Sokat kellett várni a következő alkalomra hogy Istivel elmehessek egy tanítós-edzőfutásra, de megérte. Reméltem hogy a Borókán nyújtott agyi teljesítményemhez hasonlót tudok produkálni, és nem sokat tévedtem.
Induláskor (előtte én nem láttam a pályát) Isti 5km-re saccolt, és 45 percet irányzott elő, a cél most nem a gyors tempó, hanem az egyenletes kocogás mellett a pontos tájékozódás volt. Fontos feladatom volt még hogy minden átmenetet pontosan tervezzek meg, legyen egy végrehajtási elképzelés. Illetve hogy ne legyenek nagy megtorpanások.
A pályát Haresz rakta ki nekünk, amiért ezúton is dupla köszönet, az esti futás hangulatát nagy mértékben emelte a pontok megjelölésére alkalmazott módszer, ami egyébként nagyon praktikus volt, főleg az üde zöld színe dobta fel a látványt :) lehet tippelni hogy mi volt az :)
Az első három pont kiegyensúlyozottan ment, a négyesre is megvolt a konkrét terv, át az úton, majd az első gerincen fel balra, és a peremen végig. De rosszul éreztem a távolságot, és a másodikon mentem fel, amit csak fent ismertem meg a külön kúpról, innen már hamar meglett a pont. Az ötösnél kis bizonytalanság volt, a terv része a nyiladék utáni völgy, majd a lejtőpihenő volt, de úgy éreztem hogy a lejtőpihenőnél megcsúsztam, így ki akartam futni az útra hogy onnan újra támadjak amikor hirtelen szemben belobogott a pont. Ez volt a mázlifaktor. Itt jobb lett volna ha inkább jobbra húzok és ívelek, a meredekebb rész, a gerinc a kövekkel megvezetett volna.
A 6. és 7. és 8. pontokkal nem volt probléma (bár a 8. felé menet egyszerűbb lett volna a domborzatot követni mint kimenni az útra), a kilences felé menet a terv az útkanyarból való támadás volt, az útkanyar meg is lett, de nem merőlegesen fordultam hanem lapos szögben, így eggyel odébb lévő gerincre futottam, sajnos nem is én vettem észre a hibát, a gerinc végén Isti hívta fel a figyelmem a jellegfára. A 10. felé menet is a biztonságosabb utat használtam, mivel az út völgyön való átkelését jó támadópontnak találtam. Itt viszont eggyel előbb fordultam rá a gerincre de ezt magamtól észrevettem és hamar visszakorrigáltam, utána már könnyen meglett a pont. Utólag kielemezve egy sima irányfutással át a két völgyön a ligetest követve is jó megoldás lett volna.
És sajnos itt következett a nagy és csúnya hiba, aminek oka az volt hogy egy "ja, már mindjárt vége a pályának" felkiáltással szépen leengedtem. :( Sajnos igazi tervem sem volt, és valahogy képtelen voltam normálisan kiolvasni a domborzatot, valamint irtózatosan jobbra húztam. Teljes agy-rövidzárlat. A keresztúttól fel a kúpra menetnél azt hittem hogy a balra lévő völgy oldalában húzok fel ... na erről ennyit. (Érdekes: mi lett volna ha egyedül vagyok?) Aztán a kúp tetején szembesültem a hülyeségemmel. Végigfutva hamar meglett az első völgy, de ott meg nem hittem el hogy tényleg az, feljebb vártam a pontot, így átkukkantottam a másikba is, de aztán megbeszéltük hogy ott lesz az ahol először vártuk, csak még lejjebb, és úgy is volt.
A végén lévő óriási bakitól eltekintve azt gondolom hogy jó és sikeres volt az edzés, én legalábbis úgy éreztem hogy sokkal jobban ment mint az előzőek. Pedig nem nevezném könnyű terepnek, nappal persze (feltehetően) mindez sokkal egyszerűbben ment volna. A tervezett 45 percet futás közben felkorrigáltuk 50-re, egyébként 54 lett, ha minden hibát beleszámolok kb. 47-48 percre lehetett volna levinni ilyen laza tempó mellett. A teljes futott táv 4,2km volt.
A futás után a pályaelemzésnél megbeszéltük, hogy az alapvető fő hibám (még mindig) az hogy nem mindig veszem észre azokat a markáns dolgokat amik igazán segítenének egy-egy átmenetnél, gyakran elveszem az apró, de kevésbé jelentős részletekben.
Köszönet Haresznak a felvezetésért, és Istinek az okításért, nagyon szuper edzőfutást tudhattam megint magaménak. És csak így utólag belegondolva: a pálya egyes pontjain, amikor elég magabiztosan mentem, el is felejtettem, hogy valójában kuka sötét van, és csak a lámpa fényében lévő dolgokat látom ... de az is elég volt a tájékozódáshoz. Ezen érdemes elméláznom ...
