Őszi Spari 2011 - kék ég alatt széles mosoly

Az idei ősz igazán kényeztet minket. Langyos meleg, szikrázó napsütés mindkét nap ... ejj, ejj, hová lesz a hóval lepett, eső áztatta, szél fútta Spari kupa? Elkényelmesedünk aztán mivé lesz a világ? :)

Az ONEB óta összesen 1 azaz egy (tehát egy) alkalommal sikerült mozgást kicsikarni magamból, egy 40km-es kerékpározással, több mint a semmi, de a szituáció nem sokat változott az előző bejegyzésemben írtak óta. Ami más lett, az a hangulat. Mivel 35B-rokkantba neveztem, a rövid pályák tudata kellemes mámorral édesítette meg a Spari kupára várakozás napjait, és hatotta át az első nap délelőttjét is. A célterület környéke, illetve a terep egy része a tavaly őszi Fejér Megyei bajnokságból ismerős volt.

Széles jókedvvel mentem a rajtba, élveztem a gyönyörű őszt, a tarka erdőt, a stoplik kopogását a kövön, és vártam hogy ismét térkép lehessen a kezemben, hogy a bokrok között futhassak, és hogy hallhassam az SI-dobozok csippanását. Tiszta eufória, nem? A kategóriám szinte legvégén indultam, bár most tényleg nem foglalkoztam a mezőnnyel, csak az volt a lényeg hogy jól érezzem magam. Az 1., és 2. pontok jól sikerültek, ez utóbbi felé menet kerestem hogy hol vághatnék által a nagy völgyön, de végül macerásnak tartottam, így felmentem a tetejéig. A 3. felé az volt a terv hogy megkeresem a kis kúp utáni folyosót balra, majd a nyiladékon elfutok az útig, onnan meg irányba; de türelmetlen voltam, és előbb bevágtam az erdőbe, ami zöld jelölése ellenére egészen jól futható volt. Az úton átszaladva megvolt a kis kúp tisztása, meg a gerinc rekettyése, de  ... a térképet úgy hajtottam be, hogy a 3. pont karikája is csak 2/3 részben látszott. No ez bizony hiba volt :) mert így aztán a térképen nem láttam azt a sziklát amihez odatévedtem, aztán persze miután nagyobb is volt a vártnál, meg persze nem utolsó sorban bója sem volt ott, csak kihajtottam a papírt, és láss csodát! :) Hát ez van, eladtam 2 percet az ördögnek. A 4. pont felé menet nem mertem a meredek szikláknál levágni ezért inkább íveltem egyet. Az 5. pont felé a lejtőn szépen megvoltak a rekettyésebb részek, a kúpon azonban a térkép szerint nagyon kihúztam a szélére, én ott ezt abszolút nem éreztem így. 6-7-8 sima liba, a 9. pont felé itthon Eszti hívta fel a figyelmemet, hogy mehettem volna alulról, bár a csík színéből látszik hogy így sem volt lassú, úgy valószínű még gyorsabb lett volna. És ezután következett a nap hibája, aminek oka egyértelműen az volt, hogy nem figyeltem a távolságra. A terv az volt, hogy a gerinc oldalában sorjázva az egyes zöld erdősáv szépen felvisz a ponthoz. Szerintem ez jó lehetett volna, de sajnos túlmentem, és a rekettyés-fás részbe sodródtam, ahol ugyan jó irányba fordultam, de nem a pont felé mentem. Plusz érthetetlen módon a szükséges táv (50-60m) többszörösét (150-170m) mentem, közben pedig szintet is vesztettem - bár ez utóbbira abszolút nem emlékszem. Úgy tudtam magam helyre rakni hogy megfordultam, és így már tisztán látszott a kúp rajzolata, ami adta magát, így egyből a ponthoz tudtam futni. A 11. pont felé elkapott a gyengeség, és picit bele kellett sétálni a rajt melletti átfutás után az emelkedőbe, de aztán megembereltem magam és visszaváltottam kocogásba. Sajnos a völgybe leereszkedve nagyobb ívet vettem jobbra így a bozót túloldalára kerültem, vissza kellett futnom alulról megfogni a 11. pontot. Itt aztán iramot vettem és 4-es átlagtempóval nyomtam a befutópontot és a célt.

Biztos nagyon kedvesen mosolyoghattam - hiszen tényleg jókedvűen értem be - mert azon megtiszteltetésben volt részem hogy Kocsik Árpi sztár-szpíker bemondott. Ez ám a tuti! Hetedik helyen értem be, jobban mint ahogy elképzeltem magamban. Ráadásul az eredményekből kiderült, hogy egy igen szoros mezőnybe ékelődtem be, 5 percen belül 5 hely, én meg a közepén. Az 56:11-es időmmel végül a 20 fős mezőny 7. helyét foglaltam el.

