A címben szereplő biztatás talán viccnek is tűnhetnek, de valójában nem az. Sőt, teljesen komoly. És ez a bejegyzés is csak azért született hogy ez előbbit elmondhassam.
Mert egyébként semmi nem indokolná hogy a június 22-i szerdai edzőversenyről írjak, egyrészt mert nem volt fontos esemény, másrészt mert annyira jó sem volt. Hogy miért? Amikor az ember a 3sz versenynaptárban olvassa hogy "Helyszín: János-hegy, VK: Normafa", rögvest belátja hogy sok jóra nem számíthat. Főleg nem június vége felé. Csakis totál szívásra. De magát a körülményeket enyhítendő volt a nagyszerű tény, ami a rajtot megelőző pillanatokban derült ki: a pályákat Béla (Hegedüs Béla, KST) tervezte. És valóban, ez látszott is. Semmi meggondolatlan hülyeség, oda-vissza cikáztatás a hármas zöldek és meredek hegyoldalak között. Logikus vonalvezetés, sőt még néhol útvonal-választási lehetőség is belecsempészve. Hát így kell ezt kérem szépen! Bár a terep továbbra is ótvar rossz, a térkép pedig egyenesen gyújtósnak való, de legalább a pálya egy kicsit emlékeztetett arra amit úgy hívunk: tájfutás. Köszönjük Béla!Egyébként látszik hogy nem nagyon rajongtam a kint létért (egyébként tényleg nem), az utakon kocogtam, a többi helyen sétáltam. De legalább friss levegő járta át a tüdőmet. A kettesre magam sem értem az értelmetlen kerülőt, a négyes pedig jól megtréfált. Bele is telt vagy másfél órába mire túltettem magam ezen a 12 ponton. Jobb később mint sokkal előbb, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.