Négykézlábas tájfutás sógoréknál

És itt most nem arra kell gondolni hogy egy, Ausztria meredek hegyei között rendezett versenyen vettem részt. Hogy mire, az majd kiderül a lentiekből.

A ROB után elnyelt a munka és a magánélet adta feladatok tömkelege, olyannyira hogy semmiféle edzési lehetőségre nem maradt időm. (És az ONEB-ig ez várhatóan sajnos így is marad, de hát ezt tudomásul vettem, tudva hogy utána nem sokkal már visszaállhat minden a kellemesebb kerékvágásba.) No persze mindezt a külvilág nem tudhatta, így hét elején rám üzent Isti, hogy nem nagyon látja a nevem a nevezettek között. És ezzel biza nem tévedett. Azt persze nem akartam hogy úgy tűnjön, szándékosan negligálom a MOM-os rendezvényeket, így engedtem sógorom kedves unszolásnak és megkértem írjon fel a vasárnapi rajtlistára, remélve hogy ki tudok préselni 2-3 óra szabad időt a dolgos hétvégéből. Valahogy nagy nehezen sikerült is.

Fáradtan és hatalmas ásítások közepette érkeztünk a Kopár Csárda parkolójába, fél órával indulás előtt. Gyors átöltözést követően kisétáltunk a rajtba, és hát mit mondjak: a bemelegítésem is közröhej tárgyát képezhette volna. De hát a cél tényleg inkább az volt hogy egy pickét élvezhessem a térképolvasást és tájékozódást, amire lássuk be hogy a Zajnát, és az Isti tervezte pályák konstellációja igencsak alkalmas :) szóval tudtam hogy fejben sok minden eldőlhet, szóval mérsékelt erővel, de annál nagyobb odafigyeléssel és jó kedvvel indultam neki a pályának.

Az egyes pont környéke a KOB-ról már ismert volt, hamar meglett. A kettesre szépen átoldalaztam, itt belebotlottam egy sporttásba, akiről a hármas felé menet kiderült hogy ő is az én kategóriámban van, és a pálya többi részén mögöttem (néha mellettem) is maradt. Az első megtorpanás a hetes előtt volt, itt az eggyel balra lévő nyeregbe érkeztem, de hamar rájöttem a turpisságra és átugrottam a szomszédba. Aztán leugrottam az árokba, ki belőle, fel a kis gerincre, át még egy völgyön és már ott is voltam a gerincen a kis kúpnál ahol örömmel konstatáltam hogy szemben a fenyves-bokros részen már látszik is a jellegfa. Ezt ott teljes magabiztossággal tettem, és egyébként jó is lett volna a dolog, ha nem lett volna feladat előtte a 8-as pont begyűjtése is :) de hát így ez kimaradt. Persze mondanom sem kell, ezt ott és akkor abszolút nem vettem észre. A tízes felé menet sajnos elszámoltam magam egy völggyel, de a rossz helyen felfelé menet a tisztás helyre rakott, után a kúpot kerülve visszafutottam a pontért, a részidőket nézve ez 4 percembe került. Aztán igyekeztem nagyon figyelni, mert a térképre nézve láttam hogy a nagy hosszú átmenet után már pikk-pakk a cél következik. A terv megvolt, és az csak pluszban segített hogy az útvonal az 5. mellett vezetett el. Utána pici félrehúzás történt, de egyszerűbbnek tartottam tovább menni (mivel képben voltam), mint korrigálni. Ezután biztos megérezhettem a cél szagát (ami nálam gyakori hiba, hajlamos vagyok az utolsó pontokra nem figyelni), mert az utolsó előtti pontra szép nagy ívet vettem, a befutóra pedig hát hogy is mondjam ... arra talán szavak sincsenek.

De ettől függetlenül vidáman értem be a célzászló alá, és a vidámságom még akkor sem szállt el amikor Oszi megkérdezte hogy "Sándor, a 83-as ponttal mi van?". "Mi lenne?" - válaszoltam - "biztos hogy fogtam, lehet hogy nem csippant". És ennél jobban nem is érdekelt ott abban a pillanatban. Aztán beszélgettem a körülöttem futó emberkével, Attilával, konkrét emléke neki sem volt, de a "ketten már csak észrevettük volna ha kimarad" teória látszott győzni. 10 perccel később, átöltözés után mondtam Esztinek, hogy biztosan hibáztam, hiszen semmi emlékem nincs arról, hogy mentem volna a 8-9 átmenetben, a 7-9 viszont abszolút előttem él. Aztán itthon letöltve a GPS adatokat ez be is bizonyosodott.

De tényleg nem bánom az egészet, a totál nulla agyi és fizikai állapotomhoz képest nagyon jól esett ez a kis futás, remek pályát kaptunk, a rengeteg négykézláb mászással együtt is nagyon élvezhető volt minden átmenet, és megnyugtató eredményképp nekem elég az a tény hogy a 7. pontnál (a hiba előtt) a 2. helyen álltam két nyert átmenettel. És most az ONEB-ig tényleg csend, ott meg aztán ... majd meglátjuk mi lesz ;)