Induláskor (előtte én nem láttam a pályát) Isti 5km-re saccolt, és 45 percet irányzott elő, a cél most nem a gyors tempó, hanem az egyenletes kocogás mellett a pontos tájékozódás volt. Fontos feladatom volt még hogy minden átmenetet pontosan tervezzek meg, legyen egy végrehajtási elképzelés. Illetve hogy ne legyenek nagy megtorpanások.
A pályát Haresz rakta ki nekünk, amiért ezúton is dupla köszönet, az esti futás hangulatát nagy mértékben emelte a pontok megjelölésére alkalmazott módszer, ami egyébként nagyon praktikus volt, főleg az üde zöld színe dobta fel a látványt :) lehet tippelni hogy mi volt az :)
Az első három pont kiegyensúlyozottan ment, a négyesre is megvolt a konkrét terv, át az úton, majd az első gerincen fel balra, és a peremen végig. De rosszul éreztem a távolságot, és a másodikon mentem fel, amit csak fent ismertem meg a külön kúpról, innen már hamar meglett a pont. Az ötösnél kis bizonytalanság volt, a terv része a nyiladék utáni völgy, majd a lejtőpihenő volt, de úgy éreztem hogy a lejtőpihenőnél megcsúsztam, így ki akartam futni az útra hogy onnan újra támadjak amikor hirtelen szemben belobogott a pont. Ez volt a mázlifaktor. Itt jobb lett volna ha inkább jobbra húzok és ívelek, a meredekebb rész, a gerinc a kövekkel megvezetett volna.
A 6. és 7. és 8. pontokkal nem volt probléma (bár a 8. felé menet egyszerűbb lett volna a domborzatot követni mint kimenni az útra), a kilences felé menet a terv az útkanyarból való támadás volt, az útkanyar meg is lett, de nem merőlegesen fordultam hanem lapos szögben, így eggyel odébb lévő gerincre futottam, sajnos nem is én vettem észre a hibát, a gerinc végén Isti hívta fel a figyelmem a jellegfára. A 10. felé menet is a biztonságosabb utat használtam, mivel az út völgyön való átkelését jó támadópontnak találtam. Itt viszont eggyel előbb fordultam rá a gerincre de ezt magamtól észrevettem és hamar visszakorrigáltam, utána már könnyen meglett a pont. Utólag kielemezve egy sima irányfutással át a két völgyön a ligetest követve is jó megoldás lett volna.
És sajnos itt következett a nagy és csúnya hiba, aminek oka az volt hogy egy "ja, már mindjárt vége a pályának" felkiáltással szépen leengedtem. :( Sajnos igazi tervem sem volt, és valahogy képtelen voltam normálisan kiolvasni a domborzatot, valamint irtózatosan jobbra húztam. Teljes agy-rövidzárlat. A keresztúttól fel a kúpra menetnél azt hittem hogy a balra lévő völgy oldalában húzok fel ... na erről ennyit. (Érdekes: mi lett volna ha egyedül vagyok?) Aztán a kúp tetején szembesültem a hülyeségemmel. Végigfutva hamar meglett az első völgy, de ott meg nem hittem el hogy tényleg az, feljebb vártam a pontot, így átkukkantottam a másikba is, de aztán megbeszéltük hogy ott lesz az ahol először vártuk, csak még lejjebb, és úgy is volt.
A végén lévő óriási bakitól eltekintve azt gondolom hogy jó és sikeres volt az edzés, én legalábbis úgy éreztem hogy sokkal jobban ment mint az előzőek. Pedig nem nevezném könnyű terepnek, nappal persze (feltehetően) mindez sokkal egyszerűbben ment volna. A tervezett 45 percet futás közben felkorrigáltuk 50-re, egyébként 54 lett, ha minden hibát beleszámolok kb. 47-48 percre lehetett volna levinni ilyen laza tempó mellett. A teljes futott táv 4,2km volt.
A futás után a pályaelemzésnél megbeszéltük, hogy az alapvető fő hibám (még mindig) az hogy nem mindig veszem észre azokat a markáns dolgokat amik igazán segítenének egy-egy átmenetnél, gyakran elveszem az apró, de kevésbé jelentős részletekben.
Köszönet Haresznak a felvezetésért, és Istinek az okításért, nagyon szuper edzőfutást tudhattam megint magaménak. És csak így utólag belegondolva: a pálya egyes pontjain, amikor elég magabiztosan mentem, el is felejtettem, hogy valójában kuka sötét van, és csak a lámpa fényében lévő dolgokat látom ... de az is elég volt a tájékozódáshoz. Ezen érdemes elméláznom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Figyelem! A név nélkül küldött hozzászólások törlésre kerülnek! Ha a "névtelen" típust választod, akkor a szövegmezőben van lehetőséged aláírni.