. lettem.
Tapasztalat: jobban kell kiolvasni a térképet, és többet kell edzeni, mert hiába tudom hogy merre kell menni, ha a lábamban nincs több kraft :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.