Mecsek Kupa 2010.

Nehéz elkezdeni ezt a bejegyzést, már címet sem tudtam igazán adni neki. Vártam nagyon ezt a versenyt, mert nagyon megszerettem a Mecseket (úúúúú, az elején hogy rühelltem a töbröket és mindent ami mélyedés), és mert már hiányzott egy jó futás. Ez utóbbi továbbra is hiányzik :) de remélem már nem sokáig.

Az ÉOB-t megelőzően a gyógyulási időszak nem nagyon engedte a futást, utána meg ez a borzalom csapadékos időjárás nem kímélt. Így nekem, szegény szerencsétlen kocafutónak csak a sóhajok maradtak mikor megláttam az első napi középtáv 245m szintjét az 5,6km-es pályámban. De azok őszinték és mélyről jövők voltak.

Ettől még vidáman és lelkesen álltam a rajthoz, aránylag tiszta fejjel, és vártam mit látok majd a térkép másik oldalán miután behelyezem a fóliába. Nem szeretem a repülőrajtot, mert eddig hosszú másodpercekig kerestem a térképen hogy hol is vagyok, merre az egyes pont és merre is menjek. De most mindez futás közben 2-3 mp alatt megvolt, és mint a track-en is látszik, szépen egyenesen az 1. pontig futottam. Az első pont ilyetén típusú meglelése pedig igencsak önbizalmat ad :) és mondhatnám hogy a "lovak közé csaptam", de bruhahahaha - no persze ha lenne ami közé csaphatnék. A nyolcasig szépen elsikolttam, persze a hetes felé az emelkedő a nyeregig egy örökkévalóságnak tűnt. Talán ezért is, mert a fáradtság itt már bejelzett, innentől jött pár hiba.

A kilences felé továbbfutottam a letérésnél, nem láttam jól a jelleghatárt. A tízestől a zöldön történő átverekedés is sok erőt felemésztett, majd az átkelés a töbrök között jól ment, de aztán hiába igyekeztem szintet tartani, csak alácsúsztam a 11. pontnak. Ezután már az iránytartás sem ment olyan szépen mint eddig :) így a 13. hamarabb meglett mint a 12., de legalább volt utána egy nagyon gyors átmenetem. Ezután sem vettem fel túl jól az irányt, futhattam volna szépen le a gerincen, de helyette túl hamar kifutottam az útra. Itt találkoztam Mitró Zolival, ami nagy mázli volt mert magamtól biztos nem futok ilyen tempót, így volt aki húzott. Köszönet neki ezúton is :) innen a végéig már egymás mellett toltuk, bár az utolsó pár pont nem jelentett volna kihívást egyedül sem.

A végén beérve azt gondoltam hogy a 14. pontra ez a hatalmas kerülő nagy hiba volt, megfelelő erővel átmászhattam volna a völgyön akár a nyiladék mentén is. De aztán Eszti meggyőzött hogy nem, illetve másnap láttam azt a nagy emelkedőt a váltón, és hát ... talán jobb is hogy nem arra mentem :)  A pálya harmadától szépen esett az eső, de érdekes mód nem zavart, langyos volt és kellemesen hűtött. Technikailag nem éreztem nehéznek a pályát, igazi futós útvonal volt, szép erdőben, jó vonalvezetéssel. Ha a két nagyobb  hibám nincs, 3-4 perccel jobb időt jövök, ez viszont így az 57:24-gyel a hetedik helyre volt elég a 11 beérkező közül.

Másnap a váltó következett, ami nekem egy debütálás volt: másfél éves pályafutásom alatt ezt a műfajt még nem próbáltam. Így persze egy kis félelem is volt bennem, főleg a tömegrajttól. De azért az izgatottság inkább a várakozásnak szólt, és végül is a rajt pillanatában úgy vágtam neki: ez is csak egy pálya, szépen lefutom és kész. A tömeg nekilódult, én velük, a rajtbójáig kielőztem akit csak tudtam, utána gyorsan helyreraktam a térképet, és lódultam is az első pont felé, amit az elsők között dugtam. Aztán ezerrel tovább a kettesre, ez is szépen meglett, bár itt rossz kifutást választottam, a kis ösvény helyett rögtön az irtás felé.

Itt már többen beértek, és több embert is láttam a hármas felé haladni előttem, ki átvágva, ki az úton. Az eredeti tervem az volt hogy kerülöm az irtást, de mivel futható volt átnyargaltam rajta. Majd az irányt tartva igyekeztem tovább az erdőbe. A támadópontom a két úton történő átkelés volt, illetve a távolsága a jobboldali nagy kereszteződésből, de ezt benéztem, és így lényegesen északabbra lukadtam ki, és mire forgattam a fejem, tőlem balra későn vettem észre a pontot, ami már a "tömeg" fogott, és lódult tovább. Így már le is maradtam az élbolyról.

Itt is rossz kifutást választottam, szépen körbemehettem volna az úton ehelyett a töbrök között ügyeskedtem, bár ez nem sikerült annyira rosszul, mert pár embert aztán láttam a következő pont után, akik körbementek. Sajnos a hatosra is volt keverésem, túlságosan alácsúsztam, és a visszamászás lassú volt, de a nyolcasig a pontos futással behoztam pár helyet, csakúgy mint a 10. felé az emelkedőn. De így is három perc hátránnyal érkeztem, ami egyértelműen a 3. pontban maradt ott :( így a 11. helyen váltott engem Tőkés Árpi, aki aztán nagyon szép futással, szintén három perc hátránnyal 6. helyre hozta fel a "csapatot".

A váltón egyértelműen nem voltam olyan jó formában mint előző nap, pedig aztán tényleg könnyű pályácskát kaptam. Persze furcsa is volt ez a helyzet, hogy a sok "ellenféllel" együtt futni, ugyanakkor egy jó dolog, olyan igazi "verseny íze" van. Legközelebb ha lesz rá alkalmam, kipróbálom milyen nem első futónak is lenni. Már ha akad váltótárs aki bevállal :)

Pár hét múlva KOB, amire lehetőségem szerint igyekszem fizikálisan kicsit gatyába rázni magam, mert mind az ÉOB mind pedig ez a két nap abszolút azt bizonyítja hogy nagy szükségem van rá. És milyen ciki lenne már az Alföldön elvérezni erő hiányában :)