Hungária Kupa 2011, 2.nap

Sokáig gondolkodtam az alcímen, de végül semmi frappáns nem jutott eszembe. Igazából arra akartam utalni - röviden - hogy a második nap egy az egyben folytatása volt az elsőnek. Vagy inkább tükörképe? Valami ilyesmi. A lényeg hogy jól sikerült :)

A reggeli forgatókönyv hasonló volt a szerdaihoz: elsőnek érkeztem a parkolóba, sétáltam pár kört a célterületen, beszélgettem, lazultam, felkészültem, aztán indultam ki a rajtba. Nagy elhatározások nem voltak bennem, valahol mélyen persze nyilván az volt a cél, hogy legalább olyat produkáljak mint előző nap. Most nem volt olyan szerencsénk a rajtterülettel, kevesebb volt az árnyék, az emberek fürtökben lógtak a kis telepített fenyves szegélyén egy kis menedéket keresve a nap elöl. A frissítésre szánt 1-2 bödön víz hamar elfogyott, nekem is az utolsó löttyintések jutottak csak. De azért sikerült vizes fejjel és mosolygós arccal nekiindulnom az etapnak.

Az eleje rögtön lila dózerrel kezdődött, volt miről tájékozódni a vezetővonal mentén, így hamar meglett az első pontfogás - ez pedig adta a lendületet. Egyébként eldöntöttem, hogy a frissítőpontig (15-ös) nem állok meg - persze ha bírom. Talán pont miközben ezt kigondoltam, csúnyán elhúztam a kettes felé menet, így mikor kilyukadtam a szántott részre, jócskán a ponttól északra találtam magam. Bár a hiba nem volt több egy-másfél percesnél, bosszantott hogy így többet kellett futni a homokban. Sebaj. Ezután viszont sokáig nem volt gond, jöttek a dolgok szépen egymás után, haladtam is megtorpanás nélkül egészen a 9. pont utánig, ahol is beérve az erdőbe egy kicsit megkeveredtem. De szerencsére hamar jött a helyrerakás, így itt sem vesztettem fél-egy percnél többet. A 15. pont felé menet kaptam Béla sporttárstól egy "hajrásanyi"-t, ami úgy látszik rosszul sült el, mert rögtön ezután kénytelen voltam lassítani, majd megállni, sehogy sem értettem a jellegfa körüli zöldek viszonyait - legalábbis a terepen totál másképp nézett ki, és még a töltés sem igazolta az ábrázolást. No mindegy, itt is elment 1 perc, és nem sokkal rá még vagy felet kiutaltam magamnak a frissítőpontnál, ahol egy pohár víz a torkomba, egy pedig a fejemre ment. Ezután pedig a nap számomra legszebbre sikeredett átmenete következett, amit először ki akartam kockázni, de aztán végül mégis irányba mentem - nem bántam meg. Innentől pedig sima liba volt, bár a 17-18 között lehettem volna bátrabb átmenni a zöldön, de nem volt kedvem. A befutót még megküldtem, aztán csippantottam a célban egyet.

Amikor megnéztem az időmet, illetve a részidőket, eléggé meglepődtem. Kint a pályán úgy éreztem, hogy az 1-15 pontig kimondottan gyors voltam, gyorsabb mint előző nap, utána viszont - sajnos - belassultam. De összehasonlítva a győztes részidőkkel azt láttam, hogy a teljes hátrányom nagyjából egyenlő arányban oszlik el a pálya negyedein. No mindegy. A második napon a 9,5 km-es pályán 11,6 km-t futottam (ugyanúgy 2 km-rel többet mint első nap), mindezt 80:49 alatt, ezzel a 11 fős mezőny 7. helyére érkeztem. A győztes idő 59.28 volt, az előttem lévő 6. hely 5 percre volt, utánam pedig 4 perccel következett a 8. helyezett.

Az előző napi rossz tapasztalatok miatt a tájbringát kihagytam, helyette inkább a mikrosprint felé vettem az irányt. Az 500 m-es pályán 11 pont volt kijelölve, és persze a legszokatlanabb a 1:750-es méretarány volt. De azért egy próbát megért. Nagy reményeket nem támasztottam a döntőbe kerüléshez, hiszen összesen három selejtező volt a nagyon sok emberre, annyira jó meg azért nem vagyok. Ennek ellenére az eleje jól ment, a 7. pontig abszolút nem hibáztam, ott egy 15 mp benne maradt. A 9-es pontnál ugyanez történt, de az igazi bénázás a legvégén következett be, amikor is a 10-es pont után elfutottam Vietnámig :) egyébként nem értem magam, mert: a., indulás előtt láttam a befutópontokat; b., ha felnézek látom a célmolinót, onnan pedig könnyű lett volna visszakövetkeztetni a befutó helyét. Így viszont 1 perc ugrott. De hát ez van, nem kell ezt véresen komolyan venni. Eredmények még nincsenek, de ha az elért 4 perces időmből levonjuk a másfél perces keverést, máris megkapjuk a "B" selejtező 2 és fél perces győztes idejét :) sebaj, döntő helyett pihentem egy jót másnapra, rám fért.

És persze a pihenésen túl izgatottan vártam a pénteket több okból is: a sprint szám miatt, ami az összetettben a javítás lehetőségét hozta; feleségem, Eszti érkezését (mert azért uncsi volt nélküle a két nap egyedül), és persze a mobilos futást, amin ezúttal más kihívás várt ránk mint eddig. De erről majd a következő bejegyzésben írok.