A szombat estére szervezett, és elég jól sikerült baráti "borkóstolóra" való tekintettel kicsit nyomottan érkeztem a vasárnap reggel a parkolóba, pontosan ugyanakkor mint előző nap mert nagy mázlimra az abszolút rajtidőm szinte ugyanaz maradt. Kicsit hűvösebb és szelesebb idő fogadott, így a rövid ujjas mez maradt, de a nyakamba került egy kendő megelőzvén a lihegés és a hideg szél okozta torokbántalmakat.

A rajtban kicsit túlkombináltam az indulást, ez hiba volt. Figyeltem merre fut az előttem induló csoporttárs, és mivel első ránézésre jónak tartottam, arra eredtem én is. No persze nem arra kellett volna, hanem szépen ívvel alulról kerülni és ott is lett volna a támadópont a kis völgy tetején a kőcsoporttól, de ehelyett jól elszálltam és elszórakáztam 2 percet. Sebaj, lendület és jókedv megmaradt, nyargaltam tovább. A könnyű 2. pont után a 3. átmenete nehezebb volt. Lejjebb ereszkedtem kerülni a zöldet, de nem másztam vissza eléggé és a gerincen a kis kúp túloldalán landoltam. Ez persze elkerülhető lett volna ha eleve felülről tervezem a támadást. A 4. és 5. sima ügy volt, a hatos felé kénytelen voltam nagy ívet venni hogy a nem bozótos lejárón mehessek az útig, ott azonban nem jutott eszembe annak a lehetősége hogy ne térjek vissza az eredeti irányvonalra, hanem menjek egyenesen a nyergen át. Itt elment egy kis idő a bozótharccal. A völgy sem volt túl járható, így alulról-oldalról pláne nehézkes volt haladni, de a kis tisztás hamar meglett. Aztán a 9. pontig nem jött közbe semmi, ott azonban megugrott a halántékom mikor megláttam a 10. felé az átmenetet. Na, gondoltam, mivel tegnap kerültem a völgyet, ma átvágok rajta. Hű apukám! Az nem volt egyszerű, az összes lábizmom tiltakozott a kimászásnál. És bár jó helyen bukkantam ki, irányba is indultam, nem figyeltem arra az egyszerű tényre hogy a meredek szélén kellene maradni, így kicsit balra húztam, így persze a támadópontnak kinézett tisztás is messzebb került tőlem. Bár amikor megláttam, kicsit kételkedtem, mert azon is legalább annyi bokor volt mint a mellette ligetessel jelölt részen. Kicsit kóvályogtam, aztán a kis völgy helyre rakott, és meglett a pont is. Innen gyors iramban leereszkedtem, majd át a 11. pontra, épp jó helyen, a növényzetrajz is sokat segített. A 12. felé meggondoltam magam, bár így utólag az útról alulról felfutva is jó lett volna, de ott elvetettem ezt a lehetőséget, és dobtam egy hátraarcot, megkerültem a bozótot, és felvágva a kis gerincre mentem a pontra. Innen aztán fokoztam a tempót, és hamar ledarálva a maradék 3 átmenetet beloholtam a célba. A vége igencsak jól sikeredett, a 220 méteres befutószakaszt 37 másodperc alatt tettem meg, ez 3:02-es tempót jelentett.

2. napi befutóponton
köszi a képet Herwig!

Nehezebbnek tartottam ezt a pályát mint az előző napit, de élveztem. Amit lehetett a terepből, azt kihozták: jó átmenetek, technikás pontkihelyezések, és embert próbáló terep mind domborzat mind pedig növényzet oldalról. Elsőre azt mondanám hogy kevesebb hibám volt mint tegnap, de ha nem csak a pontnál történő keveréseket hanem az útvonalválasztást is nézzük, akkor ez utóbbiban mintha gyengébb lett volna a 2. napi teljesítményem. Ennek ellenére jókedvűen jöttem el a versenyről, anélkül hogy tudtam volna az eredményt. Este aztán kiderült, hogy az 58 perces futásommal ezen a napon is a 7. helyet szereztem meg a 21 indulóból. Így aztán összesítésben a 15 fős mezőnyből a  6. helyen végeztem 114:11 idővel.

Jó verseny, jó helyszín, jó pályák, és jó szervezés - ez idáig a legkitűnőbb Spari kupám. De remélem ez csak átmeneti, és lesz még ennél sokkal jobb is.