Már majdnem csupa pókháló lett a blog, de nem, szerencsére utolsó pillanatban a feledés homályába merülés (berozsdásodás?) előtt végre történt valami, amiről érdemes írnom.
A ROB-os és Indiándombos gyötrelmek után még a Vérmezőn kocogtam egy szerdait, kipróbáltam a csak növényzetes pályát, jó kis élmény volt. Az eredményről még ennyi idő elteltével sincs semmi hír :) no comment.
A következő terv a Borsod Kupa lett volna, vártam már hogy végre futhassak egy jót a csodálatos Bükk-fennsíkon. Esztit és anyukáját elkísértem az éjszakai OB-ra (mindketten érmesek lettek!), és miközben vártam (és áztam), bizony csúnyán megfáztam :( A másnapra kialakult erős torokfájásom és a szakadó eső miatt sajnos nem indultam a Borsod kupán.
A hét a lassú gyógyulással telt el, próbaképp csütörtökön elmentem a Margit-szigetre kocogni, de fél kör után elfáradtam :) ez elég vicces. Vagy inkább nevetséges. Sőt, egyenesen szánalmas. Sebaj, gondoltam, egy kis éjszakai kocogás Szentendrén nem árthat meg másnap. És milyen igazam lett!
Az idő kedvezett, az eső abszolút távol tartotta magát a versenytől, kellemes langy meleg kísérte a futást, volt aki rövidnadrágban és kis pólóban vágott neki. A pálya nem tartogatott sok meglepetést, egészen keveset kellett gondolkodni hozzá. Persze, egy 1 km x 0,5km-es terepen 5,6km-es pályát kitűzni ... hát hogy is mondjam ... khm, khm ... lehet, hogy talán jobb ötlet lett volna egy jó kis 2,5km-es sprint, amibe mindenki beleadhat apait-anyait.
Hogy izgalmas legyen a verseny, a szervezők azt kommunikálták a kiírásban: elég a térképolvasó lámpa. He-he, ez jó vicc volt :) aki csak egy kis ledes lámpicskut hozott, csúnyán megjárta (megbánta), aki viszont nagy lámpával jött, örülhetett. Voltak szakaszok, ahol teljesen hiányzott a közvilágítás, és holdfény hiányában matt sötét volt. Nekem sima túralámpám volt, láttam mindent, de azért némiképp mérsékelnem kellett a tempót a teljesen sötét szakaszokon.
A futás viszont nagyon jól esett, egész kevés hibával (10-esnél kis keverés, és a 7-esre rossz útvonalválasztás) végigkocogtam a pályát, erő hiányában nagy tempóra nem voltam képes, a végén az órám 6 perces km-eket írt ki. Így 47 perc vánszorgás után jutottam be a célba, sereghajtó eredménynek pont jó lesz :)
De hogy micsoda haszna volt a futásnak: másnap reggeltől már egyszer sem kellett fújni az orromat, a nátha huss!, elillant! Köszönet a versenynek a gyógyulásért, a szervezőknek meg a versenyért :)
A ROB-os és Indiándombos gyötrelmek után még a Vérmezőn kocogtam egy szerdait, kipróbáltam a csak növényzetes pályát, jó kis élmény volt. Az eredményről még ennyi idő elteltével sincs semmi hír :) no comment.
A következő terv a Borsod Kupa lett volna, vártam már hogy végre futhassak egy jót a csodálatos Bükk-fennsíkon. Esztit és anyukáját elkísértem az éjszakai OB-ra (mindketten érmesek lettek!), és miközben vártam (és áztam), bizony csúnyán megfáztam :( A másnapra kialakult erős torokfájásom és a szakadó eső miatt sajnos nem indultam a Borsod kupán.
A hét a lassú gyógyulással telt el, próbaképp csütörtökön elmentem a Margit-szigetre kocogni, de fél kör után elfáradtam :) ez elég vicces. Vagy inkább nevetséges. Sőt, egyenesen szánalmas. Sebaj, gondoltam, egy kis éjszakai kocogás Szentendrén nem árthat meg másnap. És milyen igazam lett!
Az idő kedvezett, az eső abszolút távol tartotta magát a versenytől, kellemes langy meleg kísérte a futást, volt aki rövidnadrágban és kis pólóban vágott neki. A pálya nem tartogatott sok meglepetést, egészen keveset kellett gondolkodni hozzá. Persze, egy 1 km x 0,5km-es terepen 5,6km-es pályát kitűzni ... hát hogy is mondjam ... khm, khm ... lehet, hogy talán jobb ötlet lett volna egy jó kis 2,5km-es sprint, amibe mindenki beleadhat apait-anyait.
Hogy izgalmas legyen a verseny, a szervezők azt kommunikálták a kiírásban: elég a térképolvasó lámpa. He-he, ez jó vicc volt :) aki csak egy kis ledes lámpicskut hozott, csúnyán megjárta (megbánta), aki viszont nagy lámpával jött, örülhetett. Voltak szakaszok, ahol teljesen hiányzott a közvilágítás, és holdfény hiányában matt sötét volt. Nekem sima túralámpám volt, láttam mindent, de azért némiképp mérsékelnem kellett a tempót a teljesen sötét szakaszokon.
A futás viszont nagyon jól esett, egész kevés hibával (10-esnél kis keverés, és a 7-esre rossz útvonalválasztás) végigkocogtam a pályát, erő hiányában nagy tempóra nem voltam képes, a végén az órám 6 perces km-eket írt ki. Így 47 perc vánszorgás után jutottam be a célba, sereghajtó eredménynek pont jó lesz :)
De hogy micsoda haszna volt a futásnak: másnap reggeltől már egyszer sem kellett fújni az orromat, a nátha huss!, elillant! Köszönet a versenynek a gyógyulásért, a szervezőknek meg a versenyért :)
Ui: a verseny rajtjában megtudtam, hogy több lelkes olvasóm is akad! Köszönet nekik ezért, sokkal jobb úgy írni, hogy tudom hogy van akinek ez örömet is okoz - rajtam kívül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.