A tegnapi edzés után egészen lelkesen érkeztem a helyszínre, jókedvűen bemelegítettem, jókedvűen a rajthoz mentem. A verseny után pedig elhatároztam - és ezúttal komolyan - hogy 3sz versenyre csak Népligetbe, Margitszigetre, és egyéb jól futható helyekre megyek. A kettő között történtek summázata alább:
Persze belátom, ebből a terepből túl sokat kihozni nem lehet (bár Eszti azt mondta, anno az egyik kedvence volt), szóval nem is tudom mit vártam. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig hogy megint dekoncentrált voltam, tehát magamnak is köszönhetem hogy nem túl vidáman értem be.
A kezdés még szép volt, bár már az egyes előtt is rossz helyen mentem le. Ötezres volt a térkép, gyorsan jöttek a dolgok, kapkodtam. A kettesre halál: itthon szembesültem a track alapján hogy mit is csináltam. Gondolom a ferde-észak miatt bénáztam, mert arra emlékszem hogy néztem (csak nem láttam, hihi) a tájolómat. Az utat meg csak úgy reflexből nem vettem észre. Vagy mittudomén.
A hármas felé bevállaltam volna a kettes zöldet (jelentése nehezen futható, és nem az hogy futhatatlan), tekintve hogy csak 30-40 méterről lett volna szó. Na most amikor már tényleg mozdulni nem bírtam a tüskétől, akkor visszafordultam, kerültem, de ott meg az egyik útvillában elbizonytalanodtam, ez még plusz időt jelentett.
Tehát az 1-3 pontokban ott hagytam 3-4 percet. Utána már gondolkodni nem kellett - na ez a másik problémám, azért lehetett volna ennél több fantáziát is rakni a pályakitűzésbe, teszem azt az 1-2-3 környékére több pontot, és a 7,8 környékén is jobban volt futható minden. Szóval a végén már csak loholtam amennyire tudtam, így 25 percet jöttem 3,7 km-en. Nem az én napom volt.
Persze belátom, ebből a terepből túl sokat kihozni nem lehet (bár Eszti azt mondta, anno az egyik kedvence volt), szóval nem is tudom mit vártam. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig hogy megint dekoncentrált voltam, tehát magamnak is köszönhetem hogy nem túl vidáman értem be.
A kezdés még szép volt, bár már az egyes előtt is rossz helyen mentem le. Ötezres volt a térkép, gyorsan jöttek a dolgok, kapkodtam. A kettesre halál: itthon szembesültem a track alapján hogy mit is csináltam. Gondolom a ferde-észak miatt bénáztam, mert arra emlékszem hogy néztem (csak nem láttam, hihi) a tájolómat. Az utat meg csak úgy reflexből nem vettem észre. Vagy mittudomén.
A hármas felé bevállaltam volna a kettes zöldet (jelentése nehezen futható, és nem az hogy futhatatlan), tekintve hogy csak 30-40 méterről lett volna szó. Na most amikor már tényleg mozdulni nem bírtam a tüskétől, akkor visszafordultam, kerültem, de ott meg az egyik útvillában elbizonytalanodtam, ez még plusz időt jelentett.
Tehát az 1-3 pontokban ott hagytam 3-4 percet. Utána már gondolkodni nem kellett - na ez a másik problémám, azért lehetett volna ennél több fantáziát is rakni a pályakitűzésbe, teszem azt az 1-2-3 környékére több pontot, és a 7,8 környékén is jobban volt futható minden. Szóval a végén már csak loholtam amennyire tudtam, így 25 percet jöttem 3,7 km-en. Nem az én napom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.