A második napi pályán való futásom közben arra gondoltam (közvetlen azután a gondolat után hogy feladom), hogy mi legyen ennek a blognak a címe. A szégyenfutás? Vagy a nagy halál Cseszneken? De aztán a célba érve elmúltak ezek a gondolatok. Pedig ...
Nagy izgalmakkal érkeztünk péntek délután Veszprémbe, az izgalmat az okozta, hogy kis csúszásban voltunk. De szerencsére az odaérkezésünk után már lecsillapodtak a hullámok, és a rajtig bőven behoztunk minden lemaradást. Szó ami szó, nagy lelkesedésem és hangulatom nem volt, de Eszti azt mondta, majd menet közben megjön. Így is lett. Sőt, már a bemelegítés közben fordult a kocka.
Lendületesen indultam a sprint pályára, az első 7 pontot hiba nélkül fogtam, és 5:17-es percátlagot futottam. Ez még edzések közben sem szokott sikerülni (pontok nélkül). A nyolcasra már kicsit belassultam, jött a nagy emelkedő, amiben nagyon elfáradtam. Nagyon nagyon. De még annál is jobban. Olyannyira, hogy a kilencesre, ami egy triviálisan könnyű és rövid átmenet volt, hatalmasat hibáztam. A térképet így utólag nézve nem is igazán értem mi történt velem. Egy jó szó van rá: agyhalál. Utána már csak bevánszorogtam a célba, 23 indulóból a 10. lettem, 2,5km-es pályán 3,5km-t futva 21 és fél perc alatt.
Ami eddig még sosem sikerült, de éreztem hogy a pálya elején benne lehet a pakliban: két átmenetet is nyertem, az egyiket holtversenyben. Hurrá :)
Kis pihenést követően (aztuán hogy Eszti befutott szokás szerint az első helyre), elmentünk mobilostájfutni. Amit nagyon szeretünk mind a ketten. Ő kezdte az irányítást, amit nagyon-nagyon szuperül csinált, olyannyira, hogy végig teljes erőmből tudtam futni, és szinte láttam magam előtt a térképet ahogy mondta a telefonban az instrukciókat. Egy kicsi mellémenésünk volt, de ezzel együtt is remek idővel (5:44) értem be, 4:47-es percátlagot futva. Ilyen teljesítményt még soha(!) nem produkáltam. Sajnos ezután, amikor a második pályán én irányítottam, már nem voltam olyan ügyes mint ő, és volt egy nagy mellémenésünk, így az összeredményünk nem lett olyan rózsás, egy másodperccel csúsztunk le a dobogóról. De majd legközelebb szépítünk :)
Második nap rekkenő hőségben, majdnem délben rajtoltam a cseszneki terepen. Már előre féltem a pályától, amin 240 méter szint várt rám. Ez nem az én erőnlétemnek való. Már az egyes pont felé menet kiderült, hogy nagyon vagány vagyok, nagy a szám, de valójában gyenge vagyok mint a tavaszi harmat. A 3-4 átmenetben (túl a szokásos 2,5 km-en) jött a fáradtság, és ismét (menetrend szerint) nagyot bakiztam, ekkor komolyan elgondolkodtam azon hogy feladom, de aztán a térképet nézve rájöttem, hogy a visszafele úton akár a többi pontot is megfoghatom. Szóval letettem a megfutamodásról.
A következő baki az ötösön várt rám, bár ez fix meggyőződésem hogy térképhiba volt, vagy a tisztás jelleghatára szerepel rosszul a térképen, vagy rossz gödörben volt a bója (bár inkább az elsőre szavazok). Utána már lendületesebb lettem, és az 1:20-as időt tűztem ki célul (50-55 percet szerettem volna induláskor), ami végül aztán 1:10 lett (5,5km-es pályán 7km-t futva), ez a 26 indulóból a 14. helyet jelentette.
Egyébként érdekes: már az első pontra érve, mikor láttam hogy az órám 15percet ír ki, teljesen elkeseredtem. Pedig: utólag megnézve a részidős eremdényeket látszik, hogy az első két helyezetten kívül a többiek ekörül mentek. Szóval kár volt leengednem.
Összességében mindkét nap jó pályán futhattam, a verseny rendezése is nagyon tetszett. A két befutó volt kicsit gázos, első nap a kerítés körül tébláboló embereket, második nap a parkoló szélén szállingózókat kellett kerülgetni. De ez túlélhető volt. Külön elnyerte a tetszésemet a térképek minősége.
Tapasztalat és tanúlság: szörnyű dolog ez az agyhalál. 2,5 - 3 km, és/vagy 8 fogott pont után következik, ez már többedszerre van így. Nagyon elfáradok (mivel nem vagyok elég edzett), és az agyam lezsibbad, hibás döntéseket hozok. Ilyenkor mindig nagy hibák csúsznak be. Egyelőre nincs ellenszer, de már dolgozom a megoldáson, azon, hogy sokkal fegyelmezettebb legyek kint a pályán. És persze: sosem leengedni!
Nagy izgalmakkal érkeztünk péntek délután Veszprémbe, az izgalmat az okozta, hogy kis csúszásban voltunk. De szerencsére az odaérkezésünk után már lecsillapodtak a hullámok, és a rajtig bőven behoztunk minden lemaradást. Szó ami szó, nagy lelkesedésem és hangulatom nem volt, de Eszti azt mondta, majd menet közben megjön. Így is lett. Sőt, már a bemelegítés közben fordult a kocka.
