Az olyanoknak mint én, akik nem pihenős kategóriába neveztek a Hungária Kupára, abszolút jól jött ez a pénteki pihenőnap. Bár a térkép-méretarány és a pályahosszak változása körüli zűrzavaros információáramlás már sejtetett némi kellemetlenséget ...
Azért boldogan ébredtem fel reggel azzal a tudattal hogy ma csak keveset kell futni. Délelőtt kicsit belevetettem magam még a munkába (csak hogy nyugodtan zárhassam a hetet), majd napközben kimentem Eszti elé a vonathoz Szegedre. Visszaérve már csak egy kicsi felkészülésre maradt időnk, aztán kinyargaltunk a kettő órás null idő környékén a Mórahalom city-ben elhelyezkedő versenyközpont felé.
A pályahosszamat titok övezte, illetve a "szorozzátok fel 1,25-tel" információ volt talán a leghasználhatóbb. Mindent összevetve a 6 km már nem tűnt olyan mókásnak, de legfőképp nem rövidtávnak, és főleg nem sprintnek. Eszti elment az elején, még a befutóját lefényképeztem, aztán nekiindultam én is rajtba, laza kocogással. Hát az árnyékos helyeket bizony ki kellett érdemelni, de az egyik háztulajdonos volt olyan kedves hogy a kertjéből kifelé irányította a vízsugarat, így volt lehetőség egy kis felfrissülésre a 32 fokos szikrázó napsütésben. Sok nyújtogatás és néhány repülő után megközelítettem a rajt felépítményét, ahol csodálkozva láttam hogy - a sprint hagyományaitól élesen eltérve - kapunk egy perc térképnézegetést. Hát én kellően kihasználtam, megnéztem és elterveztem a négyes pontig az útvonalat, majd pedig megsasoltam hogy mikor következik az az ominózus labirintus. Aztán elrajtoltam. Igyekeztem "szokásos margitszigeti" edzőtempóban nekikezdeni, egész lendületesen ment, az 5. pontig tudtam is tartani. Egészen pontosan az első négy átmenetet 4:30-as tempóval tudtam végigfutni. Ez jól festett. Az ötösnél kis bizonytalanság következett, sehogy sem akaródzott azt a csúnya átmenetet végrehajtani, de aztán nem volt más választás. Után viszont jött a kegyetlen holtpont. A hetesig még csak-csak elvonszoltam magam, de a parkban és a labirintusban, ahol igazán lett volna lehetőségem időt behozni, teljesen el voltam zsibbadva, le is romlott az átlagom jócskán. De aztán valahogy kitisztult a fejem, rájöttem hogy nyafogásnak helye nincs, és a végét még jól megtoltam, hasonló tempóval mint az elejét. Beérve ránéztem az órámra, és totál nem hittem el amit látok: 6,8 km-t futottam. Az időm 36:36 lett, másfél perccel kellett volna jobb hogy a 4. helyre kerüljek. A győztes idő 29:08 volt.
A pályáról sok jót nem tudok mondani, igazából a gépembernek szólt. Pedig a teljes térképet jobban megnézve lett volna lehetőség rövidebb, pörgősebb, izgalmasabb pályákra. A labirintus kicsit feldobta a dolgot, de azért annyira nem hozott lázba, sokan voltak bent, ment a lökdösődés, és bizony hiába az ellenőrzés, páran simán átnyúlkáltak és átbújtak a kordon alatt. Mindenesetre jól elfáradtam, pedig nem sokkal később várt ránk a mobilos futogatás, amit semmiképp sem hagytunk volna ki.
Persze azt be kellett látnom, hogy itt már nagy tempó nem lesz, a sprintben nagyon elfáradtam, és kellett tartogatni az erőt másnapra. Esztivel úgy döntöttük, kipróbáljuk a "király kategóriát", azaz a Mobile-O pluszt. Ennek a lényege hogy mindkét versenyzőnél van térkép, mindenkinél a másik pályája, és együtt egyszerre irányítják egymást, miközben ők maguk is futnak. Atya ég, mire vállalkoztunk :) a taktikánk az volt, hogy mivel Eszti esze pörög jobban, először én elmondom neki merre menjen, majd miközben ő fut, elmondja nekem. Így nekem - csökkentebb képességeimmel - nagyobbrészt csak a saját irányomat kell megjegyezni. Az első meglepetés az volt - és ez igencsak a szervezők fifikáját dicséri - hogy két különböző tereprészlet volt a két térképen. Tehát én a nálam lévő, Eszti pályáját mutató térképen nem láttam a saját terepemet, így totál bemondásra kellett futni. Ez izgalmasabbá tette a feladatot. Szépen mentek a dolgok, felváltva mondtuk egymásnak az instrukciókat, igazából majdnem szinte folyamatosan tudtunk haladni. Nekem volt két megtorpanásom és egy iránytévesztésem, és Eszti ment egyszer félre, de ettől eltekintve szépen törtettünk előre. Nekem még volt két pontom mire Eszti már az utolsót fogta, így már csak ő kellett navigáljon, kicsit begyorsult a futásom, a végére még bele is tudtam hajrázni.
Az eredményekhez a hosszabb időt nézték, ez az enyém volt, 24:18, így "Dezsőke" nevű csapatunkkal a 3. helyre futottunk be. Érdemes volt megpörgetni a végét, mert Fanniék mindössze 13 másodperc hátránnyal kerültek mögénk. Elmondhatjuk hát, hogy kemény küzdelem volt :) Én még terveztem hogy kimegyek a szellemek éjszakájára, de végül nem tettem. A két futás együtt 10 km-t tett ki, majdnem annyit mintha egy szokásos nap lett volna. Így hát pihenésről szó sem volt, és várt rám a szombati, leghosszabb távú nap. De erről majd a folytatásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.