Egy kis dicsekvés

Sajnos nem tökéletes a jellemem, persze nem is akarom hogy az legyen, és nem utolsó sorban nincs is olyan hogy tökéletes. Mindezek okán pedig simán belefér egy kis dicsekvés.

Történt pedig hogy nem is oly túl rég, talán egy hónapja, Esztivel folytatott egyik beszélgetésünk alkalmával felszínre került azon bennem lévő gondolat, hogy biza' hiányoznak nekem a teljesítménytúrák. Régen (értsd sok-sok évvel ezelőtt) rendszeresen jártam, de aztán elmaradt, mostanság pedig a futás vette át a helyét, illetve el az időt előle. Így aztán azon döntést hoztam, hogy szép lassan jó lenne (legalább megpróbálni) visszahozni a teljesítménytúrázást az életembe.

És mivel az ember rövid távon mindig könnyebben eredményes, ki is néztem a június 18-ra kiírt Gémes 30 teljesítménytúrát. Az új életformámat azonban nem hazudtolhattam meg, így egy érdekes hibrid ötlettel álltam elő: a távot félig futva félig gyalogolva teszem meg. A téli edzőfutásokból lemért tapasztalatok illetve saját elképzelésem is azt mutatta, hogy futásban 20km-ig vagyok kalibrálva, így a  terv most is ennyi volt, az utolsó 10 km pedig erősebb gyalogló tempóban. A kiírás szerint 30,75 km és 1030 m szintemelkedés várt rám a Börzsöny lankáin.

A lehető legkorábbi indulást választottam, hogy a hőségből minél kevesebbet kapjak, így reggel 8 kor már ott toporogtam a rajtban a túrázók között kicsit furcsán ható futószerkómban. Az itiner átvétele és némi nyújtás után szép lassan elindultam. A terv az volt, hogy ezzel a kombinált üzemmóddal, beleszámítva a pihenőket is, mindenképp 5 órán belül célba érjek.

Diósjenő határáig próbáltam beállítani magam egy kellemes kocogós tempóra, figyeltem hogy reagálnak az izmain, illetve kitaláltam hogy a 8p/km átlag lesz a megfelelő a teljes túrát nézve, így ahhoz igazítottam. A völgyben felfelé is ment a lassú kocogás, kivéve a parkolóba való meredek kitörést, az sétálva telt. Az első ellenőrző ponton 5 perc pihi és ivás. Tovább a Kámor csúcsáig (2. pont) ugyanez volt igaz, a szerpentinen futás, a meredek gerincen séta. Fent a csúcson 10 perc pihenő, Esztivel (aki előttem külön ment, csak kirándulni egy rövidebb kört) pont összefutottunk és ládáztunk egy kicsit. Legurultam a hegyről, majd pedig következett a gerincen liftezés, a 4. pontnál (Bugyihó) elmaradt a tervezett második láda-megálló, és haladtam le, egészen a völgyig. Az út vége olyan meredek volt hogy simán rontott az átlagomon. Az 5. pontnál is megpihentem 5 percre, csoki és ivás, majd elindultam a széles betonon/dózeren Drégelyvár felé. Odafelé még egy 5 perces igazolópontos megálló, majd 11 órára felértem a várba. Ez, leszámítva az állásidőket, két és fél órás menetidő volt a 20 km-es távra. Elvileg azt gondoltam, itt ér véget az erőm, de nem. Meglepődve tapasztaltam, hogy 15 perc pihi (evés-ivás) után továbbindulva még tudtam kocogni, pedig a téli hosszú futásoknál már 18 km után jött az izomgörcs. Ennek persze örültem. Az utolsó 11 km vegyesen telt, a 8-as pontig ment a futás, a kilencesig bele kellett sétálni az emelkedőbe, majd a végén is kocogtam, csak bent Diósjenőn váltottam sétára.

A teljes túrát 4 óra 40 perc alatt teljesítettem, ebből a tiszta futásidő 4 óra volt, a tényleges táv 31 km, a kiírásban szereplő 1030 m szintemelkedéssel. Így tulajdonképp teljesítettem a tervet, és ami a legfontosabb, azért még életképesen (és nem hullaként) értem be a célba.

Remélem hasznát veszem ennek a tapasztalatnak, és a következő téli alapozási időszakban többször lesz majd kedvem hosszút futni (még ha nem is ilyen nehéz terepen). Bár a hidegben futás nem az én műfajom, de hát így jártam, kellett nekem megszeretni a tájfutást :)