Lendületesen indultam a sprint pályára, az első 7 pontot hiba nélkül fogtam, és 5:17-es percátlagot futottam. Ez még edzések közben sem szokott sikerülni (pontok nélkül). A nyolcasra már kicsit belassultam, jött a nagy emelkedő, amiben nagyon elfáradtam. Nagyon nagyon. De még annál is jobban. Olyannyira, hogy a kilencesre, ami egy triviálisan könnyű és rövid átmenet volt, hatalmasat hibáztam. A térképet így utólag nézve nem is igazán értem mi történt velem. Egy jó szó van rá: agyhalál. Utána már csak bevánszorogtam a célba, 23 indulóból a 10. lettem, 2,5km-es pályán 3,5km-t futva 21 és fél perc alatt.
Ami eddig még sosem sikerült, de éreztem hogy a pálya elején benne lehet a pakliban: két átmenetet is nyertem, az egyiket holtversenyben. Hurrá :)
Második nap rekkenő hőségben, majdnem délben rajtoltam a cseszneki terepen. Már előre féltem a pályától, amin 240 méter szint várt rám. Ez nem az én erőnlétemnek való. Már az egyes pont felé menet kiderült, hogy nagyon vagány vagyok, nagy a szám, de valójában gyenge vagyok mint a tavaszi harmat. A 3-4 átmenetben (túl a szokásos 2,5 km-en) jött a fáradtság, és ismét (menetrend szerint) nagyot bakiztam, ekkor komolyan elgondolkodtam azon hogy feladom, de aztán a térképet nézve rájöttem, hogy a visszafele úton akár a többi pontot is megfoghatom. Szóval letettem a megfutamodásról.
A következő baki az ötösön várt rám, bár ez fix meggyőződésem hogy térképhiba volt, vagy a tisztás jelleghatára szerepel rosszul a térképen, vagy rossz gödörben volt a bója (bár inkább az elsőre szavazok). Utána már lendületesebb lettem, és az 1:20-as időt tűztem ki célul (50-55 percet szerettem volna induláskor), ami végül aztán 1:10 lett (5,5km-es pályán 7km-t futva), ez a 26 indulóból a 14. helyet jelentette.
Egyébként érdekes: már az első pontra érve, mikor láttam hogy az órám 15percet ír ki, teljesen elkeseredtem. Pedig: utólag megnézve a részidős eremdényeket látszik, hogy az első két helyezetten kívül a többiek ekörül mentek. Szóval kár volt leengednem.
Tapasztalat és tanúlság: szörnyű dolog ez az agyhalál. 2,5 - 3 km, és/vagy 8 fogott pont után következik, ez már többedszerre van így. Nagyon elfáradok (mivel nem vagyok elég edzett), és az agyam lezsibbad, hibás döntéseket hozok. Ilyenkor mindig nagy hibák csúsznak be. Egyelőre nincs ellenszer, de már dolgozom a megoldáson, azon, hogy sokkal fegyelmezettebb legyek kint a pályán. És persze: sosem leengedni!
Mindig nagy élvezettel olvasom a blogodat és örülök, hogy nem veszted el a kedvedet a gyengébben sikerült versenyek után sem és élvezed a tájfutást.
VálaszTörlésZetor
Köszönöm , és bár egy pillanatig tényleg képes vagyok letaglózottá válni, de aztán mindig újra lendületet kapok.
VálaszTörlésEgyébként ez a hétvége nem kapta meg a "gyengébben" sikerült jelzőt, hiszen két új teljesítményrekordom is született, ez szépíti a két nagy bakit.
Kedves Sanyi!
VálaszTörlésMost tévedtem ide a blogra, és nagyon megörültem, mert bár sok olyan kifejezés van itt is amit (még) nem értek, de azt hogy "dilettáns" tudtam értelmezni, és egy kis bátorságot töltött belém, hogy kérdéssel forduljak hozzád!(Bár a bejegyzés olvasása után már nem nagyon tűnsz dilettánsnak..)
Szóval arról lenne szó, hogy viszonylag rég óta (15éve) futok hobbi szinten rendszeresen, és általában az élet szerencsére úgy hozta, hogy erdő közelében éltem, tehát adott volt hogy erdei utakon..
Nagyon szeretem a terepek és szintek változása által nyújtott kihívásokat,de az utóbbi időben fogalmazódott meg bennem, hogy egy kicsit tovább lépnék..Hallottam régen a tájfutásról, és úgy érzem, éppen az itt nélkülözhetetlen agymunka az, ami kicsit hiányzik nekem futás közben..
Abban szeretném a segítségedet kérni, hogy egy amatőr futó hogy tud elindulni a tájfutás rögös útján?
Nézegettem a lakóhelyemhez közeli edzéslehetőségeket, de meg kell mondjam a legtöbb 18 éves korig hírdet, én meg már 34 vagyok. Ahol meg felnőttek is edzhetnek, ott meg szintén együtt zajlik a fiatalokkal..
Kicsit kevésnek érzem az edzettségemet ehhez most.
Lehet tájfutás edzéseket egyedül is szervezni?
Tudnék valahogy kezdetben egyedül is készülni, hogy ne teljesen bénán menjek majd el egy KOMOLY edzésre?
Ha válaszolsz, azt előre is nagyon szépen köszönöm!
Addig is szép napokat!
Andrea
Szia,
VálaszTörlésSzivesen segitek amit tudok, irj az ns{kukac}turavezetes.hu-ra, hogy lassam az email cimed, es oda valaszolok :)
Udv,
Sanyi