Ma olyan történ ami eddig még sosem. Még múlt héten Istit megkérdeztem, van-e kedve egy közös edzőfutáshoz, és szerencsémre/örömömre igent válaszolt. Eszti egyik régi, 2002-es, N21E-s, 7km-es pályáját terveztük végigfutni, így munka után kocsiba ülve elautóztunk Körtvélyesre, és a Nagy-Csákány-t vettük célba. A nem titkolt szándékom (túl egy kellemes futáson) az volt, hogy tanulhassak, fejlődhessek kicsit.
Már a célból a rajtba kikocogva megállapítottuk, hogy a térkép több helyen eltér, az elmúlt 9 évben sok minden tereprészlet változott az erdőműveléseknek köszönhetően. Sajnos, ez csak a kezdet volt, kint a pályán is nagyon sok eltérés volt, megváltozott jellegű területek, új irtások, kerítések. Így a tájékozódásnál a domborzat, és az utak egy jó része volt csak használható.
A terv a váltott vezetéses futás volt, de ez sajnos jó pár okból meghiúsult. Egyrészt a térképhibák miatt, másrészt mert az emelkedőknél én csúnyán befáradtam. Aztán a fáradtság hozta a hibákat is egymás után (meg egy esést is, de azt élveztem). A végén pár tervezett pontot ki is kellett hagynunk, mert egy kerítés végleg az utunkat állta. Összesen közel 10 km-t kocogtunk egy és negyed óra alatt, de ellenére minden viszontagságnak ezalatt sokat tanulhattam. A végére érdekesen fáradtam el: az izmaimat nem fájtak, de mentálisan nagyon lestrapálódtam.
Isti jól tanít (még ha nem is szándékosan csinálta): türelmes, először kérdez, aztán rávezet, és ha még akkor sem tudnám akkor esetleg megmondja a megoldást (bár ez utóbbira emlékeim szerint csak egyszer került sor). Futás közben folyamatosan jöttek az instrukciók, próbált hasznos tanácsokkal ellátni a tájékozódást illetően (pedig valószínű halálra unta magát a nyugdíjas-tempóm miatt). A végén pedig közösen kielemeztük a történéseket.
Ami a végére új felismerésként tudatosult bennem (túl az eddigieken), az két dolog:
- még mindig nem elég figyelmesen olvasom a térképet, sok apró nüanszot nem veszek észre. Ezentúl otthon szabadidőmben ha tehetem, böngészem kicsit a térképeket, és próbálom minél jobban szoktatni a szemem (az agyam) a kis részletek feldolgozásához.
- terepi futásnál nagy hangsúlyt kell helyezni a folyamatosságra (ezt nem tudom jobban mondani). Azaz hogy ne torpanjon meg az ember sokat, majd gyorsítson megint nulláról, mert az jobban fogyasztja az energiát, és persze növeli a futásidőt. Erre eddig nem figyeltem: amíg bírtam futottam, amikor már nem, visszaálltam sétára.
Egyszóval, a sajnálatosan rosszul választott terep ellenére nagyon sok hasznot hozott a tegnapi nap, ezúton is köszönet érte Istinek, és ahogy beszéltük a futás után, igyekszünk még ilyen alkalmakat megszervezni. Én bízom benne hogy így lesz, és még lesz alkalmam tovább tanulni tőle.
Már a célból a rajtba kikocogva megállapítottuk, hogy a térkép több helyen eltér, az elmúlt 9 évben sok minden tereprészlet változott az erdőműveléseknek köszönhetően. Sajnos, ez csak a kezdet volt, kint a pályán is nagyon sok eltérés volt, megváltozott jellegű területek, új irtások, kerítések. Így a tájékozódásnál a domborzat, és az utak egy jó része volt csak használható.
A terv a váltott vezetéses futás volt, de ez sajnos jó pár okból meghiúsult. Egyrészt a térképhibák miatt, másrészt mert az emelkedőknél én csúnyán befáradtam. Aztán a fáradtság hozta a hibákat is egymás után (meg egy esést is, de azt élveztem). A végén pár tervezett pontot ki is kellett hagynunk, mert egy kerítés végleg az utunkat állta. Összesen közel 10 km-t kocogtunk egy és negyed óra alatt, de ellenére minden viszontagságnak ezalatt sokat tanulhattam. A végére érdekesen fáradtam el: az izmaimat nem fájtak, de mentálisan nagyon lestrapálódtam.
Isti jól tanít (még ha nem is szándékosan csinálta): türelmes, először kérdez, aztán rávezet, és ha még akkor sem tudnám akkor esetleg megmondja a megoldást (bár ez utóbbira emlékeim szerint csak egyszer került sor). Futás közben folyamatosan jöttek az instrukciók, próbált hasznos tanácsokkal ellátni a tájékozódást illetően (pedig valószínű halálra unta magát a nyugdíjas-tempóm miatt). A végén pedig közösen kielemeztük a történéseket.
Ami a végére új felismerésként tudatosult bennem (túl az eddigieken), az két dolog:
- még mindig nem elég figyelmesen olvasom a térképet, sok apró nüanszot nem veszek észre. Ezentúl otthon szabadidőmben ha tehetem, böngészem kicsit a térképeket, és próbálom minél jobban szoktatni a szemem (az agyam) a kis részletek feldolgozásához.
- terepi futásnál nagy hangsúlyt kell helyezni a folyamatosságra (ezt nem tudom jobban mondani). Azaz hogy ne torpanjon meg az ember sokat, majd gyorsítson megint nulláról, mert az jobban fogyasztja az energiát, és persze növeli a futásidőt. Erre eddig nem figyeltem: amíg bírtam futottam, amikor már nem, visszaálltam sétára.
Egyszóval, a sajnálatosan rosszul választott terep ellenére nagyon sok hasznot hozott a tegnapi nap, ezúton is köszönet érte Istinek, és ahogy beszéltük a futás után, igyekszünk még ilyen alkalmakat megszervezni. Én bízom benne hogy így lesz, és még lesz alkalmam tovább tanulni tőle.
Basszus nagyon irigyellek, ha tudom hogy ide jöttök bekönyörgöm magam, talán Isti idegei elbírtak volna még egy amatört. Nagy élmény lett volna egy válogatott versenyzőt a célon és a rajton kívűl is látni az erdőben :)
VálaszTörlésA terep választás valóban nem volt a legszerencsésebb, talán egy kicsitt beljebb a Vitány-vári rész jobb lett volna.
Hát hármasban már biztosan nem lett volna olyan feelingje, de az biztos hogy így (nekem) nagy élmény volt. A terep meg tényleg felejtős, de hát a fene sem tudta előre ...
VálaszTörlésS.