Az első verseny. Hogy jó választás volt-e? :) Erre a kérdésre nem tudok igazán jól válaszolni: mindenesetre meghozta a kedvemet a továbbiakhoz.
Amikor meghallottam hogy majd öt és fél km-t kell futni, 44 pontot kell megkeresni, és mindezt egy olyan terepen ahol igazi domborzat nincs is csak töbrök és töbrök ...hááát, kicsit elbizonytalanodtam. De Eszti azt mondta, majd meglátom, jó móka lesz. Hát menjünk!
A rajtnál persze még tiszta izgatott voltam, mégis csak az első verseny. Rögtön találkoztam is egy céges ismerőssel, akiről aztán magamtól meg nem mondtam volna hogy tájfutó. No hát ez van. Eszti elfutott nem sokkal nullidő után, én anyukájával még kicsit beszélgettem a rajtban, aztán elindultam én is. Persze minden ismeretlen volt, már maga a rajtoltatás rendszere is, de vitt magával a lelkesedés és a lendület is.
Egészen az első pont előttig, ahol sikeresen elkevertem :) jogos a kérdés: mégis mit képzeltem? De szerencsére nem vagyok az a feladós típus, így 3-4 percen belül helyre raktam magamban a dolgokat, és meglett az első pont. Ami nem csak ezen a versenyen volt "első" hanem úgy az életemben is. Pipa mögé. Innen már minden jobban ment, egészen a 20. pontig csak úgy repült az idő. Pedig többnyire kocogtam, vagy sétáltam, igazán futni nem tudtam. Egyrészt mert a nagy meleg és az edzetlenség miatt ziháltam mint a fene, másrészt mert a térkép kiolvasása rengeteg időt és energiát felemésztett.
Aztán az első gyűjtős részben az elsőre tervezett pontnál elvesztettem a fonalat. Véget ért a "kezdők szerencséje" :) 20 percet keveregtem mire helyre tudtam rakni magam, és ehhez is egy kis segítség kellett. Utána egész sokáig jó volt megint, majd a 36. pont környékén megint kifogott rajtam a terep, de most már azért nem kellett 20 perc, elég volt 10 is :) Persze ezek óriási idők, de hát örültem hogy éltem.
Nagyon meleg volt, már több mint két órája kint tekeregtem a pályán (féltem hogy egyáltalán megvárnak-e a célban), szomjas is voltam, szóval az utolsó 8 pont már félig alélt állapotban történt. Aztán a cél előtt két ponttal kijött elém Eszti szurkolni, ez jól esett, így mégis nevetve értem a célba. Kiittam a fél frissítő készletet, és szörnyen bosszús voltam: ki ne lett volna az 170 perc kavargás után.
Tanulság: nincs. Ez volt a kóstolás, a belekezdés, az ismerkedés. Persze lehet, hogy nem rögtön egy ilyennel kellett volna? A sikerélmény azért megvolt: végigmentem. Az eredménylistában azért láttam, hogy sokaknak fel kellett adni, vagy hibáztak. Esztivel otthon kielemeztük a pályát, és így szembesülhettem azzal hogy igazán nincs értelme "hibákról" beszélni: hiszen még ki sem forrott igazán, mit hogy kell csinálnom.
Amikor meghallottam hogy majd öt és fél km-t kell futni, 44 pontot kell megkeresni, és mindezt egy olyan terepen ahol igazi domborzat nincs is csak töbrök és töbrök ...hááát, kicsit elbizonytalanodtam. De Eszti azt mondta, majd meglátom, jó móka lesz. Hát menjünk!
A rajtnál persze még tiszta izgatott voltam, mégis csak az első verseny. Rögtön találkoztam is egy céges ismerőssel, akiről aztán magamtól meg nem mondtam volna hogy tájfutó. No hát ez van. Eszti elfutott nem sokkal nullidő után, én anyukájával még kicsit beszélgettem a rajtban, aztán elindultam én is. Persze minden ismeretlen volt, már maga a rajtoltatás rendszere is, de vitt magával a lelkesedés és a lendület is.
Egészen az első pont előttig, ahol sikeresen elkevertem :) jogos a kérdés: mégis mit képzeltem? De szerencsére nem vagyok az a feladós típus, így 3-4 percen belül helyre raktam magamban a dolgokat, és meglett az első pont. Ami nem csak ezen a versenyen volt "első" hanem úgy az életemben is. Pipa mögé. Innen már minden jobban ment, egészen a 20. pontig csak úgy repült az idő. Pedig többnyire kocogtam, vagy sétáltam, igazán futni nem tudtam. Egyrészt mert a nagy meleg és az edzetlenség miatt ziháltam mint a fene, másrészt mert a térkép kiolvasása rengeteg időt és energiát felemésztett.
Aztán az első gyűjtős részben az elsőre tervezett pontnál elvesztettem a fonalat. Véget ért a "kezdők szerencséje" :) 20 percet keveregtem mire helyre tudtam rakni magam, és ehhez is egy kis segítség kellett. Utána egész sokáig jó volt megint, majd a 36. pont környékén megint kifogott rajtam a terep, de most már azért nem kellett 20 perc, elég volt 10 is :) Persze ezek óriási idők, de hát örültem hogy éltem.
Nagyon meleg volt, már több mint két órája kint tekeregtem a pályán (féltem hogy egyáltalán megvárnak-e a célban), szomjas is voltam, szóval az utolsó 8 pont már félig alélt állapotban történt. Aztán a cél előtt két ponttal kijött elém Eszti szurkolni, ez jól esett, így mégis nevetve értem a célba. Kiittam a fél frissítő készletet, és szörnyen bosszús voltam: ki ne lett volna az 170 perc kavargás után.
Tanulság: nincs. Ez volt a kóstolás, a belekezdés, az ismerkedés. Persze lehet, hogy nem rögtön egy ilyennel kellett volna? A sikerélmény azért megvolt: végigmentem. Az eredménylistában azért láttam, hogy sokaknak fel kellett adni, vagy hibáztak. Esztivel otthon kielemeztük a pályát, és így szembesülhettem azzal hogy igazán nincs értelme "hibákról" beszélni: hiszen még ki sem forrott igazán, mit hogy kell csinálnom.
Így aztán már alig vártam a következő versenyt :) Ja, azért egy valami leüllepedett, biztosan: nem szeretem a töbröket!
Nyílt technikás pálya, 5.3km, 171perc
Nyílt technikás pálya, 5.3km, 171perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.