2008. december 27., szombat

BUÉK Kupa, Hárs-hegy

Két hetet kellett várnom ismét egy futásra, és kigyógyulnom egy kis megfázásszerű betegségből, de mindkettő sikerült, így reggel 10kor a rajtban találtam magam. Eszti sajnos nem volt olyan szerencsés a gyógyulással mint én, így ő csak a fotós szerepét vállalta fel.

Istivel találkoztunk a rajtban, roppant örömömre szolgált amikor elárulta hogy 5km alatt van a pálya :) aztán később Eszti felkiáltott hogy "hú de szívás a 9-10 átmenet! Na más sem kellett, rögtön mondtam hogy tegyenek hozzá valami biztatást is mert menten elásom magam. Istinek még volt egy kijelentése: "az edzőverseny azért is jó, m
ert hozhat váratlan meglepetéseket", na emiatt is izgultam, bár igazából a verseny végén meg kellett volna kérdeznem mire gondolt, mert tulajdonképp nem találkoztam ilyen szituval.

Na szóval, öntevékenyen nekivágtam, és nyílegyenesen belefutottam az áthatolhatatlan dzsuvás szúrós átkozott derékig-elnyelős tüskés mély akármibe a távvezeték
alatt. Grrrrrr. Elmondtam egy szép lírai verset a környék jellegzetességeit kiemelve, majd rükverc, és kerülővel futottam ez egyesre, ahol Eszti várt egy lesifotóval.


A kettes-hármas nem volt gond, beleestem a pontokba, a négyesre volt egy szép terv
em: azt gyakoroltam, hogy elképzeltem még ez előző ponton magam előtt a négyes pontot a domborzatban, hogy hol is fogom keresni, leengedtem a térképet és úgy futottam, csak a terepet néztem. Egészen közel jutottam, pár métert kellett csak felfelé korrigálnom.


Az ötösön is kaptam egy fotót Esztitől, majd egy jó hosszú átmenet következett, a hat
os könnyű volt, ráadásul egy eltévedt futó is jött velem szemben és pont oda tartott, szóval megerősítést is kaptam. A hetes adta magát, a nyolcasra is a négyeséhez hasonló technikával mentem, és megint egész közel, de ismét picit alatta találtam magam. Úgy látszik, kicsit lefelé húzok.

A kilencesre is hosszú volt az út, végül azt választottam hogy egy jó darabig a gerincen az úton nyomtam felfelé, majd oldalazással-szinttartással fogtam a pontot. Aztán itt beugrott hogy a 9-10-re azt mondták Esztiék hogy gáz. Szerencsére nem kapott el a pánik, magabiztosan leszámolva a gerinceket, hamar a pontnál voltam. A 11-es pontot nem közvetlen irányba fogtam az útvillából, hanem a növényzethatárt használtam párhuzamos tartásra és úgy északra nyomultam. Egy srác átfutott előttem, Ő kicsit előbb kereste a pontot, ez enyhén engem is lelassított, de aztán felnéztem és ott volt (az építmény mellett) ahol vártam.

A 12-es pontig lazultam :) mivel a srác gyors volt, a pont meg könnyű, szélárnyékban mentem. A pontnál elengedtem hadd menjen, aztán nekivágtam ismét egyedül a lejtőnek. Tudtam már hol fogom átvágni magam a dzsuvás nyiladékon, onnan meg már felülnézetből üvöltött a pont. Érdekes, a srác később ért oda. A szimbolon szerencsére megnéztem a 14-est, hogy alul lesz a híd alatt, érdekes szitu volt, még nem ismertem ezt az átjárót :) Eszti már ott várt a fényképezőgéppel :)


Az utolsó két pont nem volt agymunka, igyekeztem futni, jó lett volna a srácot megelőzni, de kegyetlen gyors puska lábai voltak, így ő ért előbb célba. No sebaj, azért a végén kisprinteltem magam.


Összességében nagyon szuper pálya volt, mivel eleve nem futottam gyorsan, az egyesnél elment két-három percem, a két nagy emelkedőn sétáltam, így a vége 57:45 lett, de sokkal jobban örültem hogy komoly hiba nélkül. mentem végig. Szintén nagyon jó volt hogy sikerült ez a domborzatos-elképzelősdi, ha ezt jól kigyakorlom, sokat segíthet majd szerintem.

No és még egy adalék: egy régebbi bejegyzésben panaszkodtam
, hogy versenyek után mindig elfelejtem a pályát, merre mentem, a részleteket. Nos: ezt a bejegyzést úgy írtam, hogy verseny után elraktam a térképet, és nem vettem azóta elő :) Otthon még Esztinek felmondtam a pályát fejből, persze tudott olyat kérdezni amire nem tudtam a választ, szóval azért nem kaptam tőle ötöst :)

Szuper verseny volt, tökéletes évzáró futás, jól éreztem magam, köszönet a rendezőknek!

Kalandos pályákban, eldugott bójákban és dobogóban gazdag Boldog Új Esztendőt kívánok minden kedves tájfutó szaktársnak! :)


3 megjegyzés:

  1. "Istinek még volt egy kijelentése: "az edzőverseny azért is jó, mert hozhat váratlan meglepetéseket" "

    Nem egészen ezt mondtam. Így fogalmaztam egészen pontosan: Az edzőverseny arra jó, hogy lehet gyakorolni a váratlan szituációkat, amik a nagy versenyeken előfordulhatnak. (pl. a térképen nem jelölt, vagy nem várt dolgok lereagálás).
    Nem mindegy...

    VálaszTörlés
  2. Ó, bocsánat :) no így már persze érthetőbb, és ilyen volt is, mármint a "térképen nem jelölt dolgok lereagálása". Volt némi hiány a tereprajzban a valósághoz képest, de túléltem.

    VálaszTörlés
  3. na, örülök. Egyébként kicsit módosítottam a blogomon a képfeltöltési módot, így a Boróka már egy kicsit jobb, élvezhetőbb, úgyhogy megnézheted amit múltkor írtál.

    VálaszTörlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.