Tavaszi tükör Kunfehértón

Remek programnak ígérkezett a kiírás szerint ez a program, és habár messze is volt, megérte az utazást. Remek helyszínen remek pályát kaptam, független az eredménytől egy jó futásnak könyveltem el.

Pedig a rajtba menet nem éreztem magam igazán jó formában, lelassultak voltak a mozdulataim, a bemelegítés is olyan felemásra sikeredett. Elmaradt az indulás előtti térképnézegetés, amit afféle asszimilálódásként szoktam végezni. A 8-10 fokos elő-tavaszra való tekintettel rövid ujjú felsőt szavaztam meg magamnak, egyben egyfajta inspirációként is a futásra. Mivel idén biztosan nem leszek ott a HOB-on, ez a futás volt hivatott pótolni valamelyest a tavaszi hosszú távú kihívást. A 11,2km-es pályára neveztem be, ami egyébként sokszoros kategória-összevonások eredményeképp lett.

igen, az órát csak a 3. pontnál kapcsoltam be...

Az első pontra biztonságos nem túl gyors megközelítést választottam, csak hogy érezzem mit bír a lábam, és hogy szokjam a terepet. Az órámat 6:30-as km átlagra állítottam, hogy azért pontkereséssel együtt se menjek az alá egy átmenetben sem  (egyébként nem is sokat jelzett a verseny alatt). Az erdő egyébként aránylag jól futható volt, néha aljnövényzettel, egy-két új kitermeléssel, a vége felé pedig kaptunk pár süppedős homokos irtást. Magával az egész pályával semmi problémám nem volt, a hetes előtt a fehér erdő határa nem volt tiszta, de aztán a domborzat segített. 90 perces időt terveztem, számolva a mindössze közepesnek minősíthető tempómmal, ami egyébként össze is jött volna, ha a 14-es pontra menet nem történik az ami. És itt elérkeztünk ezen bejegyzés mondanivalójához. Előzményként annyit, hogy a 12. pontnál beértem Szlávik Zolit, aki három perccel mögöttem indult, de aztán valahogy elém került, majd a 13. pontot már előtte fogtam. A 14. felé a terv egyszerű volt, a térképen kék pöttyözéssel jelöltem. Ehhez képest ott látható mi történt. Halvány sejtésem van arról mi történt, de íme egy felhívás: aki megfejti hogy a kék pöttytől való elválás után pontosan mi a fene járhatott a fejemben, mire mit reagáltam és milyen döntések miatt lett ez a ... hát szavakkal nem tudom kifejezni mekkora égés, az a következő versenyen ahol találkozunk vendégem 1-2 sörre :) Itthon boncolgatva a dolgot még az is jobb lett volna, ha a 13. után az útra érve azon elfutok a fehér erdőig, és ott átvágok a pont felé úgy ahogy azt végül is tettem.

A nagy hibával együtt 96 percet jöttem (ez saccra 85-86 lehetett volna), ami a 11,2 km-es pályán (futva 13,5 km) nem annyira rossz, saját értékrendem és elvárásaim szerint. A futás végig jól ment, a 14-es kivételével a többi pontfogás, útvonalválasztás jó volt. De azért ez a verseny tényleg tükröt tartott, amiben láthattam: igen, ez vagyok én még mindig, lelkes, de figyelmetlen.