Ez egy nagyon fontos kérdés, főleg azért, mert ennek megválaszolása nélkül ez a blog csak úgy lógna a levegőben. Nos, három fő okom (is) volt hogy belekóstoljak ebbe a sportba:
- Kilenc éve foglalkozom túravezető oktatással, szeretem a természetet, a térképeket, szeretek tájékozódni. Sokszor szembe jött már velem a tájfutás a barátok, ismerősök, túravezető társak, más oktatók révén, de mind ezidáig nem volt elég motiváció arra hogy kipróbáljam. Kicsit féltem a versenysport jellegétől.
- Mostanra kialakult életvitelem igényelt már egy olyan testmozgást, ami rövid ideig tart (szemben a túrázással, kerékpározással, hegymászással), jár azért némi erőkifejtéssel, és a természetben lehet végezni. Ez ideálisnak tűnt.
- És hát a koronát természetesen kedvesem tette fel: hiszen Eszti tájfutó, méghozzá a javából, és megismerkedésünk óta rendkívül büszkén nézek fel őrá és tisztelem az eredményeit. Biztatott, hogy próbáljam ki, szeretni fogom, és én így is tettem.
Egy kis "próbaként" egy nyár eleji hétvégén elmentünk a Vértesbe, és Eszti kirakott nekem egy régebbi versenypályát, 12 ponttal. Én pedig szépen végig futottam :) illetve hát azt azért nem lehetett még futásnak nevezni, szegény az utolsó ponton 45 percet várt rám, pedig csak tízzel később indultam. De azért azt láttuk hogy nem vagyok teljesen anitalentum, így elhatároztuk, hogy nyár végén belevágunk és kipróbáljuk.
Itt a képen Eszti, a kedvesem.
Hát igen...Sanyi rákapott a tájfutásra...
VálaszTörlésElső alkalommal ahogy ő is írta, kiderült hogy tájékozódás tekintetében abszolute reményteljes tájfutó, az erőnléttel sincs gond nála, egyszerűen csak másfajta mozgáshoz szokott hozzá, még nem elég gyors. Nem kis dolog, hogy már az első alkalommal sikeresen abszolválta a futásközbennézematérképet feladatot, ez sokaknak időbe telik.
Magam is meglepődtem hogy egy-két verseny után milyen lelkesedéssel veti bele magát a versenyekbe. Érdeklődve és magamban mosolyogva figyelem hogyan követi el azokat a hibákat amelyeket én is és valószínűleg valamennyien elkövettem/elkövettünk már. Nincs új a nap alatt :)
Igyekszem tanácsokkal ellátni hogy folyamatosan fejlődjön, a tájfutás rejtelmeiben gyorsan és jó irányba haladjon. Igyekszem felkészíteni, hogy bizonyos hibákba ő ne essen bele.
Sanyi is maximalista így abszolute megértem amikor a versenyek után minden hibáért magát ostorozva bosszankodik, próbálja a tanulságokat leszűrni és le is írni. Én is ilyen voltam...bíztatom is mindig amikor mérgelődve azt gondolja csak ő képes ilyen hibákra...hát nem...ezeket egytől egyig én is végigéltem. Ezekből tanulunk, így fejlődünk.
Számomra lelkesedése azt is jelenti hogy magam is több versenyen fogok részt venni ismét és bár a térdem ellenkezik, többet futok hogy valamennyire élvezzem is a pályákat.
Sziasztok,
VálaszTörlésnagyon jó a blog és öszintén örülök, hogy Eszter immár Sanyival :) visszatér kicsit a tájfutó létbe.. :) Remélem hamarosan személyesen is találkozunk :)
Üdv: Bander
Szeva! köszi a blog-dícséretet! Hát meg kellett kérdezzelek Esztitől hogy ki is vagy, plusz megnéztem az arcod is az MTFSZ-en, igyekszem a következő alkalommal majd megismerni is :) meg hát már jövőre én is KTK-s leszek, így több esély lesz találkozni! Üdv: Sanyi
VálaszTörlés