2009. szeptember 15., kedd

Edzőfutás - tanulás - tapasztalatok

Ma olyan történ ami eddig még sosem. Még múlt héten Istit megkérdeztem, van-e kedve egy közös edzőfutáshoz, és szerencsémre/örömömre igent válaszolt. Eszti egyik régi, 2002-es, N21E-s, 7km-es pályáját terveztük végigfutni, így munka után kocsiba ülve elautóztunk Körtvélyesre, és a Nagy-Csákány-t vettük célba. A nem titkolt szándékom (túl egy kellemes futáson) az volt, hogy tanulhassak, fejlődhessek kicsit.

Már a célból a rajtba kikocogva megállapítottuk, hogy a térkép több helyen eltér, az elmúlt 9 évben sok minden tereprészlet változott az erdőműveléseknek köszönhetően. Sajnos, ez csak a kezdet volt, kint a pályán is nagyon sok eltérés volt, megváltozott jellegű területek, új irtások, kerítések. Így a tájékozódásnál a domborzat, és az utak egy jó része volt csak használható.

A terv a váltott vezetéses futás volt, de ez sajnos jó pár okból meghiúsult. Egyrészt a térképhibák miatt, másrészt mert az emelkedőknél én csúnyán befáradtam. Aztán a fáradtság hozta a hibákat is egymás után (meg egy esést is, de azt élveztem). A végén pár tervezett pontot ki is kellett hagynunk, mert egy kerítés végleg az utunkat állta. Összesen közel 10 km-t kocogtunk egy és negyed óra alatt, de ellenére minden viszontagságnak ezalatt sokat tanulhattam. A végére érdekesen fáradtam el: az izmaimat nem fájtak, de mentálisan nagyon lestrapálódtam.

Isti jól tanít (még ha nem is szándékosan csinálta): türelmes, először kérdez, aztán rávezet, és ha még akkor sem tudnám akkor esetleg megmondja a megoldást (bár ez utóbbira emlékeim szerint csak egyszer került sor). Futás közben folyamatosan jöttek az instrukciók, próbált hasznos tanácsokkal ellátni a tájékozódást illetően (pedig valószínű halálra unta magát a nyugdíjas-tempóm miatt). A végén pedig közösen kielemeztük a történéseket.

Ami a végére új felismerésként tudatosult bennem (túl az eddigieken), az két dolog:

- még mindig nem elég figyelmesen olvasom a térképet, sok apró nüanszot nem veszek észre. Ezentúl otthon szabadidőmben ha tehetem, böngészem kicsit a térképeket, és próbálom minél jobban szoktatni a szemem (az agyam) a kis részletek feldolgozásához.
- terepi futásnál nagy hangsúlyt kell helyezni a folyamatosságra (ezt nem tudom jobban mondani). Azaz hogy ne torpanjon meg az ember sokat, majd gyorsítson megint nulláról, mert az jobban fogyasztja az energiát, és persze növeli a futásidőt. Erre eddig nem figyeltem: amíg bírtam futottam, amikor már nem, visszaálltam sétára.

Egyszóval, a sajnálatosan rosszul választott terep ellenére nagyon sok hasznot hozott a tegnapi nap, ezúton is köszönet érte Istinek, és ahogy beszéltük a futás után, igyekszünk még ilyen alkalmakat megszervezni. Én bízom benne hogy így lesz, és még lesz alkalmam tovább tanulni tőle.

2 megjegyzés:

  1. Basszus nagyon irigyellek, ha tudom hogy ide jöttök bekönyörgöm magam, talán Isti idegei elbírtak volna még egy amatört. Nagy élmény lett volna egy válogatott versenyzőt a célon és a rajton kívűl is látni az erdőben :)
    A terep választás valóban nem volt a legszerencsésebb, talán egy kicsitt beljebb a Vitány-vári rész jobb lett volna.

    VálaszTörlés
  2. Hát hármasban már biztosan nem lett volna olyan feelingje, de az biztos hogy így (nekem) nagy élmény volt. A terep meg tényleg felejtős, de hát a fene sem tudta előre ...

    S.

    VálaszTörlés

Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.