Ember küzdj! - Őszi Spari 2012

"Lehettem volna..." - énekli Charlie egyik dalában, és énekelhettem volna ezt én is vasárnap. Pedig nem voltam messze a kitűzött céltól.

Az eddigi Spari kupák nem épp sikertörténetek voltak. Valahogy úgy mint az OB-k esetében, nem tudtam felnőni a kihíváshoz. A Vértes sűrű csipkéi és szabdalt trükkös terepei valahogy mindig megtréfáltak. Most egy 24 fős mezőny várt rám 35Br kategóriában, és egy tök ismeretlen terep Pusztavám környékén. Mindkét napra csekély négy és fél km körüli pályahossz volt előirányozva, ahhoz viszont tekintélyes szintemelkedés, 180-200 méterek társultak. Szóval látszott hogy nem csak az agyamat kell majd használni, hanem némi lábizmot is. Ez persze az én szintemen előnyre is váltható.

Ettől függetlenül minden különösebb várakozás nélkül indultam neki szombaton a pályának, azon általánosan működő jó tanácsot mondogatva magamban hogy nem elkapkodni az elejét. Nos, hiába minden, elkapkodás ugyan nem volt, de némi eltévelyedés igen. Az első pont még hagyján, szépen átugráltam tisztásról tisztásra, harmadikra meg is lett az enyém, alig voltak távolságok. De a kettes pont ... én nem is értem, szinte csak rám nem üvöltött az a nyavalyás szárazárok. Az volt ám a baj, hogy azokra a fránya jelleghatárokra apelláltam, azok meg aztán végképp nem jöttek. Itt oda is lett vagy két perc, üsse meg a kavics. Aztán nekilódultam, mi több, igyekeztem tempót is belecsempészni a futásba. A hetesre egészen határozott tervem volt, és nem az hogy szembe átfutok, hanem hogy a zöldet balra kerülöm, de kicsit túlfutottam az úton. A részidők alapján max. fél percet bukhattam. A nyolcas bizony megtréfált, domborzatból próbáltam tájékozódni, és kicsit fölémentem, pedig tudom jól, hogy az ilyen tereptárgyakat épp hogy alulról kell becserkészni mert onnan láthatók. Na mindegy. Ezután a pálya egyetlen útvonalválasztós átmenete (8-9) következett, aminek végrehajtását már az elején megterveztem, és szerencsére a tervek alapján végre is hajtottam. Persze most már nem így csinálnám, hanem szépen fent körbe a széles úton és a nyiladékon. De a részidők alapján mégsem volt ez rossz döntés, a folyamatos futással a 3. legjobb részidőm lett. Ezután már sétagalopp volt a pálya, tekertem ahogy tudtam, sőt a 12. pontra átmenetet is nyertem, és végül 46 perc alatt sikerült beérnem az 5,5 km tényleges futás után. Nem értékeltem túl jónak az eredményt, így aztán nagyon meglepődtem mikor este az eredménylista 5. helyén találtam magam. Hopp!

Arra gondoltam, az a két hely igenis javítható, hisz 5 perc bagatell hibám volt, és ki sem futottam magam rendesen, másnap egy jobb tájékozódással és kicsit nagyobb erővel simán dobogóra küzdhetem magam. És ezzel elő is állt a terv vasárnapra. Próbáltam visszaemlékezni a Kalocsa Kupás jó futásom lelki állapotára, és ahhoz hasonlóval nekiindulni. A térképfelvétel és az indulás közötti egy percben végignéztem a pályát, és rögzítettem mik a kritikus pontok. Szerencsére technikailag könnyebbnek ígérkezett a feladat. A kezdés jól sikerült, a négyes pontig jó tempóban és hibátlanul mentem. Itt még dobogós is voltam. Aztán jött az előző napéhoz hasonló egyetlen komolyabb átmenet, amire meg is volt a jó terv, de feltehetőleg a kimászás okozta befáradás sajnos egy rossz döntéshez vezetett: a völgy oldalában ahelyett hogy picit is a tájolómra néztem volna, megpróbáltam "érzésből" menni, aminek csúfos vége lett. Ráadásnak a tipikus béna hiba is bejött: megláttam egy emberkét futni "valami felé", és hát szinte tudni véltem hogy az csak az én pontom lehet. Hát a nagy frász fenét. Nagyon durva hibát vétettem, mintegy 200 méterre lévő másik gödröt fogtam meg. Ejjj. Kár volt ezért. Utána már hiába tekertem, hiába mentem végig hiba nélkül, futottam ahogy tudtam, a szombatihoz hasonlóan csak az 5. helyet sikerült megszereznem a 46:39-es időmmel. Pedig nyertem a 6. átmenetet, és a befutót is (ez utóbbit jócskán).

A két nap összesített eredményében végül a 4. helyen végeztem, 2 perccel és 22 másodperccel lemaradva a dobogóról. Pedig nagyon ott lett volna az ha kicsit jobban figyelek. Sebaj, élveztem a küzdelmet, és vasárnap az egy hibától eltekintve jó volt a végig tempós futásom és szinte hiba nélküli tájékozódásom. A Kalocsa Kupás élményeket is belevéve, azt hiszem lassan tényleg lesz mire építkezni.