Veni, Vidi, és nagyon nem Vici :) azaz egy tökéletes mélypont volt a hétvége, és leginkább egy jó nagy adag szégyenérzet van bennem, persze egy kis szokásos optimizmussal: ismét tanultam valamit.
Az Eger GP-t tavaly megszerettem, így nem volt kérdés hogy jövök, mindössze a választott kategóriát illetően volt bennem némi kérdés. Aztán végül 21Br lett, bár az első nap után egyértelműen jobban jártam volna a tavaly is választott 35Br-rel. Az időre sok panasz nem lehetett, novemberi hideg, de szikrázó napsütés. A második nap egy kis cuppogó sár, de nem volt vészes.
A terep a tavalyi felett kicsivel, ami viszont az első nap rögtön sokkolóan hatott, az a zöld részek aránya a térképen, de persze így jár akinek a fehér erdő és a sprint a kedvence :) nem kell kényeskedni kérem szépen. A 21Br pályájáról mindkét napra az volt elmondható, hogy sok gondolkodást nem igényelt, viszont az útvonalvezetés remek volt, csakúgy mint a térkép. A szervezésre sem lehetett panasz, eltekintve az első napi káosztól a rajtnál, amiből bőven kijutott, mivel 1-re indultam, és a nulla megállapításával és kiközlésével némi gondja támadt a szervezőknek.
És hogy miért a cím: rövidzárlat? Hát mert tényleg az volt. Talán mert tényleg fáradt voltam kicsit agyilag, talán mert nehéz volt az amúgy máshol járó gondolataimat a pályára terelni, vagy mert csak egyszerűen a hullámvasút alján voltam: nem tudom. Tény azonban, hogy az első nap 20, a második nap 15 perc csúfos keverésem volt, amiért nagyon szégyellem magam.
Szégyellem, mert eltelt már egy év, és bár érzem hogy tanulok, ki tudja tán fejlődök is, és mégis belefutok ilyen óvodás lehetetlen bakikba. Mindkét nap triviális hülyeségekbe. Az első nap rögtön az egyes pontnál. A terv a kúpon való átkelés után a tisztástól való támadás volt (persze eleve: miért nem mentem rögtön a rajt után jobbra a kúp alá és fogtam volna oldalazva szintben a pontot...), ehelyett egy 10 perces dzsuvatúrás lett a vége. Vasárnap pedig a 12-es felé menet a fene sem érti miért nem a bozótos jelleghatár és szintezés ugrott be, mit hittem hogy a nagy semmiben a zöld kellős közepéből majd fentről meglátom a pontot. Huhhh.
A szombati nap (a térképen jól látszik) amúgy is förtelmes volt, szinte egy normális pontfogásom sem volt. Vasárnap a 12-es előtt és után legalább aránylag tűrhetően fogtam a pontokat, még ha a tempó nem is volt dicséretes (ez utóbbira egyébként nem is törekedtem). Szóval: legszívesebben kitörölném az emlékeimből ezt a hétvégét. Bár tudom, ezt most csak első felindultságból gondolom. De akkor is.
És hogy mit tanultam? Inkább csak fogalmazzunk úgy, mit ismertem fel. Azt, amit már többen adtak nekem jó tanácsot, és bár meghallgattam, és elfogadtam, de eddig sosem éreztem igazán magaménak. Ám most nagyon is az lett: igazi átgondolt terv, és támadópont nélkül ez nem tájfutás, csak vakrepülés az erdőben.
A térképek magukért beszélnek, bár inkább ijesztgetni jók, úgyhogy mindenki csak titokban, egyedül nézegesse:
Az Eger GP-t tavaly megszerettem, így nem volt kérdés hogy jövök, mindössze a választott kategóriát illetően volt bennem némi kérdés. Aztán végül 21Br lett, bár az első nap után egyértelműen jobban jártam volna a tavaly is választott 35Br-rel. Az időre sok panasz nem lehetett, novemberi hideg, de szikrázó napsütés. A második nap egy kis cuppogó sár, de nem volt vészes.
A terep a tavalyi felett kicsivel, ami viszont az első nap rögtön sokkolóan hatott, az a zöld részek aránya a térképen, de persze így jár akinek a fehér erdő és a sprint a kedvence :) nem kell kényeskedni kérem szépen. A 21Br pályájáról mindkét napra az volt elmondható, hogy sok gondolkodást nem igényelt, viszont az útvonalvezetés remek volt, csakúgy mint a térkép. A szervezésre sem lehetett panasz, eltekintve az első napi káosztól a rajtnál, amiből bőven kijutott, mivel 1-re indultam, és a nulla megállapításával és kiközlésével némi gondja támadt a szervezőknek.
És hogy miért a cím: rövidzárlat? Hát mert tényleg az volt. Talán mert tényleg fáradt voltam kicsit agyilag, talán mert nehéz volt az amúgy máshol járó gondolataimat a pályára terelni, vagy mert csak egyszerűen a hullámvasút alján voltam: nem tudom. Tény azonban, hogy az első nap 20, a második nap 15 perc csúfos keverésem volt, amiért nagyon szégyellem magam.
Szégyellem, mert eltelt már egy év, és bár érzem hogy tanulok, ki tudja tán fejlődök is, és mégis belefutok ilyen óvodás lehetetlen bakikba. Mindkét nap triviális hülyeségekbe. Az első nap rögtön az egyes pontnál. A terv a kúpon való átkelés után a tisztástól való támadás volt (persze eleve: miért nem mentem rögtön a rajt után jobbra a kúp alá és fogtam volna oldalazva szintben a pontot...), ehelyett egy 10 perces dzsuvatúrás lett a vége. Vasárnap pedig a 12-es felé menet a fene sem érti miért nem a bozótos jelleghatár és szintezés ugrott be, mit hittem hogy a nagy semmiben a zöld kellős közepéből majd fentről meglátom a pontot. Huhhh.
A szombati nap (a térképen jól látszik) amúgy is förtelmes volt, szinte egy normális pontfogásom sem volt. Vasárnap a 12-es előtt és után legalább aránylag tűrhetően fogtam a pontokat, még ha a tempó nem is volt dicséretes (ez utóbbira egyébként nem is törekedtem). Szóval: legszívesebben kitörölném az emlékeimből ezt a hétvégét. Bár tudom, ezt most csak első felindultságból gondolom. De akkor is.
És hogy mit tanultam? Inkább csak fogalmazzunk úgy, mit ismertem fel. Azt, amit már többen adtak nekem jó tanácsot, és bár meghallgattam, és elfogadtam, de eddig sosem éreztem igazán magaménak. Ám most nagyon is az lett: igazi átgondolt terv, és támadópont nélkül ez nem tájfutás, csak vakrepülés az erdőben.
A térképek magukért beszélnek, bár inkább ijesztgetni jók, úgyhogy mindenki csak titokban, egyedül nézegesse:
egyet se bánkódj!
VálaszTörlésén már a rajtban összetéptem volna a térképet:)
igen genya terepnek tűnik.
inkább gratula a kitartásodhoz!
zoli
Ohhh, köszi :) egyébként az első nap az egyes pont keresésének 15. percében tényleg volt egy olyan tervem hogy visszamegyek a célba, de azt még nagyobb szégyennek éreztem volna ...
VálaszTörlés